Sejtető és beszippantó felütéssel kezdődik a könyv
Egy olyan valószínűtlen gyilkolászással, amelyről az olvasó hirtelen nem tudja eldönteni, hova csöppent. Máris tovább akar olvasni, mert kíváncsi lesz, s ennél jobb dolog nem is történhet egy könyvvel.
Csak a következő oldalakon derül ki, hogy egy teljesen hétköznapi lakásban vagyunk, s a drámai események nem a valóságban, hanem a virtuális térben játszódnak, videójáték formájában. Máris benne vagyunk a közepében, a szerző szerencsére nem távolról indít. Nem bíbelődik a helyzet felfestésével (elvált anya egyedül neveli a fiát vagy valami hasonló), s nagyon jól teszi, mert a tizenéves célközönség valószínűleg unná, s nem várná ki a lényeget. Később úgyis minden kiderül. A történetbe való belépés tehát éppolyan gyors, mint amihez ez a korosztály szokott az okostelefonok, illetve a Facebook-hírek világában, ez a svung az ismerős, ez a tempó a mindennapi, tehát van remény, hogy a könyvet sem teszik le.
Ami azért lenne fontos, mert Daniel Höra (akinek nem ez az első ifjúsági regénye) Kill You! című kötetében egy olyan problémáról beszél, amit sokan nem is vesznek komolyan, legalábbis addig, amíg a gamerség át nem billen a szenvedély tartományába.
Csakhogy a határ vékony, a játékidő egyre növekedhet, egészen addig, míg be nem szippantja a játékost.
A szerző lépésről lépésre vezeti végig az olvasót ezen a folyamaton
És ez sem messziről kezdődik, tehát nem onnan, hogy Tim kapott ajándékba egy konzolt: nem, az adott, s a történet indulásakor a fiú már eléggé – bár még éppen kezelhetően – benne van a sodrásban. A könyv első lapjain még meghallja az anyja hívását, még segít a háztartásban, még úgy-ahogy számontartja az iskolai feladatait, s képes észrevenni egy lányt.
Mindezekkel együtt a levegőben lóg a végzet, ugyanis a feladatok teljesítésének természetessége, a kötelesség elemi érzete viharos tempóban bomlik le. Tim eleinte csak egy hajszálnyit enged el a valódi világból, aztán egyre többet, de ezt nem lehet büntetlenül folytatni. Egy alulteljesített dolgozat, egy rossz jegy még nem a világ, innen még lenne visszaút. Viszont a lógások, az iskolai hiányzások (melyek egyre szaporodnak) már nem úszhatók meg a végtelenségig, pláne, hogy ezek bűnöket szülnek, hazugságokat és hamisított szülői igazolásokat.
És még itt sincs megállás a lejtőn
Egyre meghökkentőbb, sőt ijesztőbb az út, amelyen Tim vezet bennünket. Mindenkinél más az ingerküszöb: engem az a fázis döbbentett rá a kóros játékszenvedély veszélyességére, amikor a fiú még a vécében való pisilésre is sajnálni kezdi az időt, s azon gondolkozik, hogy egy vödröt állít be a szobájába. És zuhanunk tovább, nemsokára a mosakodás, a tiszta ruha is elmarad, s ami a legborzasztóbb, az alvás is.
Hogy mindezt hogyan lehet végigcsinálni szülő mellett? Sajnos elég könnyen, ha a felnőttnek munkahelye van, s esténként egyetlen szórakozásának hódol, és eljár jógázni. Mindazonáltal az anya sem vak, mint később kiderül, észreveszi a helyzet romlását, s a maga eszközeivel próbál ellene tenni. De, mint a könyv végén kiderül, ez egyedül nem megy, a környezetnek össze kell fognia, hogy a végső dráma elkerülhető legyen.
Tim egyre inkább beszűkülő világát Daniel Höra nem szobadrámaként láttatja
Megismerjük az iskolatársakat, a tanárokat és a lányt, aki tetszik neki, s a helyszínek is váltakoznak. Hogy máshol, másokkal együtt mi történik Timmel, azt nem spoilerezzük el, itt csak annyit, hogy a többi szereplő a reakcióival tükröt tart a főszereplőnek, ezt azonban csak a tiszta fejű olvasó veszi észre, a főszereplő egyre kevésbé képes csatlakozni a hús-vér valósághoz.
Az eddigiekből úgy tűnhet, hogy ez egy szomorú regény, ám érdekes módon egyáltalán nem az. Összességében pörgős, sodró, az olvasót lebilincselő könyvvel van dolgunk, ami úgy mutat utat – lévén maga a főszereplő a narrátor –, hogy egy percig sem érezzük a történetet tanmesének.
Timet nem mindig tudjuk elfogadni, de kálváriája átélhetővé, s ezáltal talán figyelmeztetéssé válik. S bár a végkifejletet nem sejtjük, csak drukkolni tudunk, hogy kerüljön vissza abba a világba, ami bár nem olyan szélsőséges, mint a játék hajszája, nagyon is emberi, s egy cseppet sem unalmas, ha részt veszünk benne.
Ibos Éva
Daniel Höra: Kill you!
Fordította: Bán Zoltán András
Scolar Kiadó, 2020
160 oldal
1999 Ft