Minden szerző életében van egy pillanat… És ha ez a pillanat egybeesik a gyermeke érkezésével, az menthetetlenül kötetet eredményez. Mesék és versek születnek a gyermek nevével, kérdés nélkül beledobva az ártatlan jövevényt az irodalomtörténet széles folyamába egy kötetnyi mózeskosárban. Az irodalomtörténeti igény legalábbis feltételezhető, ha a Magvető Kiadó friss kötetéről beszélünk. Grecsó Krisztián gyermekversei sokszínűek, és redundánsan fenntartják a gyermekirodalmi hagyomány folytonosságát.
A Bóbita az Bóbita
A könyv mind szerkezetében, mind témáit és versanyagát tekintve: emlékeztet. Ha nagyot szeretnék mondani: Esterházy Pétertől a Bevezetés a szépirodalomba – apróban. A recenzió keretei azonban nem támogatják a nagyot mondást; így inkább csak kisebb megállapításokat fogok tenni.
A szerző vállaltan idézi meg a gyermeklíra kiemelkedő alkotásait – József Attilától Szabó T. Annáig.
Ha egy tetszőleges magyar olvasót sarokba szorítunk a kéréssel: mondja ki az első gyerekvers címét, ami eszébe jut, nem lesz szükség reprezentatív felmérésre ahhoz, hogy Weöres Sándor: Bóbitájának győzelmét előrevetítsük (Gézamalac, Szárnyati Géza és alakváltozatai elfogadhatók); a jelenkor szülővé, nagyszülővé vált felnőttjeinek az 1955-ben napvilágot látott kötet jó eséllyel ott volt a könyvespolcán. Tele lesz az ember jóízű emlékekkel, ha kinyitja Grecsó Krisztián kötetét, és felütésként ezt látja: Bóbiták verse – még akkor is, ha ezt a változatot nem lenne olyan könnyű megzenésíteni, mert mindössze címében kapaszkodik a magyar líra ütemépítője után.
Mitől zenél a vers?
Ami már Weöres Sándornak is bejött: ha adott dallamra íródik. Grecsó biztos találati arány reményében egy verset a Hotel Menthol ihletésében ír a Variációk ismert témákra füzérben, egyet a klasszikus vonalon (Boci, boci tarka…), egy régi és egy újabb slágert bevetve („Kicsi, gyere velem rózsát szedni…”, „Most múlik pontosan…”) igyekszik dalra fakasztani az olvasót – és merem állítani, hogy szoprántól basszusig bármely hangfekvésben zendít rá a szülő, hogy „Apa, gyere velem állatkertbe…” a hatás nem fog elmaradni.
Az is megsegíti a zeneiséget, ha néhány kitűnő hangzású szó, teszem azt a duda belekerül a szövegbe. Ez némelykor olyan jól sikerül, hogy maga a vers mint egzisztencia el is tűnik a köztudatból, és már csak dalszövegként tárolja az elektronikus emlékezet (például Tóth Bálint: Varázsduda, varázssíp, varázstrombita). Ha pedig egy egész zenekar megszólalhat a versben, a hangutánzás komoly arzenálja borul a gügyögő gyermekre, segítve őt abban, hogy nyelvi világába a szülőt verselés által ölelje bele (Jönnek a zenészek). Itt kapcsolódik lírai emlékezetünk a másik erős hagyományhoz: Szabó Lőrinc Falusi hangversenyét látjuk magunk előtt.
Összetevők
Szabó Lőrinc Lóci óriás lesz című kötete 1975-ben látott napvilágot, Würtz Ádám rajzaival. Szerethető vizuális sokszínűségében érdemes figyelni a címoldalra: egy kisfiú áll a dombtetőn, világít ruhájára rajzolva, mellkasa balján a piros szív.
A Baranyai (b) András által rajzolt címlap közepén is ott világít a pici szív, köré ömlesztve a gyerekvilág befogható, megnevezhető összetevői
(pluszban a Hotel Menthol lemez is!). A neves illusztrátor-képzőművésznek a szerző korábbi, felnőtteknek szóló köteteinek címoldalait is köszönhetjük; a Pici szív borítójának zsúfoltsága azonban inkább hangsúlyeltolódást eredményez, mint a vágyott harmóniát. Bár Baranyai (b) Andrást ünnepelhetjük többek közt Csoda és Kósza figurája vagy Gévai Csilla Amíg… -sorozatának alakjai miatt – versillusztrációiban kissé unalmasnak hat, ahogy emberábrázolásaiban egyazon karaktert látjuk (van egy gyerekarca, egy felnőtt nő és egy férfi, valamint két orrvariáció, s ezen az sem lendít sokat, ha magát a szerzőt is felfedezni véljük olykor). A témaköröket elválasztó belső borítók sem túl izgalmasak – bár kétségtelen, hogy az ünnepek előtt szereplő sokféle attribútum közt ott a menóra – de nem találtam hozzá a hanuka-verset. Az utolsó szakasz (Belefér egy pici szívbe) vizuális emlékeztetői közt vannak szép, költői anyagok, Antoine de Saint-Exupéryre való utalások, ellenpontozva a szövegben előkerülő Tom és Jerryt (Belefér egy kicsi holdba).
„Bekapom a házat, a mackót”
A kötet öt szerkezeti egysége biztosítja az olvasót arról, hogy a kiadó tudja, mi kell egy jó verseskönyvbe. Az ünnepek annyira kézenfekvő témának bizonyulnak, hogy érdemesnek tartották rögtön ezzel kezdeni: hiszen minden új élet egy ünnep. Tematikájában ez a szakasz érinti a karácsonyt, a húsvétot, az anyák napját, amellett egy hónapsorolóval egész didaktikai arzenált ad a szülő kezébe. Külön szakaszban kapnak helyet a helyzetelemző versek, melyek a kisbaba létének tipikus pontjaiban nyújtanak biztonságot az olvasónak; legyen rímkészlete éjszakai, nappali üzemmódra, betegségre, hajvágásra, büfizésre és a gravitáció tesztelésére. Gyermekversek esetében kötelező a varázsvers, az állatos vers; itt található személyes kedvencem; mítoszromboló darab városi gyerekeknek A tyúkok mind címmel. (Van kutyasétáltatós vers is, bár azt hitte volna az ember, hogy amit kutyailag lehet, Király Levente már megírta a Van egy kutyánk…-ban.)
A kozmikus vers már nem kötelező, de ha tisztességesen szeretne emlékeztetni egy kötet, mindenképp szükséges hozzá. „Azt hiszem, nem is kell folytatnom, máris közölhetem: aki tudni óhajtja, milyen ez a könyv, a legjobban teszi, ha nem hagyatkozik sem az én, sem mások ítéletére, hanem maga olvassa el. Élt egyszer egy Író, maga is Olvasó.”
Parti Judit
Grecsó Krisztián: Belefér egy pici szívbe
Illusztrálta: Baranyai (b) András
Magvető Kiadó, 2020
68 oldal
3499 Ft
A Grecsó Krisztiánnal készült interjúnkat ITT olvashatjátok el