Marék Veronika legújabb mesekönyve egy különleges, térben és időben történő utazásra ragadja magával az olvasót
A szerző egy korai meséjét tarthatjuk először kezünkben a Pagony Kiadó jóvoltából. A Kéményseprő Kelemen a hatvanas évek egyre sűrűsödő városi forgatagába röpít vissza bennünket, miközben a föld és az ég határán, háztetők és kémények között találjuk magunkat a mese főszereplője, Kelemen mellett.
Ki ne ismerné például Boribon, Annipanni, Kippkopp, A Csúnya Kislány, A kockásfülű nyúl, a Laci és az oroszlán-sorozatok főszereplőit? Marék Veronika az elmúlt ötven év számos ikonikus mesekarakterének megálmodója, aki nemcsak a mesék szövegvilágát, hanem vizuális miliőjét is megteremtette.
Meséin generációk nőttek fel. Nem csupán a magyar gyerekek és családok számára vált meghatározóvá, hiszen miután mesekönyveit számos nyelvre – többek között japánra, románra, angolra, németre és szerbre is – lefordították, nemzetközi sikereket ért el.
Népszerű képeskönyveiből és meséiből animációs és diafilmek, bábelőadások, kreatív foglalkoztatófüzetek és társasjátékok készültek. E mesék talán egyik leghangsúlyosabb közös vonása, hogy olyan témákat, kérdéseket és problémákat jelenítenek meg, amelyekkel a környezetével, társaival és önmagával ismerkedő kisgyerekek nap mint nap szembesülnek. Így többek között: hogy miként, minek vagy kinek a segítségével győzhetjük le a félelmeinket, milyen sokféleképpen segíthetünk másoknak, hogyan fogadjuk el másságával együtt a másikat – és ezzel együtt tulajdonképpen önmagunkat is –, mennyire fontos a barátság és az összetartozás, vagy hogy mi módon gondoskodhatunk egymásról.
Letisztult, egyszerű történetek ezek úgy a képi, mint nyelvi világukat tekintve, melyeknek gerincét a harmónia megteremtése, újbóli meglelése vagy megtartása adja
Kétségtelen, hogy e történetek örök érvényűek. A mai ovisokat éppúgy megszólítják, mint évtizedekkel korábban a szüleiket. E mesék ereje tehát a mai kisgyerekek számára sem kopott el. Sőt, megőrizték aktualitásukat, annak ellenére, hogy a családok életében egyre több pillanatot határoz meg és hálóz be a digitális világ. A gyerekeknek, akik e digitalizált miliőben élnek, talán még nagyobb szükségük van a virtuális hatások és az elidegenedés megtapasztalásának ellensúlyozásául e letisztult, közvetlen, a család és a barátság közösségi értékeit hangsúlyozó beszédmódra, ami Marék Veronika meséit jellemzi.
Marék Veronika több mesesorozatában visszatérő helyszín a város. A kockásfülű nyúl vagy A hétpöttyös autó jellegzetes városi történet. Betekintést nyújtanak a forgalmas mindennapokba, ahol az emberek sokasága sűrű utcákban sorakozó magas házak rejtekében éli életét, miközben sóvárognak a csodák után és arra, hogy ők is véghez vihessék a saját csodáikat. A Kéményseprő Kelemen ugyan sok szempontból eltér e két mesétől, hiszen célközönsége már a nagyobb, ovi utáni korosztály, de ez a mű is városi történet, amelyben ugyancsak nagy szükség van csodára.
A Kéményseprő Kelemen egyik kiemelt szereplője maga a város, amely oly sok embernek ad otthont. „Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy város. Ebben a városban is, mint mindegyikben, magas házak álltak egymás mellett, a rengeteg házon rengeteg ablak, s az ablakok mögött tengernyi ember” – olvashatjuk a mese kezdősorait. A város nemcsak egyszerű helyszín, ahol megtörténnek az események; olyan mintha lelke volna, miközben teret és otthont ad a benne élőknek.
A kötetben a város több nézőponton át jelenik meg
Egyrészt a mesélő elbeszélése révén, másrészt a kéményseprő fiú tekintete segítségével. Kelemenről, a mese főszereplőjéről nem sokat tudunk meg, homályban marad az élete, a családja és a múltja. Szőke a haja, de a koromtól feketének tűnik. Egy tiszta szívű fiú, aki kéményseprőként a város beavatott ismerője, olyan helyeken mozog, ahova az emberek már nem jutnak el, csak a galambok. A legmagasabb épületek tetején fordul meg, ahonnan kicsinek látszik az egész város, az apró bogaraknak látszó emberekkel, és az égbolt is másnak mutatkozik, hiszen Kelemen előtt mintha nem maradnának titkok, ahogy a magas házak tetejéről egyszerre mindent lát.
A mesében ő az egyetlen, aki meghallja a szélkakas vészjósló jelzését, és meglátja a közeledő sötét viharfelhőket, mint ahogy a házak között mit sem sejtő emberek sokaságát is, akik, ha lecsap a vihar, nagy veszélybe kerülhetnek. Ugyan nem tudjuk meg, igaza van-e a babonának, mely szerint ha valaki kéményseprőt lát, annak szerencséje lesz, azt viszont végigkövethetjük, hogyan próbál Kelemen segíteni a járókelőknek, akiket a vihar kitörése előtt az utcán lát.
Marék Veronika meséje a csodák születésének története, annak mozzanatain vezet végig bennünket
Egy olyan ember segít a város lakóin, akit nem vesznek észre, hangját nem hallják meg. Szimbolikus, hogy a kormos kalapot, amely tulajdonképpen megmenti őket, túl koszosnak tartják ahhoz, hogy felvegyék a földről. A vihar haragjától megmentett városlakók még csak nem is tudják, hogy valaki éppen megmentette őket, hiszen Kelemen láthatatlan marad számukra. Az emberek, amint érzékelik a veszélyt, ösztönösen a saját bőrüket óvva keresnek menedéket.
Mégis megszületik a csoda, mert Kelemen eléri, hogy a veszélyhelyzetben az emberek felemeljék tekintetüket az ég felé, és ne csak a saját gondolataikba merüljenek. A mese az egymásra és a társra találás csodás története is. Végigkövethetjük a kék ruhás lány és Kelemen elé gördülő akadályok leküzdésének mozzanatait.
A magas házak tetői és a kémények világa kivételes helyszín a föld és az égbolt találkozásának határán, ahonnan olyan perspektíva nyílik Kelemen számára, amelyen keresztül mint valamiféle beavatott követheti, láthatja a város szövevényes életét, lüktetését, a városlakók titkait és mindennapjait. Kelemen kiemelt helyzete hasonló A kockásfülű nyúléhoz, aki az ég és a föld határán, a város legmagasabb épületének padlásán sok-sok lom között egy kofferben lakik, mindenkitől távol. Minden reggel, amikor felkel, a magas ház tetejéről tekint körül. A város legtávolabbi helyei, eseményei és szereplői először madártávlatból jelennek meg, ahogy a kockásfülű nyúl távcsöve közel hozza azokat, majd különleges képességének köszönhetően odarepül a kiszemelt helyre, és addigi megfigyelő szerepéből kilépve aktív alakítójává és szereplőjévé válik a történetnek.
Az ember alkotta város ellensúlyozásaként fontos szerepe van e mesében – akárcsak úgy általában a Marék Veronika meséiben – a természet erőinek, illetve annak, hogy a szereplők mennyire ismerik fel a természet jelzéseit és történéseit. Ebben a vonatkozásban tulajdonképpen a mese főszereplőjének ébersége menti meg a város lakóit, amikor észreveszi a vihar rohamos közeledtét. A maguk elé bámuló városlakók közül csupán a kék ruhás lány emelkedik ki, aki a többiekkel ellentétben felveszi Kelemen kormos kalapját, kedvese keresése során segítségül hívja a galambokat, és kifinomult érzékkel figyeli a természet jeleit.
A Kéményseprő Kelemen varázslatos képi világát Szegedi Katalin dinamikus illusztrációi teremtik meg
Az egyik személyes kedvencem a történetet indító városkép, amely kifinomult érzékkel mutatja be a város sűrű utcáinak sorát, az épületek egymásra rakódó rétegeit, amelyek között, illetve a falak mögött annyiféle emberi sors zajlik. Helyenként a graffitik és plakátok körvonalait felidéző részletek a beemelt humor és játékosság révén még élettelibbé teszik ennek a képzeletbeli városnak a miliőjét. A kötetet továbblapozva már felnagyítva és közelről láthatjuk megelevenedni ennek az izgő-mozgó városnak a lakóit, sok-sok apró részletét, illetve Kelemen csodás történetét.
Zólya Andrea Csilla
Marék Veronika: Kéményseprő Kelemen
Illusztrátor: Szegedi Katalin
Pagony Kiadó, 2021
32 oldal
3490 Ft