„Néhány komoly személy szerint / könyvem borzasztó szemtelen” – kezdi mondanivalóját hősünk a Feketeleves című kötet első versében, majd az utolsó sorban egyértelművé teszi a szándékát: „Elég legyen. Kipakolok.”
A szerző az első pillanatban megadja a kezdőhangot, a gyermeki őszinteség szólamát, amitől nem is térünk el a könyv végéig
László Noémi Feketeleves című verseskötetének mindegyik darabja belső monológ, egy szókimondó lányka őszinte és kendőzetlen tudósításai az aktuális meg nem értettségről. Hősünk kezdetben csak a szülői elvárásoktól szenved, később az iskolai követelmények nehezítik meg az életét, végül pedig a másik nem iránti érdeklődés buktatói.
Legyünk akárhány évesek, az olvasói élmény magával ragadó, bár minden bizonnyal korosztályonként másképpen.
„A felnőttnek nemegyszer mosolyogni támad kedve, mivel a gyermeki dac százféle leírásának köszönhetően feltörnek saját, régvolt emlékei: a versekbe öntött élethelyzetek és sérelmek tipikusak és örök érvényűek, tehát minden hajdani és jelenkori gyerek számára ismerősek.
László Noémi régi-új kötete (erről később) valójában egy felnövéstörténet, ugyanis versről versre haladva kirajzolódik egy kronológiai ív: nagyjából a kisóvodás kortól a tinédzser szakaszig kísérjük végig hősünk konformizmus elleni lázadásait. Bár a versek külön-külön egy-egy állapotot vagy helyzetet írnak le, összefűzve elmesélhető történetté alakulnak, hiszen a jelenetképek egymásutániságából felépül a komplett gyerekkor, annak minden kínjával és keservével, boldog s boldogtalan pillanataival.
László Noémi kötete A szegény kisgyermek panaszaira rímel kortárs nyelven és ritmusban
Bár nála is szóba kerülnek az élet nagy kérdései, a versek zöme a mindennapok apró-cseprő családi vitáiról szólnak, melyekben az ártatlan, naiv gyermek bizonygatja a saját igazságát, vagy csodálkozik rá az élet – olykor kényelmetlen – törvényszerűségeire. Hogy minek mekkora a jelentősége, nézőpont kérdése, márpedig a nézőpont erősen függ a testmagasságtól, s ennek következtében a családban betöltött helyzettől.
Az ágy alatt talált almacsutka a gyerek számára szóra sem érdemes, ellenben mélyen irritálja a szülőket, s nincs ez másképp a bögre letört fülével vagy a leszakadt kabátzsebbel sem. Ugyanez a helyzet a viselkedéssel is, a szülői kötözködésnek nincs határa: ülj egyenesen, ne feleselj, pláne tele szájjal, sáros cipővel ne menj a szobába, és akkor még nem beszéltünk arról, ha valaminek lába kél!
László Noémi „gyerekhangja” ámulatba ejtő
A látszólag egyszerű nyelvezet becsapós, ugyanis egyszerre profán és lírai, s amellett, hogy pontos és tárgyszerű, tele van humorral, sőt iróniával, nem ritkán önreflexív elszólással, mint például a Viszont című vers zárószakaszában:
„Ha nem figyelnek rám, elszemtelenedem.
Tekergek, hóbortos vagyok, és elfelejtem:
hol van a helyem.
Ha nem vigyáznak, hülye igényekkel állok elő.
Például, hogy tanulni jobb a füvészkert,
vagy épp a temető.
Nehogy már elhiggyék, hogy én ott tanulok.
Oda kellene rám figyelni végre, mielőtt
megbolondulok.”
Ahogy haladunk a könyvben, hősnőnk lapról lapra szép lassan növöget, s egyszer csak eléri a kiskamasz kort. A helyzet kissé komplikálódik, hiszen belép a képbe a másik nem, s a problémák újra zsúfolódnak. Ki tetszik kinek, s ilyenkor hogyan kellene viselkedni?
„Szerelmes vagyok Tamásba. Sajnos,
valahogy kiderült, és szégyelli magát,
és románóra után majdnem megvert.”
A románóra talán meglepő lehet a hazai olvasók számára, pedig az oka egyszerű, László Noémi kolozsvári mivolta magyarázza
S ezzel el is érkeztünk a könyv (nem meg-, hanem) újjászületéséhez, ugyanis a belső címlapon feltüntetett „Felmelegített kiadás” arra utal, hogy e kötetnek már volt előzménye. A Feketeleves 2010-ben jelent meg először, az Erdélyi Híradó Kiadó gondozásában, ezt az újabbat pedig a csíkszeredai Gutenberg bocsátotta útjára.
Két dolog változott látványosan, a versek címadása és az illusztráció.
A 2010-es kiadásban a versek kezdő félmondatai váltak címmé, most viszont lakonikus, de tág értelmű egyszavas címeket kaptak az opuszok, mint például: Sehogyan, Miközben, Mit, Megint, vagy tényszerű kulcsszavakat: Firka, Titok, Katasztrófa, Hó.
E friss kötetet Rofusz Kinga illusztrálta, aki rajzaiban a grafit szürkéje mellett kizárólag a kék tónusait használta, a tiszta gondolatok, az ideák színét. Verselő és rajzoló párosa csodálatos összhangot teremt, Rofusz Kinga hasonlóan reálisba bújtatott abszurd ízű ábrákat alkotott, mint amilyen verseket László Noémi írt. Az idézett első vers mellett például, amelyben a „kipakolok” szerepel, a kisgyerek, mint egy ablakot, kinyitja a kabátját (a bensőjét), amelyből madarak (gondolatok) raja repül ki. A rajzok egyik fő visszatérő eleme egy olyan, sugarasan elágazó vonalháló, amely néhol a gyökereket, máshol az összekötő szálakat sejteti.
Mert ebben a családban mindenki összetartozik, ez kimondott szavak nélkül is világos. S hogy a gyermek mégis minden ellen lázad? Ez az élet rendje, nincs benne semmi rendkívüli.
Ibos Éva
László Noémi: Feketeleves
Illusztrátor: Rofusz Kinga
Gutenberg Kiadó, 2021
90 oldal
4880 Ft