Balázs Imre Józsefnek nem ez az első kirándulása a gyermekirodalomba, erről több könyve is tanúskodik
Például a Hanna-hinta vagy a Tenger című művei, arra pedig, hogy az állattan felé is nyitott alkotóról van szó, a Vidrakönyv című verseskötete a legékesebb bizonyíték. Legújabb gyerekkönyve mintha a gyerekvers-kötetei, valamint a Vidrakönyv poétikai eredményeit szintetizálná meggyőző eredménnyel.
A MadárÁBÉCÉ az irodalmi művektől elvárt esztétikai funkció mellett dupla pedagógiai céllal is rendelkezik, amennyiben egyszerre ismerteti meg a gyermekeket a madárvilággal, illetve a magyar ábécé betűivel.
A fülszöveg szerint a könyvet „természetbarát családoknak” szánják, és ezzel máris beleilleszkedik a bizonyos szerzőknél régebben is jelenlévő, most viszont kifejezetten divatosnak számító természetvédelmi áramlatba, ám egyáltalán nem direkt módon. Kicsit Tandori Dezső kevésbé ismert, Afrika, India: vadállatok őshona (1981) című kötetére emlékeztet.
A kötet természettudományos rétegét erősítik a szép, madárhatározó-könyvekkel finom művészi játékot-párbeszédet folytató, és anatómiai pontosságra törekvő illusztrációk is, amiket az ökológus végzettségű Kelemen Kinga készített.
Az ornitológiai vonal akaratlanul is eszembe juttatja gyermekkorom nagy kedvencét, Schmidt Egont, aki természet-népszerűsítő gyerekkönyvek sorát alkotta meg. Igaz, nem verses, hanem prózai formában.
Ezután áttérhetünk a könyv másik pedagógiai céljára, az ábécé, illetve a betűk megismertetésére. Negyven vers szerepel a könyvben. A magyar ábécé negyvennégy betűs ‒ hiszen a q, w, az x és az y is szerepel benne ‒, de mivel viszonylag nehéz ezekkel a betűkkel madárneveket találni, ezek kimaradtak belőle. Egyébként, ha nem akadt az adott betűvel kezdődő madár, akkor a szerző a madár nevének valamelyik belső betűjét használta fel, hogy az ábécébe illeszkedjen (ebben az esetben aláhúzta a szóban forgó betűt). Így került a csóka az ó-betűhöz. A dzs-hez is nehezen talált madarat a költő, de szerencsére létezik olyan állat, hogy dzsungel törpekuvik. Nem fészkel Magyarországon egyébként, ahogy az izlandi kerceréce, az olívgeze, és a pásztormadár sem (illetve csak ritkán), de a többi madár előfordul hazánkban is. A dz-hez pedig már egyáltalán nem talált madárnevet, így egy nemlétező madarat is elrejtett az alkotó a könyv lapjain: a titokzatos bodzapintyet. Az említett madárról a könyv végén található kislexikon így ír:
„Az üvegszárnyú bodzapintyet képzeletben a pintyfélék közé soroljuk, élőhelye a gyermekek álmai, illetve mindannyiunk fantáziája.”
Végül, de nem utolsósorban, áttérhetünk a kötet esztétikai síkjára
A versek többsége aa, bb, cc, dd-rímelést alkalmaz, de más variációkra is bukkanhatunk a lapokon. Szótagszámláló, néhol ütemhangsúlyos sorokkal találkozhat az olvasó, és feltűnik a felező tizenkettes-forma is. A soráthajlások kevésbé jellemzik e verselési formát, a szerző csak visszafogottan alkalmazza őket. A versekből időnként kihallatszik egyfajta könnyed, sanzonos hang, ami Szőcs Géza hasonló verseire emlékezteti a befogadót.
Az igényes szójátékok ‒ például a sármány-márvány szópár szóalak hasonlósága ‒ külön élvezetet jelentenek. A Citromsármány versben bukkan fel az imént említett hangalaki párhuzam, e szép versben, aminek utolsó versszaka idekívánkozik:
„Két hétig sincs bezárva, / kiröppen a világba. / Pitypang-szárakat növeszt, / felhőkig úgy visz tavaszt.”
Az iménti sorokból azt tudhatjuk meg, hogy a citromsármány tojásai kevesebb mint két hét alatt kikelnek. Ezekből a versekből tényleg sok mindent megtanulhatunk szárnyas barátainkról: hol élnek, mivel táplálkoznak, hogy néznek ki.
A modernség felé is gyakran kikacsint a szöveg, így találkozhatunk a versekben rapzenekarral, videóval és baseball-sapkával, és ez nagyon jól van így, hiszen a mai gyerekeknek mai nyelven és mai kulisszák között kell tálalni a műveket, hogy magukra, illetve a saját korukra ismerhessenek.
Némileg a modernség beemelésével rokon a játékosság is, ami szinte kötelező kelléke a gyermekverseknek, és ezzel Balázs Imre József nagyon is tisztában van, és elegánsan él vele:
„Tócsácska a tócsa öccse, / ott találsz a gólyatöcsre.”
Vagy éppen itt:
„Vannak az izlandi kercerécefélék, / kedvenc idejük a szombat este fél hét.”
A csíz pedig annyi embert lát, hogy szüksége lenne egy emberhatározóra. A meggyvágó meg „meggykompótot maggal vesz”, és a partfutó talán sohasem ül le:
„Belekérdezem az esti szélbe: / a partfutó néha üldögél-e?”
Azon sem lepődünk meg, hogy a csuszka csúszdát tesz az odújába. De térjünk még vissza egy gondolat erejéig az imént emlegetett modernség témaköréhez: olyan fogalmak tűnnek fel a művekben tehát, amik a mai gyerekeknek nagyon is ismerősek lehetnek, ilyen fogalom például a szupererő. Az ifjú olvasók (vagy hallgatók) talán érdekesnek találhatják, hogy egy madár is lehet szuperhős, mint például a Süvöltőben:
„Csőrében rejlik a szupererő, / elszánt füttye onnan tör elő.”
Megtudjuk róla továbbá, hogy:
„Telente ő az etetők sztárja, / színt visz a hóba s az etetőtálba. / Az itteni tél neki enyhült égövi, / tojást gyúr a hóból, éjjel költi ki.”
Azért fontosak ezek a sorok, mert itt a fantázia is megjelenik a természettudományos ismeretek mellett, a mitizálás ősi vágya. A versek valódi karakterét a praktikus ismeretek és a mese helyes keverési aránya adja: az üstökösgém a szerző képzeletében valódi üstökössé válik, amint átszáll az égen és a zöld küllő a róla szóló versben valódi küllővé változik egy zöld biciklin.
Kelemen Kinga rajzait az anatómiai és a természetrajzi pontosság jellemzi, de a háttérben már felbukkan a fantázia és a játékosság. Elmondható tehát, hogy a képek is hasonló elv szerint építkeznek, mint a kötetben sorjázó művek.
A könyv utolsó lapjain, az Ismerjük meg a madarakat!-blokkban újra megjelennek a madarak, de most már valódi lexikoni szócikkek kerültek melléjük, és megtudhatjuk a latin nevüket is.
A kötetet a szerző az édesapjának ajánlotta: „Édesapámnak ajánlom ezt a könyvet, aki megtanított figyelni a madarakra.”
A madarak szeretetéhez ‒ mint annyi máshoz ‒, nagyon fontos a családi minta. Vagy az, hogy ilyen könyveket vegyünk gyermekeink számára.
Gyakorló madárbarátként és irodalmat művelő emberként nagyon örültem ennek a remek ‒ és Ágoston Száz Katalinnak köszönhetően szintén nagyszerűen, pontosan szerkesztett ‒ könyvnek, és azt szeretném, ha minél több hasonlóval találkozhatnánk a könyvespolcok és könyvtárak polcain…
Kedves édesanyák és édesapák, adjatok hasonló könyveket a gyerekeitek kezébe, hogy nagykorukban ugyanazt elmondhassák, amit e könyv ajánlásában Balázs Imre József!
Acsai Roland
Balázs Imre József: MadárÁBÉCÉ
Illusztráció: Kelemen Kinga
Gutenberg Kiadó, 2021
88 oldal
4880 Ft
Olvassátok el a Balázs Imre Józseffel készült korábbi interjúnkat is ITT