Mit tegyek, ha szuperhős a tesóm?
Ügyes a felütése Tasnádi István Héraklész-feldolgozásának azzal, hogy a teljesen hétköznapi, mindenfajta szuperhősallűrtől mentes, ráadásul abszolút halandó ikerféltestvérrel mesélteti el a történetet.
A görög mitológia adaptálása nem könnyű feladat annak, aki hűen akarja követni az eseményeket, hiszen tudjuk, ezernyi verzió létezik.
Tasnádi István egyik változatot sem követte szolgai módon, a Héraklészhez köthető mítoszokat kicsit variálva, a mai gyerekek számára befogadhatóbban mesélte el.
Persze azért így is marad elég féltékenység, szerelem, cselszövés, vér és csihi-puhi.
A sztori
A Héraklész ikertestvére, Iphiklész narrálásában és főleg dialógusokban kibontakozó történet viccesen tárja a gyerekek elé a mitológiai eseményeket: Héraklész gyermek- és fiatalkorát a tizenkét hőstett elvégzéséig járhatjuk körül, mai nézőpontból.
A könyv Héraklész (és persze Iphiklész) születésével kezdődik, tanúi lehetünk az ikrek iskolai előmenetelének, amelyben Héraklész mérsékelten jeleskedik, majd mivel felindulásában agyoncsapja a lantoktatóját, az apja vidékre küldi marhákat őrizni. Miközben a gyerekek az iskolai foglalatosságokkal bíbelődnek, vagyis tanulgatnak, sértegetik egymást, belezúgnak egymásba és így tovább, addig a „felnőttek” civódásaiból is ízelítőt kapunk: Héra, Zeusz, Alkméné és Amphitrüon szerelmi négyszögének szórakoztató jelenetei elevenednek meg. Majd a marhapásztorkodás után egy jósdalátogatás következik, elkezdődnek a próbák, amelyek befejezésével a történet házassággal és happy enddel végződik.
Nem a próbákon van a hangsúly
Tasnádi Istvánnak nem a tizenkét próbatétel részletes bemutatása volt a célja, hiszen egy-két feladatnak csupán pár mondatot szentel, némelyiket pedig alaposabban körüljár. Így született meg például az eléggé vicces Hüppolita-sztori, vagyis az amazon övének megszerzése: az övvel Héraklész nem babrált sokat, a tulajdonosával együtt vitte haza. De nagy hangsúlyt kap az alvilágba utazás is, ami persze mindig hálás történet, és amelybe a szerző beépítette az őrületet is, amit Héra bocsátott Héraklészre.
Bár az eredeti mítoszvariációkban ez jóval előbb történik meg, mint a próbatételek, nem ördögtől való gondolat, hogy leszállni az alvilágba, majd onnan vissza is térni, járhat némi tébollyal.
Isteni civódások
A könyv plasztikusan bemutatja a görög mítoszok dinamikáját, minden van itt, az árulástól a féltékenységen át a hirtelen felindulásból elkövetett gyilkosságig, és olyan gyors egymásutánban, ami minden bizonnyal megfelel a mai gyerekek élménybefogadási tempójának.
A leegyszerűsített mitikus történet és a modern narráció ellenére a görög mitológia esszenciáját kapjuk, megismerjük az embereket folyton vegzáló istenek szeszélyeit és az ő kényüknek-kedvüknek kitett emberek megpróbáltatásait.
A görög istenek, félistenek, héroszok és más mitológiai alakok talán legismertebb jellemzője, hogy éppen olyan érzelmek fűtik őket, mint az egyszerű földi halandókat. Nem véletlen, hogy a görög mitológia indulatvezérelt alakjai sokszor remek céltáblái a humoros ábrázolásnak, Tasnádi István élt is ezzel: alaposan kihasználta az isteni civódások emberi olvasatba való átírásának lehetőségét.
Mai történetek
A hőstetteket, az isteni beavatkozásokat és csodákat körülbélelő történetekben örök emberi problémák jelennek meg, amelyeket a mai kor gyerekei tökéletesen magukénak érezhetnek, csak a kulcsot kell megtalálni az adaptáláshoz. Hiszen sok gyereknek lehet ismerős a féltékeny felnőttek kereszttüzében való felcseperedés, vagy lehet otthonos a hagyományos családtípustól eltérő família, de akár egy népszerű vagy csupán idősebb testvér árnyékában élni, vagy a menő csajról eleve lemondani is sokaknak ismerős jelenség.
A szuperhős mellett
Tulajdonképpen ezek Iphiklész próbatételei is, amelyek árnyékként követik a szupertesó megmérettetését, és ő nemes lélekkel, éretten kezeli a helyzeteket, példaként szolgálva egy mai gyereknek, aki inkább tud azonosulni vele, a segítő testvérrel, mint egy szuperhőssel. (A szuperhősök eleve általában kicsit unalmasabb figurák: vagy erejük van, vagy valami szuperképességük, és ha nem adunk melléjük valami pluszt, könnyen egysíkúvá válhat a történetük. A marveles csapat is hamar felismerte, hogy akkor lesznek a szuperhőseik igazán népszerűek, ha az alkotók az emberi részüket is kidomborítják, nem beszélve arról, hogy jó adag humort is bele kell vinni a sztoriba, az „eksön” meg csak hab a tortán.)
Iphiklész tehát, aki Héraklészt segíti a próbatételek során, egy átlagos fiú, akinek nincsenek félisteni szuperhős-tulajdonságai. Nemcsak hogy önzetlenül segít Héraklésznek, de teszi ezt úgy, hogy azért bevallja, sokszor bizony féltékeny rá. Ugyanakkor azt is észreveszi, hogy egy szuperhős vállára nem csupán a megfelelés súlya és a tennivalók nehezednek, hanem a tömegből való kiemelkedésnek olykor nagy ára is lehet.
Tasnádi közel hozza a görög istenekről kialakult toposzokat, és remekül karikírozza azokat
Bár Zeuszról tényleg egy nőcsábász mindenható él az emberek képzeletében, azért időnként eloszlatja a kételyt: nem, éppen nem a nőket hajkurássza, hanem nagyon is képben van az események folyását illetően, ugyanis az utolsó pillanatban felbukkan, hogy igazságot tegyen, látványos effektusokkal kísérve döntéseit. Szegény Héráról is az az első, ami az ember eszébe jut, hogy az idő nagy részében férje szeretőit és azok gyerekeit üldözi; itt sem jut neki különb feladat, viszont az ő ármánykodása bonyolítja, viszi előre a történetet.
Bár Héraklész a főszereplő, a szuperhősnek az indulatosságon és a vakmerőségen kívül túl sok tulajdonság nem jut. Először csupán egy hirtelen haragú, kicsit málé, de roppant erős fiút látunk, aki nem vihette volna végbe a tetteit okos féltestvére nélkül.
Mindent és mindenkit legyőz, mert nem igazán ismeri a félelmet. Egyedül az alvilági kirándulás piszkálta meg egy kicsit a hérosz pszichéjét, ott még az ő háta is borsózott.
Képregény
Felvidéki Miklós klasszikus képregényrajzai a hangutánzó szavakkal és a szövegbuborékokkal szervesen hozzátartoznak a szöveghez: a rajzok feliratai hol ismétlik a könyv szövegét, hol kiegészítik, hol pedig belefolynak magába a szövegbe. Az illusztráció is alátámasztja a könyv kettősségét: az antik és a mai kor egyvelegével dolgozott a rajzoló. Ez a különösen szórakoztató kettős világ így nemcsak a szavak, hanem a képek nyelvén is megelevenedik, és legalább olyan vicces, mint a szöveg.
A mai nyelven írott könyv hétköznapi kifejezései teszik a mitológiai történéseket szórakoztatóvá, ráadásul nem a legfrissebb gyerekszleng jelenik meg a lapokon, ami egy év múlva már elavult lenne, és nagyon ciki, cringe vagy cink, vagy ki tudja. A képregényszerű könyv könnyed olvasmány, iskolapéldája a szórakoztatva tanításnak, amit garantálnak Tasnádi István sajátos és szellemes ötletei, valamint kivételes humora.
Szokács Eszter
A Budapest Bábszínházban látható a kötet alapján készült előadást tíz éven felüli gyerekeknek ajánlják az alkotók. Részletek: ITT
Tasnádi István: Helló, Héraklész!
Illusztráció: Felvidéki Miklós
Pagony, Abszolút könyvek, 2021
168 oldal
2790 Ft