Újra: olvasás a Föld nevű bolygón
Alig várom, hogy a 2020-as évet kultúrtörténeti szempontból elemezhessem, mondjuk, úgy hét év múlva. Addig is meg kell elégedni azzal, hogy a közelre nézés esetleges torzításai mentén keressük az idei gyereknapra a legkisebbeknek szóló irodalom szempontjából releváns lecsapódásait.
Hétszerte erősebben
A kortárs könyvpiacra szánt új magyar népmese-gyűjteményeket mindenképp üdvözöljük; még ha az alapkorpusz oly nagy meglepetést a Benedek Elek-, Arany László-, és Illyés Gyula-gyűjtésen edzett felnőtt olvasónak nem is tud szerezni. Miközben éppen élesben vizsgáznak a családunk megküzdési stratégiái, a külső támogatás eszközét sem szabad elvetni; alfája és ómegája a mese. A népmese, ami egy interaktív, performatív szituáció részeként született egyszer, kicsit ugyanezt az újrajátszást igényli jegyzett szövegként is.
A Kolibri Kiadó Gingalló címmel Bajzáth Mária válogatásában jelentet meg népmese és szólásgyűjteményt, amely erre az interaktivitásra gyönyörű könyvtárgyként is meghívja az óvodáskorú befogadót. Tíz téma köré gyűjti a népmeséket, beszélve családokról; születésről, életről és halálról; biztonságról, bátorságról, félelemről; barátokról és ellenfelekről; miértekről és hogyanokról; észről és erőről; igazmondókról és füllentőkről; bolondosokról; a tettek következményeiről és a varázslatokról. Láng Annamária illusztrációi böngészőként is vezetik a népköltészet alkotásainak ebbe a szegmensébe, a szólások és közmondások világába a gyerekeket.
A papírszínház mint műfaj sokáig nem érte el sem a befogadói, sem a szülői ingerküszöbömet, azt gondoltam: vagy olvassunk a csemetének irodalmat, vagy vigyük el színházba. A koronavírus kellett ahhoz, hogy az ötvözet létjogosultságát, a szülő, vagy a pedagógus hangján születő színházi élményt elismerjem.
A Csimota Kiadó meglehetősen erős kínálatából a szüntelenül tanulandó környezettudatosság jegyében Kollár Árpád Mire jó egy lyukas zacskó? című meséjébe kapaszkodhatunk, ha a kisebb óvodás korú gyermekünket a „Gesamtkunstwerk” alapélményben szeretnénk otthon részeltetni. Nagy segítség ebben a Szimonidesz Hajnalka által teremtett vizuális világ, ami megtartja a nem bántóan didaktikus történetet.
S ha már a történetek elszegényedésének korában barátkozunk a megküzdési stratégiákkal, nem hagyhatjuk ki a Koinónia Kiadó által 2013 és 2016 után idén újranyomott, az elmúlt évtized egyik legjobb Bibliájaként számon tartott könyvet, Jézus meséskönyve, a Biblia. Mielőtt a nyájas olvasó a kardjába dőlne: „tényleg ezt ajánlja a szerző gyereknapra?!”, az ismert bibliai történetek részben és összességében is a szeretet hívószavára reagálnak, ez adja a narratív köntöst; ennél aktuálisabbat gyerekek felé kommunikálni bármilyen más napon nehéz volna.
A világ újraolvasása képben és szóban
Félve, fázva emelem be a Dániel András által teremtett szürreális valóságot – amit a Kuflikupac és a lakói jelentenek – a gyermekirodalom körébe. Inkább a határon hagynám. Valójában a Kufli-univerzum leghasznosabb eredménye, hogy az ezen könyveken edzett ovisok jól fel vannak készülve mind az abszurd humorra, mind az olyan kifordult léthelyzetekre, mint a jelenlegi.
A Pagony Kiadó Merre jártok, Kuflik? két meséjéből mindkettőt meg lehet indokolni. Egészen életszagú, ahogy a Kuflik a helykeresés történetét egy nehezen megvalósuló eltévedés-játékban ventilálják, a felnőtt olvasó is tapsikol, és nem csak a nyelvi leleményeken. A második mesében azonban, amikor nem létező szavakhoz társítanak jelentést, sokkal többre kapunk ígéretet, mint ami aztán nyelvi szinten testet ölt.
A műfaj (szerző és illusztrátor egy személyben jegyzi a könyvet) megkerülhetetlen egyénisége, Markus Majaluoma Apa-sorozata a nagyobb óvodásokat célozza, utoljára megjelent tagja az Apa, menjünk gombászni! a nagycsaládos életről úgy beszél, ahogy a kis magyar valóságunkban nem vagyunk hozzászokva: a cselekmény mozgatói a leleményes kiskorúak, három méretben, három világlátást és beszédmódot képviselve („Annamari sem hagyhatta szó nélkül, bár abban a korban volt, amikor nem döntötte még el, hogy jobban selypít-e, mint raccsol: – A tomtéd bátinak ninten isz totija!”), ahogy merőben új az is, hogy a gyerekek melletti állandó szereplő az apa és a nyugdíjas szomszéd bácsi, Putkela úr, akikkel fergeteges kalandok történnek, akárcsak annak az okán is, hogy elmennek gombászni. Például átélnek egy medvetámadásnak vélt eseményt, amely a két felnőtt két külön olvasatában kifejezetten szórakoztató. Kapcsolati újragondoláshoz, családi szerepek egészséges megéléséhez kifejezetten nagy segítség a világot a gyerekek szemüvegén keresztül látni, ez a fordított olvasat, amikor nem fentről adunk valamit a számukra, hanem elfogadjuk értékként, amit a gyerekek maguk teremtenek. (A sorozat zárókötete, az Apa, vegyünk nyaralót! nyárra érkezik.)
Könyvmentés; a természet lakályos részei és az elszabadult babkák
Az ügyesen életben tartott gyerekek kisiskolás korukra egészen elkötelezettek tudnak lenni az iránt, hogy szintúgy ügyesen életben tartsák a könyveket. Klaus Hagerup költői meséje A kislány, aki meg akarta menteni a könyveket a Scolar Kiadó gondozásában jelent meg, egyszerre beszél az elmúlásról, az öregedésről, identitásról Lisa Aisato gyönyörű grafikáin keresztül is. Aki valaha olvasott már harcedzett könyvet, és átélte annak feszítő fájdalmát, amikor a stratégiai ponton egy oldal hiányzott, az érteni fogja, hogy ilyesmi valóban hegyek mozgatására képes. Különösen, ha az olvasó egzisztenciális félelmei elől menekül – ilyen félelmekkel pedig gyerekek esetében is számolni kell, ahogy a feloldásuk lehetőségeit is érdemes számba venni.
Meseregény antilopokra, szurikátákra, pandákra, tigrisekre – már másodízben. Kertész Erzsi az Állati KávéZoo után most az Állati Vállalattal (Cerkabella Kiadó) folytatja az emberforma állatok frenetikus hangulatban telő kalandjainak ecsetelését, amiből még az is kiderül, hogy az író is ember (sic!). Még Szabó Lőrinc lepkéje is átsejlik a történet oldalain (Dsuang Dszi álma), ha a karakterekben és a megfogalmazásokban nem lelnénk elég örömünket. De leljük. („A Tigris felemelkedett, homlokára tolta a napszemüvegét, és abban a biztos tudatban, hogy még mindig ő itt a legnagyobb állat, lenézett a vendégre.”) A kifigurázott toposzokban is tobzódunk: mint Boldogság, Harmónia, Szabadság, Dráma.
Megküzdési stratégiák, szürreális és hétköznapi helyzetek megértése, elemelt keretben költői, varázslatos és szórakoztató történeteken keresztül emberismeret – ezeket kínáljuk az idei gyereknapra.
Parti Judit