A Smilla kisasszony hóra vágyik című könyv szerzője most ismét egy filozófiai elmélkedéssel keretezett krimit írt
A Megmenthetők? egy tizenéves fiúról, Peterről szól, aki megpróbálja kinyomozni a különös események okát, amelyek abban a nevelőintézetben zajlanak, ahol barátaival, Katarinával és Augusttal él. Tekinthetjük a könyvet akár fiktív önéletrajzi regénynek is, hiszen a szerző neve is Peter, a kötet főszereplőjét pedig egy bizonyos Høeg család fogadja majd örökbe.
A Biehl Magániskola, ahol a fiú él, sokkal inkább hasonlít rendőrállamra, mint iskolára: az értelmetlenül szigorú szabályok és az állandó felügyelet egyre inkább megtörik a kis Augustot; Peter és Katarina pedig úgy dönt, megmentik a náluk fiatalabb gyermeket attól a tervtől, amit a felnőttek titokban ellenük szőnek. Közben a főhős megpróbál értelmet lelni abban, ami régi barátjával, Humlummal történt a Sercliben – ez egy intézet, melyet a szegényes koszt miatt hívnak így lakói –, így a történet visszaemlékezés a visszaemlékezésben.
Katarina személye eleinte csak a nyomozás miatt fontos Peter számára, ám a fiú hamar ráeszmél, hogy mélyen szereti a lányt. Vele és Augusttal való kapcsolatából megtanulja, mit jelent kötődni valakihez és felelősséggel tartozni mások biztonságáért. Az elbeszélő ki is jelenti: ha nem lett volna Katarina és August, később belőle sem vált volna férj és apa.
Tekinthetjük az elbeszélést Peter tisztelgésének gyermekkora e két fontos alakja előtt
A lány múltja nem mentes a fájdalmas élményektől: Katarina azért került intézetbe, mert édesanyja elméje megbomlott, s végül öngyilkos lett.
„A meggyőződésévé vált, hogy az idő akkor múlik, ha nem figyelünk rá – magyarázta Katarina. Az anyja szerint lassan, hirtelen ugrásokkal halad előre, olyankor, amikor elkalandozik a figyelmünk. Mintha a három hónap is azokból az időszakokból állt volna össze, amikor nem viselkedett tudatosan. Tehát figyelmessé vált.”
Ahogy Peternek, úgy Katarina anyjának is az idő természete vált a rögeszméjévé, s végül ez rántotta magával a nőt abba a mélységbe, amitől Peter minden áron próbálja magát és szeretteit megóvni.
A regény felnőtt karakterei egytől egyig semlegesek, ridegek, vagy nyíltan ellenségesek a gyerekekkel, akik emiatt teljesen magukra és egymásra vannak utalva
Peter és Katarina szörnyű tervet sejtenek a katonás iskolai napirend mögött, és arra vállalkoznak, hogy megfejtik a rejtélyt – közben óva egymást és a kis Augustot. Egyre több különös – és felkavaró – eseményre derítenek fényt, az író azonban a könyv végére nem köti össze a szálakat, kielégítetlenül hagyva az olvasói kíváncsiságot.
A mű három részből áll, melyek kezdetét egy-egy hiányos számlapú óra jelzi, utalva az idő jelentőségére. Az elbeszélői szólam nyers, száraz, és érzelmileg semleges: pontosan illik egy olyan ingerszegény környezetben nevelkedett árva fiúhoz, mint amilyen Peter.
A történetet már a felnőtt férfi tolmácsolja; ezt néha megtöri a jelenben zajló rövid események beszámolója, mely keretet ad a fő cselekményszálnak. Nem lehetünk biztosak benne, hogy Peter pontosan emlékszik a történtekre, hiszen sok év távlatában próbálja felidézni őket. Ráadásul többször felhívja a figyelmet a „betegségére”, melynek hatására máshogyan érzékeli az időt, mint a többiek – tovább erősítve a megbízhatatlan elbeszélő benyomását az olvasóban.
„Állítólag sokat gondolkodott azon, hogyan emlékszünk a múltunkra. Emlékszünk az események és az évszámok sorára, magyarázta, onnan, ahol most állunk, visszafelé. Szóval egy idővonalra. Amely különböző színű lehet aszerint, hogy mit élünk meg, ha például elveszítünk valakit, az idő fekete, másutt meg világosabb. Bizonyos helyeken a vonalon ábrázolt idő gyorsan repül, máshol lassabban. De a távoli messzeségben is vonalat képez.”
A kötetet inkább az idősebb korosztálynak és a felnőtteknek ajánlom, ugyanis a gyermekek múltja tele van sötét, megrázó élménnyel – mindegyik erőszakos bűncselekmény elkövetője, illetve elszenvedője, szexuális abúzus áldozata, vagy saját szülei halálának tanúja –, továbbá a cselekményt megtörő absztrakt elmélkedések az idő természetéről nem alkalmasak a gördülékeny olvasásra.
Érdemes azonban megvárni, míg hozzászokunk a kihívást jelentő szöveg stílusához, mert gondolatébresztő bekezdésekkel és izgalmas fordulatokkal találkozhatunk benne. Azoknak a tizenéveseknek pedig, akiknek ez lesz az első találkozásuk egy elmélkedésekkel átszőtt írással, még belépőt is jelenthet a további filozófiai olvasmányokba.
Szabó Fruzsina
Peter Høeg: Megmenthetők?
Fordító: Soós Anita
Typotex Elektronikus Kiadó, 2022
272 oldal
3500 Ft