Legyen együtt, ami összetartozik
Ahogy idővel a kisebb gyerek is beköltözik a szülők mellől a gyerekszobába a nagyobbhoz, úgy került Varró Dániel Akinek a lába hatos című kötete mellé az Akinek a foga kijött is. A két mondókás anyag most már egyben is megtalálható, és köszönik, jól vannak. Összetartoznak, mint báty és öcs.
Tíz éve jelent meg a „fogas kötet”, és ez jó ürügy volt arra, hogy „összenőjön, ami összetartozik”
A kötetek a 2010-es évek nagy könyves sikerei voltak, aztán egy ötödikes kiadványba bekerült a Hat jó játék kisbabáknak című vers, és kitört a kommentháború, ami nagy hullámokat vetett a magyar nyilvánosságban. Különösen e sorok vágták ki szó szerint és képletesen is a biztosítékot: „Jó játék a konektor / én jöttem rá magamtól. / Beledugom, hol egy toll? / Jó játék a konektor.” (A szöveg most Rosszalkodó címmel jelent meg, immáron öt „jó játékkal”, a „lapátos” strófa ezúttal kimaradt.)
A virtuóz formai játékok vadházassága a kortárs szlenggel, a bűbáj természetrajzának aprólékos megfigyelése, a kortárs referenciák megjelenítése miatt is Varró a mai gyerekirodalom talán legismertebb alkotója, aki éppúgy érzi a klasszikus verselést, ahogy a rock and rollt is.
Mindehhez megteremtett egy olyan, a gügyögést imitáló intellektuális nyelvet, amelyben vannak a szubkultúrákra tett utalások is, a rocker babák, az emós bébik, sőt még az altis csöppségek is. Varró mindenkivel összekacsint, persze elsősorban a gyerekekkel, aztán a gondterhelt szülőkkel, megteremtve egy betűkből összerakott eszményi gyerekszobát, ahol a megunt plüssök és legók mellett megtaláljuk Adyt és Kosztolányit, valamint a régi Halász Judit-lemezeket is.
Varró érzékeny megfigyelő
A Pelenkázgatóban minden apróságot rögzít, és szakszerű tanácsokat ad a gyerek tisztába tételéhez. („Aztán jön az, hogy / kifelé igazítjuk a fodrokat, és kész!”)
A ciklusokban kitapintható a felnövés íve. A születés nagy kalandja a Babavárogatóval kezdődik, de ekkor még az anya hasában van a kisbaba. A második vers, a Kíváncsiskodó egy ultrahangos vizsgálatot mesél el, és azonnal megadjuk magunkat neki, hiszen Varró, az érzékeny rezonőr nagy magabiztossággal hozza mozgásba poétikai hagyományunk arzenálját. Végig tartja az életkori szakaszok rendjét, azok sajátosságait, erre utal a második nagy egység, az Akinek a foga kijött címe is.
Azon azért érdemes elgondolkodni, hogy vajon mit tudnak kezdeni a gyerekek a kimondottan szülőknek írt Szakirodalom-tanulmányozóval, amelyben Varró helyzetbe hozza többek között Czeizel Endrét, dr. Spockot, Ranschburg Jenőt és Vekerdy Tamást is.
Aztán ott a Firtatgató című mondóka a szeparációs szorongás kifejezéssel („A nyakadon mi a kolonc? / Szeparációsan szorongsz?), amit nem könnyű elmagyarázni egy gyereknek.
Persze az is igaz, hogy a kicsiknek ugyanúgy el kell mondani, mit jelent a Küküllő és a rocska rák Weöres Sándor Ugrótáncot jókedvemből című versében, és ott van az Én elmentem a vásárba kezdetű dal is, ami szintén feladja a leckét a szülőknek, hiszen ha a gyerek megkérdezi, miért mondja azt a récém, hogy rip hajnal, vagy a pulykám azt, hogy dandaru…
Szóval a gyerek elfogadja, fantáziál róla valamit, esetleg zavarba hozza a szüleit. És ha rákérdez, hogy mit jelent a deprimált, akkor nincs mese, elmagyarázzuk neki. Persze vicces lenne, ha a reggeli kávézáskor odalépne hozzánk, és azt mondaná: Apa, olyan deprimált vagy. Nem ízlik a kávé?
Lehet, hogy Varró lenne a gyerekköltészet punkja?
Ha elolvassuk a Kisbabahumor című verset, már nem is kételkedünk ebben: „Tudom én, hogy rossz vicc, / de nem izgat: / bekened a popsim? / Lepukizlak. / Ha bevacsoráztam, / ne emelj fel, / lebukom a hátad / anyatejjel. / Rosszabb vagyok, mint egy / depis álom, / szüleimet olykor / lepisálom.”
A hétköznapi élethelyzeteket bemozgató versek között számos esetben vannak kapcsolódások, sok mondóka, mint afféle láncszem kötődik a másikhoz. A Repülő című vers a nyálcsorgatást tematizálja, majd a Nyáltörölgető című ikerversben teljesedik ki a téma.
Varró megtartotta a mondókákhoz rendelt ajánlásait, de ezeket az instrukciókat nem kell minden esetben megosztanunk a gyerekünkkel, mert a legtöbb esetben nem tudna velük mit kezdeni. Egyébként voltak komolyabb beavatkozások a kötetekben, például a Tüsszentgető egystrófás mondóka volt, ami a 2021-es kiadásban nyolc sorral bővült.
A Szép Magyar Könyv-díjas kötet megtartotta Maros Krisztina bájos, szerethetően artisztikus rajzait, és maradtak a kép–szöveg-arányok is. A grafikák nemcsak illusztrálják a verseket, de sokszor önálló életet élnek, egy-egy részletet könnyedén továbbgondolhatnak a gyerekek. A Kisbabahumor popsimotívumát sikerült Marosnak tájképpé lágyítania két dombbal, felhőkkel, nappal.
Varró imponáló formaérzékenységről tett tanúbizonyságot, könyve abban a korban jelent meg, amikor sok anyuka karácsony előtt a gyerekével beáll a magazinokat idéző téli installációkba, hogy aztán megossza a fotót az Instagram népével. Nos, Varró könyvének nincs szegfűszeg- és fahéjillata, sokkal inkább van vállra bukott anyatejszaga. Nem egy mosolyalbum életképeit látjuk, hanem az egész éjjel virrasztó családtagok karikás szemeit. Épp ezért jó, hogy van egy könyv, amit imádnak a gyerekek, és amin úgy nevetnek, mintha csiklandoznák őket. Arról nem beszélve, hogy humora, kíméletlen őszintesége segít a szülőknek feldolgozni a gyereknevelés fantasztikus és egyben fantasztikusan nehéz időszakát.
Poós Zoltán
Varró Dániel: Akinek az orra pisze – Korszerű mondókák kisbabáknak
Illusztrátor: Maros Krisztina
Jelenkor Kiadó
72 oldal
3499 Ft