A Hubby idén is díjazta a legjobb magyar nyelvű gyerek- és ifjúsági könyveket. A szakmai zsűri döntéséről és a díjátadóról Both Gabi írt helyszíni tudósítást.
Ahogy az a díjak esetén lenni szokott, egy-egy kategóriában egy szűkített lista, ún. shortlist is készült: ezek azok a kötetek, melyek mind esélyesek voltak a végső sikerre. A listát ebben a cikkünkben közöltük, most kiemeljük közülük azokat a kiadványokat, melyeket ajánlottunk már itt, a MeseCentrumon.
Listás könyvek különböző kategóriákban
Illusztráció kategóriában a Korbuly Ági rajzaival megjelent Balássy Fanni-kötet, a Bocs, hogy élek szerepel a listán. Az illusztrációkról Kovács Gergely kritikusunk ezt írta: „…a minden oldalt meghatározó illusztrációk […] egy piros pillangótól eltekintve egészen elsötétülnek a halál közelségében. A Quentin Blake vagy Sajdik Ferenc elnagyolt vonalaiból kialakuló játékos karikatúrák helyett az utolsó lapokon komor tusrajzokra íródnak a fehér betűs mondatok”, a kötetről pedig megtudhatjuk: a szerzőből „egyszerre átélve fakadt volna ki, hogy egy szuszra írja meg nemzedékének élményét, a »bocs, hogy élek« energiát, időt, tehetséget felemésztő gátlásainak leltárát. A húsz tárcanovellányi groteszk monológ ellentmondásait hangsúlyozzák Korbuly Ági fekete és piros tintával festett lendületes illusztrációi, melyek a címlap felirata szerint is egyenrangú alkotóelemei az általuk albummá varázsolt kötetnek. A feltűnő vörös színű borítón zsebre dugott kézzel és elszánt tekintettel áthaladó lány dacosságát a könyvgerincen túli hátsó oldal árnyalja, hiszen mintha a függőleges rácsok mögül szabadult alak mind bátrabb és elkeseredettebb mondatait olvasnánk a könyvben. A különálló írásokban megszólaló szubjektumok egyszerre érzik a külső elvárásokat, és vallanak arról, miként törik meg gyenge ellenállásuk, miközben amiatt is rossz a lelkiismeretük, hogy nem küzdenek az igazukért.” A kötetet kamaszoknak ajánljuk.
Teljes ajánlónk ITT
Kisebbeknek készült Turi Lilla Ha a zsiráfok… című kötete, melyet a szerző maga illusztrált. Veress Gyöngyi kritikusunk ajánlóját olvasva kedvünk támad azonnal kézbe venni a könyvet, mert mint kiderül, a szerző „groteszk rajzai vad színekkel párosulnak, az összhatás vibráló és pikáns képi világ: Turi Lilla jól azonosítható védjegye. Elnagyolt, krokiszerű rajzai mintha az alkotási folyamatot végtelenítenék. Az a benyomásunk, hogy nem steril, befejezett állapotban férünk hozzá a képekhez, nem kizárólag kész esztétikai élményt nyújtanak a rajzok, de spontaneitásuk, könnyedségük valahogy aktivizál, és a jelenben tart minket. Turi Lillánál a hangsúly sokkal inkább a moston van. Mintha még mindig folytatódna a munka, és ezt mi, beavatottak egészen közelről követhetjük végig. Bravúros, vegyes technikáját – jellemzően gyorsan, manuális eszközökkel hozza létre a munkáit, és utólag digitalizál –, határtalan színskáláját, bolondos, felszabadult rajzait nézegetni valóságos flow számomra minden alkalommal” – írja kritikusunk.
Teljes ajánlónk ITT
Az ismeretterjesztő kategóriában is két olyan kötet szerepel, melyről írtunk az elmúlt hónapokban. Bajzáth Mária Erdők-mezők népmeséi című gyűjteményét Csörgei Andrea elemezte lapunk Tanári rovatában, megállapítva, hogy a „Bajzáth Mária által válogatott és Ónya-Oláh Dóra által illusztrált Erdők-mezők népmeséi […] egy gondosan szerkesztett népmeseválogatás”, és ahogy azt a szerzőtől megszokhatta az olvasó, a kötet ezúttal is nagy volumenű, gondosan kiválasztott, hiánypótló téma köré épül. „Az egyes mesegyűjtemények alapjául szolgálnak a szerző nevéhez fűződő módszertannak (Népmesekincstár Mesepedagógia), így bizonyos szempontból »történettel nevelő tankönyvként« is felfoghatók. Különösen igaz ez a Népmesekincstár Plusz alsorozat családjába tartozó legújabb kötetre – folytatja szerzőnk. – A kiadvány külső megjelenésében a korabeli tankönyvek, füzetek világát idézi például folyóírásos tipográfiával a borítón, hogy aztán kinyitva páratlan vizuális élményben legyen részünk. Ónya-Oláh Dóra illusztrációi nem csupán szemet gyönyörködtetők, de precízek és valósághűek, mintha egy növény- vagy állathatározó ábrái lennének, tehát ilyen funkcióval is használható a könyv. A kötet meséit a válogató tizenkét fejezetbe csoportosította, a fejezetek átfogóan járják körbe élővilágunkat, környezetünket: a gombáktól kezdve a különféle úszó-kúszó-repülő-szaladó-mászó állatokon és a legkülönfélébb növényeken át egészen az égboltunkat betöltő égitestekig olvashatunk fejezetenként öt–tíz népmesét. Bár a kötet kifejezetten hazánk élővilágát mutatja be, a meséket a világ minden tájáról válogatta Bajzáth Mária, ezzel is alátámasztva azt az alaptételt, hogy a mesék nem ismernek határokat.” Ráadásul „az Erdők-mezők népmeséi azon kötetek táborát gyarapítja, melyek a szöveg mellé valamiféle interakciót is lehetővé tesznek az olvasók számára, így élőbbé téve a kapcsolatot az olvasmánnyal. Ebben a kötetben egy-egy rövid, ám találó instrukciót kapnak az olvasók: hol képzeletjáték, hol rövid szerepjáték, hol szövegalkotás a feladat, de olyan is akad, hogy korábbi ismeretekre kérdez rá a szerző, vagy a természet kincseiből alkotható játékra hívja fel a figyelmet (például a bogáncsra mint építőelemre). E változatos, sokszínű játékkínálat még izgalmasabbá teszi a könyv böngészését. Hasonló izgalmakat rejtenek az adott témához kapcsolódó, időnként felbukkanó találós kérdések, szólások, közmondások. A szakszerű leírások, az évezredek bölcsességét őrző népmesék, a játékok könnyed fel-felbukkanása és a komoly vizuális élményt nyújtó illusztrációk négyese tökéletes egyensúlyt teremt.”
Teljes ajánlónk ITT
Miklya Luzsányi Mónika Petőfi, a sztár címmel megjelent könyvéről Rajongói kézikönyv kötelező olvasmányokhoz címmel Kovács Gergely írt ajánlót, melyben a könyvön keresztül a műfajról is beszél. Az ilyen típusú könyv – írja – a „népszerűsítést vállalja a gamifikáció pedagógiai módszerével […] Az azonosulást az egész könyvet átható anakronizmusok segítik, melyek éppen Petőfi hajdani újító szándékaihoz hasonlóan kapcsolják össze a két évszázados hagyományt a jelennel. A »rajongói kézikönyv« műfaja viszont egy, a kánonban már régen kitüntetett helyet szerzett, érettségi tételként szereplő költőnél nem feltétlenül ugyanazt jelenti a szerző és a befogadók részéről.” A kötet erényei közé tartozik még, hogy „a képeket és az elkülönítve keretezett rövid szövegeket tematikusan soroló album olyan elszánt lelkesedést feltételez, amely még Petőfinél is inkább csak egy alternatív valóságban lehetséges. A rajongói képeskönyvek elsősorban a gyorsan változó kortárs kultúra piaci termékei. Legtöbbször a lelkes tizenéveseknek szánt filmsorozatok, popbandák, focicsapatok alkotják a mítosztalanított posztmodern kor kultuszainak tárgyát, akikről többnyire mellékes, vagyis a szakmai teljesítményhez alig kötődő tényeket tudhatnak meg az olvasók, ha jó pénzért beszerzik az ikonjukat bemutató kiadványt. Ahhoz, hogy Petőfit el lehessen adni ebben a műfajban, ki kellett őt rántani eredeti környezetéből. A borítón látható tetkós, fukszos, napszemcsis, sárga inges figurának csak az arcszőrzete idézi Petőfi igazi(nak vélt) arcát. Megtudjuk, hogy Petőfi milyen ételeket szeretett vagy utált, kik voltak a barátai, kiknek udvarolt, milyen tulajdonságai vezettek a sikerhez, vagy hogyan is zajlott a forradalom nagy napja. Előfordul ugyan fikcióval kitöltött hézag, de a szövegek ragaszkodnak a tényekhez, több helyen a forrást is megjelölve, mint például a Nemzeti dal kapcsán: »Egressy Gábor színész, Petőfi jó barátja úgy írja le, mint egy túlvilági alakot, mintegy a megtestesült szenvedést.”
A Műfordítás kategóriában listára került Andy Riley Pék Zoltán fordította Tutkeráj király és a galád császár című könyve. Erről Pataki Mónika Lilla írt recenziót, amelyben egyszerre ismeri el a szerző és a fordító munkáját: „Riley főképp vígjátékokban utazik, így nem meglepő, hogy könyvei is a humorra épülnek, nem kis feladat elé állítva a fordítót, akinek olyan nyelvi leleményekkel kell megküzdenie, mint a Hernyósuss-Dundinka-Undokhányós-Szmötyi ködös hegyének vagy a GÜZÜ-nek, azaz a Gusztusos Überfinom Zaba Ütvehajigálónak nevével. Pék Zoltán kreativitása lenyűgöző, az egyik jelenetben a világ galádjait mutatja be nekünk: felvonul többek között Klab Főmadrákja, Irgus Burgus herczigje, Hulliszta főboszorkány a Délies Déli Délföldekről és a különös testrészekkel megáldott Torziai Grabanc grófnő. A kötet humora természetesen nem merül ki a furcsábbnál furcsább nevű és kinézetű helyszínek és szereplők felsorakoztatásában. Az első fejezetben még fárasztónak tűnő viccek a második fejezetre kezdenek beérni, a szerző ironikusan, a végletek túlzott kiélezésével és a tipikus mesei klisék kifigurázásával szórakoztatja olvasóját.”
Teljes ajánlónk ITT
A szerzői kategóriában is jó pár általunk ajánlott, elemzett kötet szerepel.
A 6 év alatti korosztálynak szánt kötetek közül Szabó Borbála Kalandok a Ló csoportban című kötetéről Szokács Eszter címként azt írta, hogy a Ló csoportba járni még a hollywoodi karriernél is jobb. A kötetről magáról pedig megállapítja: „Szabó Borbála meséi nagyszerűen leképezik a kisgyerekek gondolkodását, amelyben súrlódás nélkül megfér egymás mellett a valóság és a képzelet. A könyvben az óvodások mindennapi dolgaira és fantáziájára épülő történetek szerepelnek, és e két alappillér éppen olyan otthonosan keveredik egymással, ahogy egy gyerek fejében még teljesen természetesen állnak össze kerek világgá. A szövegben azzal a fajta humorral találkozunk, amelyen a felolvasó és a hallgatóság is kiválóan mulat, anélkül, hogy felnőtteknek szóló utalgatásokra ismernénk. Üdítő könnyedsége a meséknek – folytatja –, hogy nem erőlteti didaktikusan a családi élet, a házasság, a gyermeki lét bonyolultságát, nem akarja mindenáron megmagyarázni, mit szabad, mit nem, hogy el lehet-e különíteni a tetves és nem tetves gyerekeket, vagy épp a férfi és a női szerepeket, hogy az óvó nénik sarokba állíthatnak-e valakit (esetünkben éppen az apukát, így ez történetesen viccesen sült el). Itt egy teljesen hagyományos hazai óvoda szerepel, talpraesett gyerekekkel, jóakaratú óvó nénikkel, akik ügyesen közbelépnek, ha az élelmes ovisok véletlenül mégiscsak elakadnának egy-egy probléma megoldásában. Óvodásaink ugyanis még ösztönösen jól cselekednek, például hiába különíti el őket a védő néni tetvesekre és tetvetlenekre, mire a szülők jönnek, már önfeledten játszanak egymással a két csoport tagjai, ahogy kell, a fejüket összedugva. És ebben foglalható össze a Ló csoport erőssége: mindent együtt terveznek el, majd közösen is hajtanak végre. Legyen szó névváltoztatásról, a síró Teca néni felvidításáról, papás-mamásról vagy éppen »bogárkázásról«, mikor a vérszívókkal játszanak. Ha pedig valami tanulságot mindenképpen le kell vonnunk, azt is kap az olvasó, hiszen a könyv végén a gyerekek arra a következtetésre jutnak, hogy a csoport mégiscsak más, mint sok gyerek külön-külön.”
Teljes ajánlónk ITT
A kisiskolás korosztálynak szóló kötetek közül Várszegi Adél A papagáj, akit Péntek Tizenharmadikának hívtak című meséje került a listára. Lapunkban Lovas Anett Csilla írt elemzést, melyből kiderül, hogy „a kortárs magyar állatmesék csoportjából Várszegi Adél történetei nem csak a humor és a gazdag, rétegzett nyelv miatt emelkednek ki. Az állatmesék – ellentétben a tündérmesékkel – nem kezelik természetfölötti jelenségként azt, hogy az állatok is tudnak beszélni, és cselekedeteik, párbeszédeik nyomán nem ritkán valamilyen erkölcsi tanítás fogalmazódik meg. Várszegi Adél meséiben is magától értetődő módon társalognak vagy vitatkoznak az állatok, de a nyílt didaxis nem jellemző. Ez a mese egyfelől a babonákról gondolkoztathatja el a befogadót: hogyan befolyásolhatják ezek a beidegződések egyes karakterek tetteit, az élethez való hozzáállásukat? Vannak-e »hasznos« és »haszontalan« hiedelmek? Milyen galibákba sodorhatjuk magunkat, ha a tények helyett kétes értékű vélekedésekre alapozunk? Másfelől a barátság erejéről is mesél a történet: Zabos kitartóan, akár konfliktusokat is vállalva próbálja jobb kedvre deríteni cimboráját, aki legvégül (egy utolsó, váratlan fordulat nyomán) ismét a biedermeier szekrény alatt köt ki. A zebra legfeljebb érvel, de nem kritizál, elfogadja a papagáj hóbortjait, és igyekszik a legtöbbet kihozni a helyzetből. Ebben a mesében Zabos az aktív, Péntek Tizenharmadika pedig a passzív, megmentendő szereplő; de egy lehetséges folytatásban talán fordul majd a kocka, és a papagájfiú is a tettek mezejére lép.”
Teljes ajánlónk ITT
A nagyoknak szóló kiadványok (szerzői kategória, 12 év feletti korosztály) shortlistjén szereplő öt kötet közül négyet is ajánlottunk a MeseCentrumon.
Berg Judit Szélvésztől kergetve című regénye egy népszerű, de ezért sem könnyű témát, Petőfi életét dolgozza fel. Kovács Gergely ajánlója megállapítja, hogy „az ifjúsági írók és a kiadói ötlet bejáratott márkáinak találkozása is egyfajta kihívás, hiszen egyrészt felmerülnek olvasói igények egy-egy történelmi korszak megjelenítésére, másrészt korlátozza a lehetőségeket a korosztály számára befogadható történelmi környezet kiválasztása. Ahogyan nem lenne könnyű az elvárt megnyugtató befejezésnek eleget tenni egy 1945 elején a német és szovjet katonák által porig rombolt Budapest ábrázolásával, ugyanúgy Petőfi és a szabadságharc jeleneteiből is ki kell hagyni az életveszélyeseket. Eközben meg kell felelni a sorozat kereteinek, az életkori sajátosságoknak, a történelmi és életrajzi hitelességnek is. És persze úgy kell átadni új ismereteket, hogy ne váljon tankönyvízűvé. Berg Judit egyik tekintetben sem okoz csalódást. A XXI. századi gyerekek először a még be nem futott ifjú Sándorral találkoznak 1844 elején, majd a forradalmi napokon túl épp a sikere csúcsára érkező hős Petőfivel, hogy aztán puszta kíváncsiságból 1849-ben is visszatérjenek. A három utazás köré szerveződik a három eltérő hosszúságú rész is. A büfésnő megbízását kalandvágytól hajtva túlbonyolító Kristóf és Juli nemcsak a pesti alvilág dickensi helyszíneibe szagol bele, hanem az éppen Pestre érkezett üres zsebű költővel együtt kap szállást Váradi Antalnál. A jövőből érkezett Julinak főleg arra kell vigyáznia, nehogy túl sokat eláruljon az általa jól ismert Petőfi-életrajzból és -életműből. A regény írójának pedig arra, hogy Petőfi szájába olyan hiteles mondatokat adjon, amelyek tényleg elhangozhattak volna. Ezt Berg Judit kellő arányérzékkel úgy oldotta meg, hogy főként a prózai írásokból – naplókból, levelekből, az Úti levelekből és az Úti jegyzetekből – idézett Petőfi megszólalásainál, vagy a kölcsönös rokonszenv indítja arra a költőt, hogy egy-egy »későbbi« verse sorait rögtönözze Julinak. A Petőfi írásaiból származó mondatokkal együtt is egységes marad a regény szövegvilága.”
Teljes ajánlónk ITT
Szintén Kovács Gergely elemezte a Grancsa Gergely szerkesztésében megjelent Költővel nem járnék című kortárs antológiát, s a nem könnyű vállalásról és a kötetről így ír: „…a petőfis antológiához e lehetetlent beismerő tisztelgésként választott két korábbi megjelent írást, és bízta meg állandó szerzőit, hogy írjanak bármit, amiben Petőfi szerepel. Az eredmény változatos lett, mivel a szerzők hozták azt, amiben a legjobbak. Gévai Csilla előszónak is beillő novellájában a Parnasszusról szólaltatja meg a költőt, aki a mai szlenggel szembesülve elbizonytalanodik, majd a kapcsolatot keresi: »Lehetséges volna, hogy ott, a jövőben már nem is értik szavam? Látsz csak engem gyakori utcanévnek, vagy érettségedet bizonyító kötelező ténynek… Élek-e még tebenned, Barátom?« (S te, Barátom?, 11) Cserna-Szabó Andrástól ide is – mint legutóbb a Szevasz! című gyűjteménybe – gasztronómiai kiruccanást leíró történet került. Sándor és Júlia a nászútjáról Kolozsvárra betérve nem kap más vacsoraajánlatot, csak a puliszka különféle ízesítésű és elnevezésű változatait. Mégsem az éhség gyötri a költőt, hanem a baljós csillagok: »Hol azt látom a csillagokban, hogy valaki keresztüldöf engemet valami hegyes szerszámmal, hol meg azt, hogy nővé leszek egy nagy, sivár, hideg, fehér tájban« (Júlia, 23). Az irodalmi közhelyeket mára már természetesnek ható iróniával kezelik a szerzők, de elkerülni ritkán tudják vagy akarják. Petőfivel kapcsolatban pedig sok közhely terjedt el, akár az iskolai törzsanyag memoriterei, akár az életrajz és a Petőfi-kutatások tényei kerülnek elő. A Költővel nem járnék szövegei nem is a Petőfi nevű emberhez kapcsolódnak, hanem a köré épült általános ismeretekhez.”
Teljes ajánlónk ITT
A sokak által várt új Kiss Ottó-kötet, az Ég Bolt is szerepel a szűk listán, megjelenésekor Csörgei Andrea kollégánk írt róla – tanári szempontból is értékes – elemzést, melyet azzal kezd, hogy megállapítja: „…fontos és hasznos lenne, hogy a serdülők figyelmét a versekre irányítsuk, ennek pedig a leghatékonyabb módja, ha olyan kötetet adunk a kezükbe, amelyek az ő korosztályukhoz szólnak. Ilyen verseskötet Kiss Ottó Ég Bolt – Versek ég alatt, föld felett című könyve. A kötetben a cím nélküli, rövid (helyenként csak egy-egy sorból, mondatból álló) versek füzérében egy gyermek fejlődéstörténetét követhetjük nyomon, kiskamaszkorától a serdülőkorig. A szövegekben megjelennek a korosztályt érintő kérdések, események: a családi élet mozzanatai, az első szerelem felbukkanása, emellett hangsúlyt kap egy súlyos betegség is. Ezek a témák így együtt jó alkalmat kínálnak arra, hogy filozofikus kérdéseket is érintsenek a szövegek (különösen az élet, a halál és az istenhit témakörében), úgy, hogy azok az olvasó számára könnyen befogadhatók, érthetők, nem nyomasztók, és kerülik a pátoszt – így könnyen kaput nyithatnak a serdülők gondolataihoz, érzéseihez. Kiss Ottó szövegei szinte kínálják magukat, hogy olyan foglalkozáson, órán dolgozzunk velük, amelynek kifejezetten ez a célja. Az egyes versek remek gondolatindítók önmagukban is, mély mondanivalójukhoz könnyű kapcsolódni egy beszélgetőkör keretein belül, ám ha másféle megközelítésből szeretnénk feldolgozni a kötetben érintett témákat, a költemények ahhoz is jó alapul szolgálnak, legyen szó akár irodalomterápiás, akár drámafoglalkozásról. A szövegek gondolatai, mondatai ihletet adhatnak egy-egy érzelemkifejező írásgyakorlathoz, a felmerülő témák pedig kitűnő szituációalapok improvizációs gyakorlatokhoz, jelenetalkotáshoz. Olyan kérdéseket dolgozhatunk fel a vers inspirálta jelenetek által, mint egy családi vacsora, annak minden meghittségével és bosszúságával (mi mindenben bosszantanak minket családtagjaink, szeretteink szokásai?), családi fotó készítése, ami felér egy káosszal (és megjeleníti a családtagok egymáshoz való viszonyát), egy tragikus hírrel (súlyos betegség diagnózisával) való szembenézés, az első szerelem stb.”
Teljes ajánlónk ITT
Nemcsak a listára került fel, de meg is nyerte kategóriáját Pifkó Célia A Holdfény őrei – A füveskönyv című kötete, melyről Pataki Mónika Lilla ezt írja ajánlójában: „A titokzatos múlt, a varázserejű könyv és növények, majd a később megjelenő rejtélyes varjú alakja halványan idézi a Harry Potter-könyvek világát, ugyanakkor míg Rowling saját univerzumot teremt a kilenc és háromnegyedik vagányon túl, Pifkó Célia főhősei egyszerű hajóúttal jutnak el a cselekmény helyszínére, egy mindentől távol eső szigetre. Nem derül ki, pontosan hol fekszik ez a földdarab, csupán annyit tudunk meg, hogy valahol északon, és – a gyerekek nagy bánatára – még internet sincs, hogy valamiféle kapcsolatban maradhassanak barátaikkal. Az unalmasnak ígérkező vakációt a titokzatos Füveskönyv forgatja fel fenekestül: a szobájukba csempészett kötet üres lapjain időnként versek tűnnek fel, amelyek egy rejtély megoldására ösztönzik a fiatalokat:
»Ne várj tovább, itt az idő,
te kezedben múlt és jövő!«
Teljes ajánlónk ITT
MeseCentrum