A Pagony Abszolút töri-sorozatában ezúttal a Rákóczi-szabadságharc idejébe utazunk vissza
Talizmánok, halászok, portyázó kurucok, várostörténeti séták, életveszélyes kalandok és rengeteg kása várja a XVIII. század elejére csöppenő szereplőket.
A generális talizmánjában a Vitéz János Gimnázium újabb két diákja, ezúttal Gitta és Áron utazik az iskolai platánfában rejlő időkapun át 1705-be, az akkori Budára. A két gyereket mindjárt nyakon csípik a járőröző katonák, és egy magyar asszonynál szállásolják el őket. A hazavezető út bezárul előttük, úgyhogy múltbeli utazásuk hosszabb kalandnak ígérkezik. Miután megtalálják a portyázó Vak Bottyán elveszített talizmánját, visszatérés előtt még mindenképp megpróbálják visszajuttatni a tulajdonosának.
Járkálnak a korabeli városban, dolgoznak a földeken, elszegődnek halásznak, a kurucok táborában időznek egy kicsit, sőt még Rákóczi Ferenccel is találkoznak. Számtalan kaland után hasznos tapasztalatokkal gazdagodva, testben és lélekben megerősödve találnak haza a saját korukba.
Rojik Tamásnak, ahogy a regény utószavában is írta, épp egy olyan helyszínre kellett a történetét helyeznie, ahol a Rákóczi-szabadságharc idején nem történt semmi érdemleges. De az is kiderül a szerző szavaiból, hogy nem a történelmi események érdekelték igazán, nem magát a szabadságharcot szerette volna bemutatni, hanem az akkori emberek mindennapjait, hogy mi motiválta őket a tetteikben. A terv sikerült: sorsfordító történelmi események megírása nélkül is korhű leírásokkal tűzdelt, izgalmas és fordulatos cselekményt kap az olvasó. Gitta és Áron, ha éppen nem kultúrtörténeti városi sétán vesznek részt valamelyik szereplő segítségével, minduntalan kalandokba keverednek. Nehéz ugyanis útra kelni a XVIII. század elején úgy, hogy az ember biztonságban és legfőképpen élve célba érjen.
Mivel Buda törököktől való visszafoglalása nem is olyan rég történt, a regény egy romokban heverő, itt-ott újjáépített város megritkult férfilakossága és sokat tűrt női szereplői köré összpontosul. Külön jó pont, hogy a szerző nem a jómódú emberek közé viszi vissza szereplőit: Gitta és Áron a saját bőrén tapasztalja meg, milyen szegénynek lenni. Milyen az, ha nincs fogkefe, a főfogás kása, ha a férfiakat akármikor elvihetik csatába vagy dolgozni, és bármikor megjelenhet valaki, aki elviszi, amit akar.
Kurucok és labancok
A könyv történelemszemlélete szakít a hagyományos kuruc–labanc-ellentét ismert kliséivel: a labancok nem azok a gonosz és buta alakok, a kurucok pedig nem feltétlenül azok a derék vitézek, akiket a mesék és a filmes feldolgozások elénk tártak. De azért a tankönyvekből ismert cseh atyafi mulatságos mondája visszaköszön a lapokról: szegény hol labancokkal, hol kurucokkal találkozik, és mivel mindig rossz választ ad arra, hogy melyik táborhoz tartozik, újra és újra megverik, a végén pedig már csak annyit mond: Ne is kérdezzetek, csak üssetek! Gittának és Áronnak is számtalanszor kell erre a kérdésre választ adnia.
Budapest és Buda és Pest
Jól sikerültek azok a leírások, amelyekben a gyerekek próbálják azonosítani, éppen merre járhatnak a mai Budapesten. Élővé és átélhetővé válik a helyszín és a történés, ahogy a szereplők szinte tapogatózva tárják fel a városnak még alig nevezhető Budát és Pestet.
A szőlőtőkékkel borított Gellért-hegy, az újjáépítés alatt álló városfal a Kecskeméti kapuval, a Parlament helyén lévő mocsaras ártér látványa még könnyen felismerhető, de sokszor fogalmuk sincs, merre járhatnak, annyira más az akkori város képe.
Két korszak különbsége
Mivel a korabeli nyelvet nagyon nehéz lenne visszaadni, ráadásul élvezhetetlen volna az olvasmány, mint a sorozat más köteteiben, ez esetben is csak szőrmentén idéződik meg a régies nyelv, ráadásul – a nehézségeket orvosolandó – egy bűvös nyakék is szerepel a történetben, amelynek viselője bármilyen nyelven képes kommunikálni. A kötet humora a két kor és a nyelv különbözőségére épít: a XXI. századi kifejezések, mint például a csuka (itt cipő), a puskázás, a random állami arc, a Bottyánék megpattantak vicces félreértésekre adnak lehetőséget.
A XVIII. század eleje és korunk kontrasztjának bemutatásával, ahogy az Abszolút töri-sorozatban megszoktuk, rengeteg tudnivaló adható át az olvasóknak. Az még hagyján, valójában mennyire luxus az, ha valaki klarinétozik, lovagol és vívni tanul, de elgondolkodtató, hogy az írás és az olvasás sem magától értetődő tudomány. Nem evidens a cukor, főleg nem a kakaó jelenléte, lánynak lenni pedig nemcsak azt jelenti, hogy az ember hátrányos helyzetben van, hanem hogy a férfiak kénye-kedvének kitéve él.
A nők helyzete többször is hangsúlyt kap a regényben: egy mellékszereplő, az okos Klári személyében korát megelőző gondolkozású lánnyal találkoznak a gyerekek, és az ő szavaiból is kiderül, milyen más volt a nők helyzete akkor. De okos ötlet volt például egy idő után Gittát fiúnak öltöztetni – nyilván nem életbiztosítás abban az időben fiatal lányokat egyedül vagy csak egy másik fiú kíséretében az utcára engedni. Érdekes mozzanat az is, ahogy az amúgy ellenséges rác és magyar asszonyok összezárnak, mikor a férfiak megkörnyékezik a kislányt.
Gitta és Áron
A főszereplők háttértörténete azért is hiteles, mert nem különbözik drámaian egy valós középiskolás családi hátterétől. Gitta a válás után depresszióba süllyedő anyjával küszködik, Áronnak pedig bár gondoskodó, azért mégsem teljesen jelen lévő szüleivel kell együttműködnie. Tudjuk, hogy kamaszkorban egy ideálisnak tűnő, meleg és szeretetteli légkör is nyomasztó lehet, az meg főleg, ha valami plusz nehézséggel is meg kell birkózni.
A főszereplők, amennyire lehet, alkalmazkodnak a régi világhoz, kilépnek a komfortzónájukból, és képesek némi személyiségfejlődésre is. A vagány és hűbelebalázs módjára viselkedő Áron összekapja magát, s bár sokszor a saját feje után megy, amivel jó pár kalamajkába varázsolja magukat, mindig derekasan dolgozik a jóvátételért. Gitta pedig a kaland során elég bátorságot gyűjt ahhoz, hogy hazaérve elmondja az anyjának, amit érez és gondol.
Rojik Tamás regénye a szórakoztató ismeretterjesztés szép példája: megtudjuk, az emberek mit esznek, miben járnak, hogyan halásznak, milyen a vallásuk, és mit gondolnak az aktuális állapotokról.
És éppen ezektől az információktól lesz izgalmas a történelem, nem pedig attól, hogy tudjuk, Vak Bottyán pontosan mikor portyázott Budán. Az üzenet szépen átjött: ami nekünk már történelem, az a korabeli embereknek a napi politika és a mindennapi élet része volt.
Szokács Eszter
Rojik Tamás: A generális talizmánja
Pagony Kiadó, Abszolút töri-sorozat, 2022
303 oldal
4790 Ft
A sorozat korábbi köteteiről ITT írtunk korábban