A Pagony Kiadó idei karácsonyi kínálatának legbájosabb kiadványa az Agócs Írisz rajzaival megjelent új Harcos Bálint-mesekönyv
A borítóhoz hasonlóan a belső oldalakat is a terebélyes fenyőfa gazdagon árnyalt zöldje uralja, az illusztrátor védjegyeként elszórt festékpöttyökkel kiegészítve. A címben csupán második helyre került fa annyira hatalmas, hogy nemcsak a megígért medvét takarja az utolsó oldalakig, hanem el sem fér a lapokon. Ahogyan egy gyermeki vágyaknak megfelelő méretű karácsonyfa is befoghatatlan a szemnek, ugyanúgy a mesekönyvbeli fenyőt is csak részleteiben látjuk. A mese közönségének életkorából adódóan a többször is képregényként egymást követő kisebb rajzok segítségével áll össze a cselekmény. A Harcos Bálint meséihez képest hétköznapi és egyszerű történetvezetés miatt így a rajzok kapnak kiemelt szerepet. Az ismétlődéseket Agócs Írisz ügyesen elkerülte, annak ellenére, hogy a karácsonyi történeteknek mind a színei, mind a díszítéshez felhasznált tárgyak tekintetében behatárolt a képi szókincse – hogy egy képzavar határát súroló metaforával éljek. Igen hatásosak a főalakok mögül kikacsintó, gyakran ki sem színezett mellékfigurák, akikről a szövegben nincs is szó.
A címben előrevetített bundásig is a hagyomány által diktált cselekvéssoron keresztül jutunk el
A jellegzetesen apukás mesében a férfias feladatokat látjuk, amelyek kevésbé prózaiak, mint a halaspult előtti sorban állás, a főzés vagy a lehullott fenyőtűk összeseprése. A karácsonyfa-vásárlás közben Liza benyújtja igényét az egyre kisebb háziállatokra, amelyeket – szintén hagyományosan – az apuka észérvekkel utasít el. Ám legalább a méretes fát Liza választja ki. Már a hazacipelés közben a bohózatokra jellemző félreértések sora kezdődik, amikor a rejtőzködő medve jajgat, majd díszítés közben is felszisszen.
Első ránézésre nem sok újat mutat a könyv, sem takarékosan megfogalmazott párbeszédeiben, sem lendületesen megrajzolt képeiben. Mégis ott kísért a tanulságot kereső kérdés: mit jelenthet a fantasztikus befejezés?
A mesekönyv célja lehet a karácsonyi készülődés összefoglalása az óvodáskorú gyermekek számára, de – ahogy a medve a fában – ott rejtőzik az az üzenet, hogy a szeretet ünnepének is nevezett karácsonyhoz szorosan hozzátartozik a külsőségek mögött a személyes kapcsolatok elmélyítése.
Apa és a lánya végig együtt készülődnek, az anya csak a feldíszített fánál jelenik meg, férjével szoros kapcsolatban, ahogy a férfi átkarolja a vállát, vagy ahogyan mindhárman összekapcsolódnak egy bekeretezett családi fénykép hatását keltő képen. Vágybeteljesítő meseként – remélhetőleg – nem azért olvasható a mese, mert a (még) egyke kisgyermek általában ne tapasztalná meg a szülei szoros kapcsolatát, hanem mert a főszereplő Liza végül megkapja a nem várt méretű meglepetést. A hagyományos karácsonyi ajándékok kicsomagolása közben ismétlődően ott feszül a várakozás: „Lehet, hogy mégis kaptam egy állatot?” Minden egyes csomag után ambivalens a reakció: „Ez sem az – gondolta Liza. – De milyen szép ez is!” Liza hozzáállása nem az elkényeztetett egykéé, hanem a mindent örömmel és hálásan fogadó optimistáé, aki a gyönyörű ajándékok mellé ráadásként kap egy igen udvarias és barátságos medvét.
Még egy tapasztaltabb nagycsoportosban is felmerülhet, hogy a karácsony elmúltával kidobott fával mennie kell-e a benne lakó medvének is. Illetve hogyan marad velük örökre?
Az öröklét számára nyitva hagyott folytatás gondolkodtathat el, hogy ha a karácsonyfában lakó medvét jelképként értelmezzük, milyen jelentéseket társítunk a jelenlétéhez. Az egymás után következő karácsonyok kiemelt jelentőségűvé váló emlékeit őrizzük örökre? Az anyagi, tárgyi jellegű ajándékoknál értékesebb, de gyakran épp ezért csak a tudatunkban, fantáziánkban átélt élmények a valódi kincsek? A szemnek láthatatlan értékeket sejtjük meg a karácsonyfában? A legalapvetőbb kincsekről beszél a mese, amelyekről az ismétlés elkerülése végett csak új jelképekbe csomagolva érdemes bármit is mondani?
Nem szeretném világnézeti alapon elriasztani a könyv leendő olvasóját az erőltetettnek tűnő bibliai értelmezéssel, de Liza őszinte és hálás öröme a keresztyéni magatartásnak is az alapja.
Liza családjának anyagi lehetőségeiből – akiknél nincs akadálya a nagy fa beszerzésének – jellemzően következhetne a kisgyerek követelőzése, de Liza idealizált módon elégedett mindennel. Mintha jutalmul kapná meg a termetes medvét, amely eleve elrendelve ott lakott a kiválasztott karácsonyfában. Ebben a tekintetben nemcsak úgy mutat példát a mesekönyv, hogy az általános etikai megközelítés mögött felsejlik a karácsony evangéliumi eredetét nem direkt evangelizációval hirdető, hanem a követendő hozzáállást bemutató tanítás is. A mindenáron való jelentésképzés mellett inkább azért merül fel ez a mesekönyveknél szokatlan hermeneutikai megközelítés, mert az elvilágiasodott karácsonyból és a hozzá kapcsolódó termékekből általában hiányzik a mélyebb krisztusi üzenet, és jóindulatúan oda is beleképzelem, ahová a szerző esetleg nem szándékozott elrejteni. Éppen az értelmezési lehetőség miatt viszont azoknak is ajánlom Harcos Bálint könyvét, akik hozzám hasonlóan keresik a spirituális jellegű üzeneteket.
Harcos Bálint meséiből mindig kiviláglik a szeretet és a legszorosabb kapcsolatok iránti igény, amely életkortól függetlenül mozgat minket
A gyerekek őszintén – olykor „ordítva, toporzékolva”, máskor csendes kitartással – tudják kifejezni vágyukat, hogy megtapasztalják a teljes elfogadást. Ráadásul a jelképi gondolkodás legősibb módjaihoz is természetesen közelítenek. A vizuálisan és verbálisan a karácsonyi közhelyekre építő, látszólag egyszerű történetnek itt is olyan értelmezési lehetőségei nyílnak, amelyek kiemelik a szokványos mesék közül, sőt megadják az esélyt arra is, hogy a karácsony lényegéhez jussunk el.
Kovács Gergely
Harcos Bálint: A medve, aki a karácsonyfában lakott
Illusztrálta: Agócs Írisz
Pagony, 2020
38 oldal
3490 Ft