Lomtalanítás során kidobhatjuk a tegnapi újságokat, a felesleges tárgyakat, akár az ócska bútorokat is de az emlékeinket nem
És ha úgy adódik, mi is hazavihetünk valamit a lomok közül, vagy akár valakiket, ahogyan Barni, a nagycsoportos kisfiú. Magához vette a víziló plüsst, akit Eleknek hívtak, és az elefántot, aki a Benő nevet kapta a keresztségben. Hogy honnan tudjuk ezt? Úgy, hogy bemutatkoztak Barninak. Ők voltak azok, akik átsegítették Barnit egy nagyon nehéz időszakon, a gyászmunkán.
Barni ugyanis – ahogy a mese egy pontján kiderül – autóbalesetben elveszítette az édesapját
Egy ideig nem is értjük, miért fontos megnevezni az autó márkáját (Opel) és a színét (sötétkék), de a legelején még azt sem tudjuk, hogy az édesapa meghalt, inkább arra gyanakszunk, hogy a szülők elváltak, ezért lépett ki az apa a család életéből.
Pont ez a jó Mészöly Ágnes történetében: hogy minden fokozatosan bomlik ki.
Az írónő Budapestre kalauzol bennünket, a mese Hosszúperesztegtől messze, de az Almássy térhez közel, egy öreg gangos bérházban játszódik, sokszor már-már olyan realisztikus jegyekkel, hogy ha nem kezdenének Barni plüssei beszélni, azt hinnénk, a másodikos környezetismeret-könyv egy olvasmányát tartjuk a kezünkben. Megtudjuk, hogy a kisfiú édesanyja grafikus, és ha használjuk a Google-t, kiderül, hogy a Rózsa utcai Csicsergő óvoda valóban létezik.
A könyv realista jellegét hangsúlyozza az is, hogy az egyik szereplőt Hegyi-Nagy Attilának nevezte el az írónő, ami nem éppen kedves megszólítása egy hat év körüli kisfiúnak, de Mészöly Ágnes mentségére legyen mondva, hogy a legény rettenetes bandita volt, megcibált copfok, kékre rúgott sípcsontok, összedöntött homokvárak szegélyezték útját. A kötet illusztrációit Horváth Ildi készítette, aki segített abban, hogy ne csak a történet realisztikus világa keljen életre, hanem a két meseszerű plüss, Benő és Elek is.
Szóval a realista világ akkor válik meseszerűvé, mikor a két lomizott plüss beszélni kezd, amit persze csak Barni hall
Nem teljesen világos, hogy miért két kabalát hoz helyzetbe az írónő, miért nem elég egy figura, hiszen még a történet csattanója is az, hogy a narrátor is összekeveri a két plüsst. Nincs különösebben megrajzolva sem Elek, a víziló, sem a Benő, az elefánt karaktere; ha ők afféle gyászterapeuták, elég lenne egyetlen barát is.
Persze bizonyára lesznek olyanok, akiknek eszébe jut Marék Veronika Laci és az oroszlán című meséje, ahol az oroszlán – aki szintén afféle segítő – bátorságot önt Laciba, sőt afféle tornatanár is, sokat edzenek és birkóznak.
És ugyanúgy eljön a nap, amikor nem lesznek Barninál a plüssök, ahogy Lacinál sem volt ott az oroszlán, pont akkor, mikor a kisfiú a legbátrabb tettét hajtotta végre. Ugyanakkor Barni a plüssök nélkül leesik a mászókáról, de – és ez a történet szempontjából fontos dramaturgiai motívum – aztán édesanya kollégája, a titokzatos Gábor bácsi viszi be a kisfiúnak Eleket és Benőt.
De ne szaladjunk előre!
Legfontosabb az, hogy Barni miképpen veszi az óvoda, majd később az iskola akadályait, miközben csak arra tud gondolni, mikor tűnik fel az a bizonyos kék Opel. De nem fog, mert apát fadobozba tették, és mindenki sírt a fadoboz körül. Az óvodában különböző próbatételek várnak Barnira, például meg kell küzdenie a verekedős Hegyi-Nagy Attilával, és a helyzetet csak bonyolítja, hogy egyszer csak megjelenik az óvodában egy Lolka nevű kislány, aki a szüleivel korábban külföldön élt. Persze azonnal elkezdődik a küzdelem Lolka kegyeiért, Attila összetépi Barni Lolkának készített tulipános rajzát, aztán fellöki a kisfiút, amikor verset szaval, és ez sem elég, mert ő is afrikai vadásznak öltözik a farsangon, ahogyan Barni. Hősünk azonban bedob egy trükköt, azaz maga mellé állítja Hegyi-Nagy Attilát. Azt mondta, hogy Attila a vadásztársa az afrikai szafarin.
Barni többek között úgy dolgozta fel a gyászt, hogy elkészítette gyurmából azt a bizonyos Opelt, amelyben édesapja baleset szenvedett, és ezt adta az édesanyja születésnapjára
Telt-múlt az idő, és Barni elballagott az óvodából, majd megismerte Zsoltit, aki megismertette az unatkozás művészetével, aztán édesanyjával nyaralni mentek a Fekete-tenger partjára. Egy nap medúzákat figyeltek meg a csónakjukból, de másnap a vihar a partra vetette az áttetsző kis lényeket, és elpusztultak.
A kisfiú ekkor nézett szembe igazán a gyásszal, keservesen sírt, és édesanyja megpróbálta elmagyarázni neki, hogy akiket elveszítünk, azok a csillogásban, vagyis az emlékeinkben élnek tovább.
A Barni titkos élete nagyvonalúan vezeti a cselekményt
A nyaralásból csak a medúzás kalandot ismerjük meg, aztán már véget is ér a nyári szünet, és kezdődik az iskola, ahol Gabi néni – a gyerekeknek csak Gabító – elvette Barni plüsseit, de megengedte, hogy az iskolában maradjanak. Egy másik nap viszont otthon maradt az elefánt és a víziló, és pont aznap esett le Barni a mászókáról. Bevitték kivizsgálásra, és benn tartották egy rövid időre, közben anya titokzatos kollégája, Gábor bácsi hazaszaladt Elekért és Benőért. A plüssök azt mondták, hogy szívesen találkoznának ezzel a piros Toyotás hórihorgas férfival, és ezzel Barni is egyetértett.
Szóval sejtjük, hogy aztán Barni valószínűleg nem kizárólag a plüsseivel és az anyukájával fog beszélgetni esténként, hanem Gábor bácsival is.
Mészöly Ágnes könyvét nemcsak azoknak ajánljuk, akik hiába várják, hogy beforduljon a sarkon egy rég látott autó, hanem azoknak is, akiknek nemcsak az elefánt és a víziló a titkos barátai, hanem a problémákkal őszintén szembenéző könyvek is.
Poós Zoltán
Kolozsi Orsolya is írt korábban a kötetről, ajánljuk figyelmetekbe! ITT elolvashatjátok.
Mészöly Ágnes: Barni titkos barátai
Pagony Kiadó
Illusztrátor: Horváth Ildi
80 oldal
3990 Ft