A farkas, akit Vándornak hívtak olyan könyv, melyben ismeretterjesztés és történetmesélés találkozik
Mese és természettudomány termékeny ötvözete, valóság és fikció egymást erősítő párosítása. Az amerikai írónő, Rosanne Parry regényében az izgalmas tények, térképek, Észak-Amerika állat- és növényvilágát bemutató oldalak mellett a főszerep egy fiatal farkasé, aki falkájától elszakadva néhány hónap alatt felnőtté válik, és otthonra talál. A szöveg egy hosszú vándorút, rengeteg kaland, a félelem és a magány legyőzésének története, sok fájdalommal és veszteséggel, szívmelengető befejezéssel.
A Pagony Kiadó Abszolút Könyvek sorozatának újabb darabja szokás szerint a 9–12 éves kiskamasz korosztályt szólítja meg, ezúttal elsősorban az állatkedvelő, a természetben szívesen barangoló fiúk és lányok figyelmére számítva.
Lassie vándorlását és a felejthetetlen kisróka, Vuk kalandjait egyaránt feleleveníti Sebes története, aki csak a történet legvégén nyeri el a címben jelölt Vándor nevet
Az eseményeket mindvégig a főhős szemszögéből mesélő regény egy kisfarkas első pillanatainak felidézésével kezdődik, és egy párra lelő, rengeteg kalandot és megpróbáltatást megélt fiatal farkas családalapításával végződik, így a felnőtté válás szimbolikus története is. A kezdő oldalakon a kisfarkas még alig lát, kizárólag szagok segítségével tájékozódik. Testvéreivel együtt egy aprócska, világtól elzárt barlangban rejtőzik, ahová csak anyja jár haza, hogy etesse őket.
Később kinyílik a világ, a kisfarkasok elhagyhatják a biztonságot jelentő helyet, és lassanként a vadászatban is szerepet kapnak, ki-ki a képességeinek megfelelően. Idilli világba nyer itt bepillantást az olvasó, hiszen a farkascsalád egységben, egymást támogatva él, tagjai fenséges hegyek és hatalmas fák között vadásznak, tanulnak. A bevezető részben a falka a középponti tényező, a falkához tartozás az életben maradás záloga, az összetartás, a szigorúan zárt hierarchia tudomásulvétele a farkaslét legfontosabb alapja. Nemcsak egymáshoz való viszonyuk, hanem életmódjuk is nagyon jól körvonalazódik az első néhány fejezetben: testbeszédük, területjelölési szokásaik, vadászati módszereik, táplálkozásuk, kommunikációjuk alapjai is megismerhetők ezekből a bekezdésekből.
A történet azonban nem tartana igazán sehová, ha egy váratlan fordulat nem törölné el ezt az idillt, nem kényszerítené ki a falka szétesését
Egy ellenséges farkascsapat támadása miatt Sebesnek menekülnie kell, a család többi tagjának története pedig nyitva marad, nem derül ki mindenkiről, túléli-e az ellenséges falka támadását. Az olvasó továbbra is Sebes nézőpontjából követi az eseményeket, és ettől kezdve nincsen család, csak egy magára maradt fiatal farkas, aki küzd az elemekkel (tűz, víz, szárazság), a saját testével (sérülések, éhség, szomjúság), harcol a civilizációval (emberek, utak, gépjárművek), de legelsősorban a magánnyal:
„Amióta átkeltem a fekete folyón, nem láttam egyetlen farkasnyomot sem. Egyetlen lábnyomot sem. Egyetlen szagmintát sem. Voltak bátyáim és nővéreim, egy egész falkám. Soha el nem tudtam volna képzelni, hogy a világ ennyire hatalmas lehet, vagy hogy ennyire egyedül érezhetem magam benne.”
Társ és falka iránti vágya vezeti egyre messzebb és messzebb, majdnem 1600 kilométert tesz meg, míg újra családra lel, illetve ő maga alapít családot.
A könyv végén az is kiderül, hogy Sebes alapvetően fiktív története egy valós történetből bontakozott ki, melynek ma is élő főhőse az az Oregon 7 nevű szürke farkas, akit biológusok rádiós nyakörvvel láttak el, s így megfigyelhették a mozgását. A fiatal állat Oregon északkeleti részéből egészen Észak-Kaliforniáig vándorolt, és végül olyan helyen alapított családot, mely nagyon emlékeztetett eredeti élőhelyére.
Sebes kalandjai egyrészt a lélekben és az érzelmekben történő változások miatt érdekesek, de lenyűgözőek a regény természethez kapcsolódó leírásai is, melyekből Észak-Amerika csendes-óceáni partvidékét lehet megismerni
Az itt található változatos élőhelyek (préri, erdő, sivatag, lápvidék), az e vidéken őshonos állatok (hollók, vadlovak, prérifarkasok, vapitik, nyulak, szarvasok, medvék, pumák stb.) és növények is közel kerülnek a befogadóhoz: amerre Sebes halad, mindig leírja a tájat, hiszen ő elsősorban az érzékszerveire hagyatkozva tájékozódik. Az erdők illata, színei, az állatok mozgása, a napszakok változásai mind-mind érzékelhetővé válnak olvasás közben, köszönhetően a rövid, pergő mondatoknak és a képekben, szagokban, ízekben gazdag leírásoknak:
„Régi barátaim, a fenyők üdvözölnek. És a fekete áfonya! Még nem egészen érett meg, de érzem a medvék szagát, akik eljöttek megnézni, hogy hol tart. A levegő egyre hűvösebb, ahogy mászom fölfelé. Érzem a nyulak és földi mókusok otthonának szagát. Szarvasnyomok kanyarognak egyik réttől a másikig. Úgy dörgölőzöm egy fenyő ismerős törzséhez, mintha falkatársat üdvözölnék.”
Az olvasó összes érzékszervét mozgásba hozó leírások mellett a fekete-fehér, mégis élethű és az erdők, mezők hangulatát megidéző illusztrációk (Mónica Armino rajzai) segítik a teljes beleélést, belefeledkezést a regény világába. Abba a világba, ahol a természet az úr, de azért az ember is felbukkan pár alkalommal: a fiatal farkas szerencsére jól tudja, hogy óvakodni kell az emberektől, akik „villámokat szórnak a botjaikból”, és akik „egyetlen pillantásukkal is ölni tudnak”.
Az ember olyan lény ebben a könyvben, mellyel szemben semmilyen vadállatnak nincs esélye, kiszámíthatatlan, és villámló botja távolról is képes halálos sebet ejteni, mint ahogy erre van is példa a regény lapjain. Az ösztönei és tudása alapján tájékozódó Sebes ugyan megmenekül tőle, de sajnos nem mindegyik társa ilyen szerencsés.
A farkasok hihetetlen, még az állatvilágban is kimagasló állóképességét és kitartását tökéletesen illusztráló regény utószava az állatok vándorlását is értelmezi néhány mondatban
A szerző szerint az állatok hatalmas távolságokat kitevő vándorlása nem más, mint a „világ szívdobogása”. De Parry azt is megemlíti itt, hogy nemcsak az állatok, hanem az ember is vándorol, hogy munkát, ételt, menedéket találjon. Az ember is rászorulhat arra, hogy elhagyja otthonát, ha háború vagy természeti katasztrófa elől kénytelen menekülni. Ez a vándorlás mindig nehéz, és a kis farkas története arra is rávilágít, hogy milyen fontos segíteni annak, aki úton van, aki valamiért otthont és biztonságot keres.
Kolozsi Orsolya
Rosanne Parry: A farkas, akit Vándornak hívtak
Fordító: Rét Viktória
Illusztrátor: Mónica Armino
Pagony Kiadó, 2022
200 oldal
2990 Ft