Rutkai Bori minden érzékszervet megcélzó foglalkoztató mesekönyve közös időtöltést kínál az egész családnak
Énekelni, táncolni, olvasni, varrni, ültetni, társasozni; bárminek nekifoghatunk a segítségével, a lényeg, hogy tartalmasan töltsük együtt az időt.
Azt már tudjuk, hogy Rutkai Bori képes egyedül is összművészeti fesztivált tartani, amit a zsenge korú rajongók (és sokszor a szülők is) teljes odaadással hálálnak meg. Zsebtenger című könyvével most akár otthon is reprodukálható az élmény. A kötet tizenhét dalszöveget tartalmaz, mindegyikhez egy-egy mese társul, kiegészítésül pedig a történetekhez kapcsolódó kreatív foglalkoztatókat kapunk, s persze mindehhez maga a szerző készítette az illusztrációkat. A szülőnek akkor sincs nehéz dolga, ha nem született óvó néni, hivatásos előadóművész vagy művészetterapeuta. Pusztán a zenét kell még megszerezni a könyv mellé (cédén vagy online felületeken elérhető), utána pedig követni az instrukciókat. Nem mellesleg abszolút szabadjára lehet engedni a fantáziánkat, és egészen mást is alkothatunk, mint ami a könyvben le van írva. Ez is egy instrukció.
Minden kezdet nehéz
Felnőttként is sokunk gondja, hogyan fogjunk bele bármibe, amiben nem érezzük magunkat otthonosan. Hogyan kezdjük a rajzot? Az írást? Mit játsszunk?
A könyv bevezetője átsegít az alkotás kezdeti nehézségein – egyszerűen utánozzuk a szerzőt: kezdjük el sorolni az ötleteket, majd amelyikre épp fogékonyak vagyunk, abba kezdjünk bele. Vegyünk elő egy tollat, ecsetet, filcet, bármit, és amint elkezdődik az alkotás, az első vonalakkal máris belemerülhetünk a munkába, az ötletek egymás után jönnek.
„Fogtam a kék filceket, vidám hullámvonalakat húztam a papírra, és egy sárga karikával jeleztem, hol fürdik a felkelő nap. Ahogy a nap belemerült a hullámokba, én is úgy merültem bele a rajzolásba és a zsebtengeri mesékbe.”
Tavaszi és nyári mesék
A könyvben Kukutyin képzeletbeli városa elevenedik meg (akár Rutkai Bori régebbi dalaiból is) visszatérő figurákkal. Az első mese a történetek helyszínére, a Zsebtengerből kiemelkedő három hegyre kalauzolja el az olvasót, bemutatja Kukutyin helyszíneit, és felbukkannak a dalszövegek és mesék szereplői is. Mivel tavaszi-nyári történeteket ígér a mesekönyv, a következő dalok és mesék tavaszias hangulatúak, kezdve a nehezen ébredő Macikával, akit Bori megpróbál a játszótérre csalogatni, méghozzá nem is akármilyenre, egy Zenélő Játszótérre. Felbukkan Láthatósági Bácsi is, fürgén kerekezve, megtudhatjuk, hogy a Láthatósági salátától maradt ilyen fitt és fiatalos. Találkozhatunk csigákkal, a Hosszúfejű királyfival, húsvéti tojásfestéssel és locsolóvers-faragással, tölgyeket ültető Hölggyel, vándorokkal, és egy álomlátó Küklopsszal is. Majd a Palacsinta Pályaudvarról induló Cókmók családdal a nyár is megérkezik Kukutyinba, és a mesék is a tengerparti nyaralásokat idézik. A könyv címadó dala után mindenhol a Nyári Slágerbe botlunk, és kezdetét veszi egy igazi vakáció utcabálokkal, Strand Diszkóval, Boszibulival, a minden lábán más zoknit hordó Csudabogárral, vasárnapi pingpongversennyel, hogy aztán egy fergeteges fesztivállal, a Paradicsom Parádéval búcsúzzunk a nyártól és Kukutyintól.
„A Paradicsom Parádé után lassan véget ér a vakáció. Kukutyin utcái csendesebbek lesznek. A Nyári Sláger is zsebre dugott kézzel és felhajtott kabátgallérral, halkan dudorászva, elmélázva sétálgat a hűvös, elnéptelenedett strandon.”
Nem csak az olvasás és a zenehallgatás lehet hobbi
A mesék és dalszövegek mellé mindig kap az olvasó egy aktuális feladatot: fonalból, anyagból bábokat, állatokat lehet készíteni: pókot, mackót, csigát vagy akár küklopszot. Műanyag palackból színes bójákat fabrikálhatunk, esetleg éppen indián fejdíszt tollakból vagy papírból. Összedobhatjuk a Láthatósági Salátát, és egy valódi boszibuli kellékeihez és finomságaihoz is kapunk ötleteket. Ha pedig valaki nem akar túlságosan belemerülni a kézműveskedésbe, az simán rajzolhat is, például memóriajátékot saját élmények felhasználásával.
Kreálhatunk magunknak indián neveket, és kitalálhatunk saját jelbeszédet. Rutkai Bori foglalkoztatóiban az (is) jó, hogy nem kell hazacipelni az egész hobbiboltot, a legtöbb kellék minden háztartásban megtalálható, és képző- vagy iparművész végzettség sem előfeltétele az alkotásnak. Szóval a szülők önbecsülésén sem esik csorba.
Kukutyini legendák
A könyv szereplői sokszor visszatérő figurák, néha pedig csak egyszer bukkannak fel. Vannak olyanok, akikkel bármikor találkozhatunk a valóságban is, például Láthatósági bácsi és a barátai, vagy Gerle Endre, a vers- és fafaragó, de Rizibizi néni és a Cókmók család tagjai, valamint a mesék állandó szereplői, a kukutyini lakosok és a turisták is hétköznapi alakok. A Csudabogár, a Pók King Konggá cseperedett Güzü Pók, a Hosszúfejű királyfi, a Küklopsz és a Jó boszik a kukutyini mitológia részei. Azonkívül ugyanis, hogy a tengerparti városka mindennapjaiba csöppenünk, Kukutyin saját kis mitológiával is rendelkezik, legalábbis egy-két mese kukutyini legendákat elevenít fel. Ilyen például a Csigatempó, amelyből megtudhatjuk, miért olyan lassúak a csigák, és miért húzzák az ezüstös csíkot maguk után, vagy az Álomlátó szem, amelyben a Küklopsz álomlátó szemével az álmatlanságban szenvedőket látja el személyre szóló tanácsokkal. Ide sorolható a Hosszúfejű mese is, amelyben a Hosszúfejű királyfi keresi 365 királylány közül a hozzáillő feleséget, és persze mondanunk sem kell, hogy végül nem közöttük találja meg.
Mesékké vált emlékek
Ahogy Rutkai Bori mindenkiből képes mesehőst varázsolni, úgy valószínűleg minden hétköznapi eseményből is tud mesét kerekíteni. Történetein sokszor érződik a saját élmény, ahogy egy egyszerű kirándulást, játszóterezést vagy vonatozást picit megbolondít, átszűr a meseszűrőn. A rajzain is látszik ez a módszer: arcot fest szinte mindenre, megszemélyesíti a tárgyakat, növényeket, jelenségeket.
Ha a könyvből csupán a meséket olvassuk el, nem biztos, hogy mindegyik megállja a helyét önmagában is, némelyik viszont tökéletes, kerek kis világ. Vannak kukutyini helyzetjelentések, hangulat- vagy eseményleírások. Ilyen, főszereplő nélküli történet a Zenélő Játszótér, a Nyári Sláger, A kecskeporszívó, A Paradicsom Parádé és a Búcsú a Zsebtengertől. A hagyományosabb mesék közül való A titkos recept, a Csigatempó, a Hosszúfejű mese, a Zsebtengeri húsvét, az Álomlátó Szem, a Vasárnap a parkban és A (fél)szülinap, amennyiben van főszereplőjük, vagy többé-kevésbé egy történetszál fut bennük végig. A sorompó, az Indiánok az erdőben, A Cókmók család és a Boszibuli kicsit keverék történetek, egy játékleírás és egy mese összefűzései.
A dalszövegeket sem lehet mindig külön versként értelmezni, ahogy a dalszöveget általában, azonban ha együtt hallgatjuk a zenével, amikor egy mese a dalt festi alá, és a dal a mesét, mindig „összeáll a kép”.
Valószínűleg azért, mert Rutkai Bori anyanyelvi szinten beszéli a gyereknyelvet.
A Zsebtenger nem hagyományos mesekönyv, mert ha „csak” olvasásra szánjuk, jobb, ha felkészülnünk valamire, ami ennél sokkal több. Tényleg közösen kell kézbe vennie a családnak, és együtt hallgatni a zenével, olvasni, tevékenykedni vele. Erre is szánták, és ebben tud sokat segíteni a szerző, akinek ez a „munkája”. Mesévé alakítani bármit.
Szóval tegyük be a cédét, olvassuk el az egyes dalokhoz kapcsolódó mesét, aztán játsszunk, alkossunk a kiválasztott játékkal. Közben persze szóljon a zene, és ha a ritmus megkívánja, ne csak a gyerekek pattanjanak föl, hogy ropják egy kicsit. Táncolni minden korban ér!
Szokács Eszter
Rutkai Bori: Zsebtenger – Tavaszi-nyári versek, mesék, játékok
Illusztrátor: Rutkai Bori
Pagony Kiadó, 2020
104 oldal
3990 Ft