November végétől december 18-ig, közel egy hónapon át zajlik a futball-világbajnokság
Ez idő alatt összesen 64 mérkőzést lehet végignézni, -szurkolni. Igaz, hogy a katari vb-t nem a megszokott módon, nyáron rendezik, az élmény mégis ugyanaz lehet: a sportág legjobbjainak küzdelmét követhetjük figyelemmel, és ez akkor is nagyszerű, ha sajnálatunkra ezúttal sem szurkolhatunk a magyar válogatottnak. A foci a legkisebbektől a legidősebbekig sokak számára érdekes, és a nagy meccsek mellett házi mérkőzéseken is játszhat-szurkolhat az ember. Csak labda kell hozzá és egy kis hely, ahol nincs veszélyben sem ablak, sem más törékeny tárgy.
A szurkolás vagy a játék szünetében remek gyerekkönyvek is rendelkezésünkre állnak: most négy, focis témájú könyvet ajánlunk olvasásra.
Kiss Ottó: Focisták kézikönyve, illusztrálta Baranyai (b) András, Pozsonyi Pagony, 2018.
Kiss Ottótól a Focisták kézikönyve [Baranyai (b) András találó illusztrációival] több szempontból is jó választás, ha valakit komolyan érdekelnek a labdarúgás szabályai. A történet főhőse egy kisfiú, akit elsősorban a játék menete foglalkoztat. Bálint sokat tud a fociról, és ezt a tudását hajlandó megosztani másokkal. A könyvben igazi meccsekről is olvashatunk, csatákról, amelyeket szerencsére nem fegyverekkel vívnak, hanem labdát kergetve, gólra törve kerekednek felül a másikon.
Ez a modern sport egyik adaléka a békéhez: ahogy a vb-n is országok, kultúrák küzdenek egymással, de úgy, hogy jó esetben végül mindenki épségben marad. A könyvben az Oroszlánok nevet választó csapat (mert „kell egy csapat” – ötlik fel az idősebbekben a Régi idők focija című klasszikus magyar filmet, illetve Mándy Ivánt idéző mondat) így mérkőzik meg az ellenféllel, az Üstökösökkel, miközben Bálint befogadásra talál közöttük.
Külön erénye a kötetnek, hogy nemcsak Bálint, hanem az egyik nagyobb fiú, Szabolcs kishúga, Eszterke is játéklehetőséget kap, ráadásul ő lesz az, aki a döntő pillanatban megmenti a csapatot (kapusként a góltól s így a vereségtől).
Kiss Ottó a pergő párbeszédekkel és a rövid leírásokkal végig fenntartja az olvasó érdeklődését, még ha egy ilyen típusú könyvnél meg is jósolható a végkimenetel (természetesen a történet elején megismert gyerekek csapata nyeri a nagy mérkőzést).
Az is erénye a Focisták kézikönyvének, hogy mindeközben a legalapvetőbb szabályokat is sikerül listáznia. Megtudhatjuk, mekkora egy szabályos futballpálya, hogyan kell szabályosan bedobni a labdát, de még az is szóba kerül, mi alapján dől el a meccs elején, hogy ki kezdi majd a játékot. Az alapos szabálymagyarázat azonban nem terheli a szöveget, mert egy része az illusztrációkon jelenik meg, ahol Baranyai (b) András szellemes és érzékletes rajzai segítenek a megértésben. A képek további érdeme, hogy a valódi futballvilág ismert szereplői jelennek meg a rajzokon – igaz, ezek egy részét inkább a szülők fogják felfedezni (az egyiken az évekkel ezelőtt még a Barcelonában játszó Messit próbálja meg szerelni a Real Madrid két, mára már szintén más csapatokban játszó védője, Sergio Ramos és Pepe).
Azt is inkább a felnőttek értékelhetik, hogy a világbajnokságokon használt labdák bemutatásánál ott van az 1954-es vb-é is, ahol a magyar „aranycsapat” ezüstérmes lett. Ami viszont biztosan befogadható minden olvasó számára, az az, hogy a rajzokon a történet szereplői ugyanolyan karakterek, mint a nagy futballsztárok – ez a hasonulás a könyv másik fontos gesztusa. Kiss Ottó emellett még arra is ügyel, hogy magát a könyvet is beleírja a könyvbe: a Focisták kézikönyve főhőse azért tudja a szabályokat, mert „megvan neki a Focisták kézikönyve”, amelyben a Bálint nevű főhős azért tudja olyan jól a szabályokat, mert… egyszóval: Kiss Ottó könyvén belülre kerülve könnyebb lesz a focin is belülre kerülni.
Tiina Nopola: Sári gólt lő, Mervi Lindman illusztrációival, fordította Kovács Ottilia, Kolibri, 2022.
Tiina Nopola Sári gólt lő című könyvének címszereplője egy kislány, akinek a helyzete a Focisták kézikönyve Eszterkéjéhez képest könnyebb és nehezebb is, ha a focizni szeretne. Sárit ugyanis a történet szerint a fiúk ugyan nem veszik be maguk közé, de ő szerencsére talál magának lánycsapatot(!), ahol kedvére játszhat. Azaz csak játszana, mert hamar szembesülnie kell azzal, hogy önmagában a lelkesedés kevés, tenni is kell azért, hogy ügyes legyen. Persze a történet a végére – már-már népmesei csodával – focis csúcsponthoz ér el: Sári olyannyira feljavul, hogy a mindent eldöntő gólt ő szerzi, mégpedig sarokkal, ami köztudottan nem a legegyszerűbb lövési mód a futballban. A teljesítményalapú el- és befogadás hangsúlyossága azonban nem távolít el a könyvtől, mert nem baj, ha a játék közben arról is szó esik, hogy ahhoz bizony szorgalom, elszántság, odafigyelés is szükséges. Az pedig szinte természetes, hogy Sárit épp az a fiú segíti a siker elérésében, aki azelőtt nem vette komolyan.
Az elbeszélésben tehát jól követhető átalakulások, fejlődésnek nevezhető változások történnek a szereplők életében, ezek pedig – sportos témájú könyv esetében különösen dinamikussá teszik a szöveget.
Mervi Lindman élettel teli, vidám illusztrációi jól követik az eseményeket, külön felhívnám a figyelmet a szellemes rajzokra. Kedvenceim az étkezőasztalon látható dobozon lévő „nyuszi kakaó” felirat, az egyik főszereplő, Kicsi Ottó szobájának falán a Tesz-Vesz városból ismerős (Sajt)kukac megjelenése és a meccsről hazafelé tartó család képe, ahol az apuka hosszú sáljának egyik vége az anyuka kezében van, aki két kötőtűvel a kezében menet közben is horgolja (vagy horgolótűvel köti, vagy valamelyik egyéb variáció). A gyerek olvasó (hallgató, képnézegető) jól azonosulhat a szereplők egyikével-másikával, épp ezért két otthoni valós meccs között sokszor vissza lehet térni a történethez.
Focista leszek, írta és rajzolta Philip Waechter, fordította Győri Hanna, Pozsonyi Pagony, 2016.
A harmadik ajánlott kötetnek, Philip Waechter Focista leszek című elbeszélésének nincs a fentiekhez hasonló története. Az egyes szám első személyben elhangzó kijelentések (oldalanként egy nagyon rövid tőmondat) egy kisfiú szavai, aki elhatározza, hogy focista, mégpedig híres focista lesz. A könyv lapjain egy lehetséges futballkarrier jellemző részleteit ismerheti meg az olvasó úgy, hogy látszólag semmit sem tudunk meg az odáig vezető útról. A szövegben megfogalmazott állításokat a rajzok részletezik, bontják ki, teszik mindezt humorosan, legtöbbször egy-egy meghatározás fonákját is megmutatva. A szöveg és a képek így egy különös játékba is bevonják az olvasót, hiszen a híres focista, akiről szó van a rajzokon, mindvégig kisgyerek, aki a gyerekkor kulisszái között mozog. Ettől is lesz a kötet életszerű, s az olvasó, ha gyerek, könnyen azonosulhat a főhőssel, függetlenül attól, hogy ő maga sportol-e.
A Focista leszek így rajzolja, illetve festi meg (szó szerint és átvitt ételemben is) a játékhoz szükséges szenvedélyt, a sikerrel járó népszerűséget ugyanúgy, ahogy a nehézségeket, a kudarcokat is. Utóbbira példa a kötet talán legszebb, legpontosabb képe, ahol a vesztes mérkőzés utáni lelkiállapot univerzálissá nő. Az elsősorban grafikusként alkotó Weachter máshol is nagyszerű ötletekkel oldja meg a helyzeteket. A komorabb részek feszültségén például apró gegekkel lazít, előre reflektálva az olvasóban keltett érzésekre. Jó példa erre az a rajz, ami egy kegyetlen meccsjelenetet ábrázol, s a focikapu hálója mögött egy kutya a mancsával eltakarja a szemét. Éppúgy, ahogyan mi is tennénk. Ráadásul a történet nélküli történetnek van csattanója is: az utolsó kép, ahol az addig végig a fociról áradozó elbeszélő hirtelen váltással, zárójelbe téve az eddigieket, bejelenti, hogy talán mégsem focista lesz.
Mert nem az a lényeg, mivé válik valaki, hanem az, ami a fejlődés közben történik vele.
Focikönyv, írta Andrea Beständing és Christina Braun, illusztrálta Dirk Hennig, fordító Márialigeti Sára és Rónaszegi Éva, Babilon Kiadó, 2019.
Akiket elsősorban a labdarúgás háttere, a szabályok és a keretek érdekelnek, azok számára teljes, részletes szabálygyűjteményt adott közre Focikönyv címmel a Babilon Kiadó a Mi MICSODA című junior sorozatának 6. kötetében. A kihajtogatható füleket is bőven tartalmazó, ezért a legkisebbek számára is élményt jelentő kötet az eredeti kiadáshoz lépest komoly magyarításon esett át, az általános focis tudnivalók mellett a magyar futballal kapcsolatban is ad információkat (ugyanakkor kár, de nem a könyv hibája, hogy a világbajnokság tekintetében a magyar fociról nem sokat tud mondani).
Története is van a szövegeknek, az Újfalu FC felnőtt és utánpótlás csapata szerepel főhősként, azaz a könyv a nagyok focija és a kicsik játéka közötti különbségeket nem oldja fel a szövegben, hanem úgy próbálja egyben láttatni, hogy érthetően bemutatva vállalja a különbségeket is. Ugyanakkor a szabályok leírásával, a velük kapcsolatos, bizonyos interakciót kívánó feladatok, ábrák és definíciók fontos információkkal látják el az érdeklődőket. Igaz, ezek között találni olyat, ami a megjelenés óta érvényét vesztette, hiszen a foci szabályai is változnak. A stadionok talajának fűtéséről is olvasunk, ami nem létszükséglet, csak pazarlás. A kötet minden kis focista polcán jó, ha ott van, hogy a játék szüneteiben legyen mivel időt tölteni.
+ 1
Írásom elején szóba került a magyar válogatott vb-szereplése, illetve nem-szereplése. A témában biztos tipp minden idők egyik legnagyobb meseírójának, Lázár Ervinnek rövid, de annál nagyszerűbb írása, melynek a címe is csak ennyi: Foci. Így kezdődik:
„Odajön a fiam, elgondolkozva néz rám. Mint egy mélytengeri búvár a víz alól, kiemelkedem a munkából, mert látom, hogy valami fontosat akar kérdezni. – Apu, Isten szokott focizni?” – és így folytatódik: „– Gondolkoztam a dolgon – mondom eltökélten –, Isten igenis szokott focizni. – Kivirul. – Akkor meg lehet rá kérni? – Mire? – Hogy álljon be egy kicsit a magyar válogatottba.”
A novella a Móra Kiadó képeskönyvsorozatában is megjelent, és mintha épp erre az időszakra lenne kitalálva, amikor egyszerre van futball-vb és adventi várakozás.
Nagygéci Kovács József