Nemrégiben jelent meg magyarul Kai Lüftner kilencéves kortól ajánlott ifjúsági regénye Nádori Lídia fordításában, a Ne legyél béka!, amit Günther Jakobs szellemes és visszafogott illusztrációi díszítenek. A könyvet „felelős forrásból származó papírra” nyomtatták, és ez el is várható egy olyan mű esetében, ami egy ma méltán divatos témát feszeget: a környezet- és állatvédelemét.
A történet főhőse Hope, a kék levelibéka, akinek zöldnek kellene lennie, ahogy fajának neve is mutatja
Vagyis kilóg a sorból, és ezzel olyan gyermekirodalmi előképeket mozgat meg bennünk, mint A rút kiskacsa vagy Misi Mókus, hogy egy magyar író, Tersánszky Józsi Jenő mesealakjával éljek. A könyvnek a környezetvédelem fontosságának tudatosítása mellett van egy másik pedagógiai célja is, ez pedig az elfogadásé.
Ám akad egy harmadik nevelési cél is, amely szorosan kötődik a természetvédelemhez: az ismeretterjesztésről van szó. Arról a funkcióról, amely az utóbbi időkben az ifjúsági regények egyik burkolt vagy kevésbé burkolt rétegeként bukkan elő a könyvekben.
Ennek révén tudhatjuk meg, hogy az európai levelibéka latin neve Hyla arborea, vagy hogy télen téli álmot alszanak, és hogy hidegvérűek, vagyis ektoterm élőlények, a hímek torkán pedig hanghólyag található.
Ennek a bizonyos hanghólyagnak fontos szerepe lesz abban, hogy Hope, a kék levelibéka kapcsolatot teremtsen az emberekkel, ugyanis megtanul beatboxolni, így hívja fel magára a kiskamasz gyerekek figyelmét, akik a barátai lesznek. Már a beatboxból is kiderülhetett, hogy modern ifjúsági regényről van szó, amelyben a gyerekek saját korukra és magukra ismerhetnek: tabletestől, YouTube-ostól, mindenestől.
De levelibékánk nem él egyedül a tó mellett
Ugyanis egy ember illegálisan házat épített oda, és ezzel veszélyeztette természetes élőhelyüket ‒, hiszen ott van még mellette Alfréd, a haragos sikló (ami invazív faj, vagyis veszélyes az adott ökoszisztémára nézve, és nem ott lenne a helye), Hubi, a másik levelibéka, a tóban pedig olyan ragadozóhalak rejtőznek, mint Haki, a harcsa és Csibész, a csuka. A felsorolás is mutatja, hogy ebben a világban viszonylag nagy számban élnek ragadozók (végül is a levelibéka is az, hiszen kisebb rovarokkal, bogarakkal táplálkozik), ezért a természet az élőlények számára igen veszélyes hely, ahol az állatok elsőszámú drive-ja az életben maradás ösztöne, napjaik nagy részét a táplálékkeresés mellett ez teszi ki.
Az élőlények másik hajtóereje, a fajfenntartás ösztöne csak a regény végén kerül elő, amikor kis hősünk potenciális párra talál.
A Ne legyél béka! egy állatos, természetvédős krimi
Egyébként a könyv nagy erénye, valamint nóvuma a zsánerválasztás, hiszen viszonylag ritkán írnak olyan ifjúsági krimit, ahol egy állat a nyomozó, és amely megfelel a műfaj minden kritériumának: tehát képes fenntartani az izgalmat, és több fordulattal, csattanóval dolgozik. A krimi-zsáner mellett ez egy tipikus bosszútörténet is, hiszen a kis béka édesanyja halálát szeretné megbosszulni azzal, hogy megpróbálja kideríteni, ki ölte meg a tóban talált természetvédőt.
Mint a meseirodalomban általában, a kicsi itt is az eszével győz a többször felbukkanó Góliát–Dávid-küzdelmek során (ilyen például a Haki-epizód is), illetve az ügyességét kihasználva, amikor rájön, hogy neki, az ellenségeik többségével ellentétben karja, azaz mellső lába van, amellyel fogni tud. Vagyis a regény lapjain egyfajta fiktív evolúció is lezajlik állataink esetében.
A szöveg egyébként más, klasszikus krimikre is utal, hiszen kiderül belőle, hogy Hope anyukájának egy kislány felolvasta Sherlock Holmes és Miss Marple történeteit, amikor még egy laboratórium rabságában élt, és ugyanez a kislány szabadította ki később. Hope innen tudja, hogy egy bűntény felgöngyölítését a tanúk kihallgatásával kell kezdeni. Egyébként Hope segítőtársa is egy kislány lesz, akit Ellának hívnak.
A regény stílusa pörgős, modern, intelligens, gördülékeny, és ilyen lett a fordítás is. Egyébként sokszor filmszerű, egy ifjúsági tévéfilm bővített forgatókönyvét idézi.
A könyv első oldalán ezzel a bekezdéssel találkozhat az olvasó:
„Az emberek imádják a közmondásokat: az egyik ilyen tökéletesen kifejezi a béka és az ember közti kapcsolatot. Így hangzik: ne légy béka!”
Valószínűleg itt egy németben létező szólásról van szó, ami a magyarban nem ismert. Talán érdemes lett volna a fordítás során a Ne légy nyuszi! szólásmondást beiktatni, amit aztán vissza lehetett volna kanyarítani a béka esetére. Nem biztos, hogy ez lett volna a helyes út, mindenesetre az egyik megoldás lehetett volna.
További társadalmi kritikákat is rejt a könyv, hiszen kiderül belőle, hogy az illegálisan építkező férfi egy bankigazgató, aki ráadásul vadászik is. A vadászattal önmagában még nem lenne akkora baj, a fő probléma az, hogy védett állatokat ejt el, és emiatt bűnhődnie kell majd.
A könyv azzal az üzenettel zárul, hogy valahol mindenki „kék”, vagyis mindenkiben rejlik valamilyen különleges erő vagy képesség
Ahogy Hope-ban is, akinek beszédes neve reményt jelent, a színe meg a boldogság kék madarát idézi Maeterlincktől, vagyis e lapokon megszületik a boldogság és a remény kék békája, akire igen nagy szüksége van a jelenkornak, és aki így búcsúzik az ifjúsági krimi végén az olvasóktól:
„Megértettem, hogy ti, emberek nem vagytok egyformák. Ahogy mi, békák sem vagyunk azok. Megértettem, hogy nem minden az, aminek látszik, és hogy gyakran tévesen ítéljük meg azokat, akiket ismerni vélünk. Magamról is sokat tanultam, a kétéltűről, aki vagyok. És arról, akivé válni akarok. Talán nem is ti, emberek vagytok egyedül a hibásak abban, hogy a kihalás szélére kerültünk, hanem nekünk is van ebben részünk. Fantasztikus testi adottságaink vannak […] de nincs bennünk semmi becsvágy, semmi fantázia. Nem akarunk többet, mint életben maradni.”
E befejező sorokkal a kis béka az emberi társadalom apológiáját is megadja számunkra, ami ugyanolyan fontos, mint az emberiség bűneinek felmutatása, főleg egy ifjúsági regény esetében.
Acsai Roland
Kai Lüftner: Ne legyél béka!
Illusztrátor: Günther Jakobs
Fordító: Nádori Lídia
Kolibri Kiadó, 2020
168 oldal
3299 Ft