„…mert nem a gyerekek dolga megoldani
a felnőttek problémáit.
Anya most nem jól látja ezt.”
Ez a magas fokú tettvágy jellemzi Boldog Zoltán verseskötetének főszereplőjét. A gyűjtemény egésze pillanatképekből, hétköznapi helyzetekből áll össze – mondhatni, család- és fejlődéstörténet –, amely egy háromtagú família életébe enged betekintést hat-hét év körüli kislányuk által. A gyerekversek műfajának ismert elemei: a gyereknyelv imaginatív potenciálja, valamint az hogy az előbbi és a „felnőtt” nyelv közti jelentésbeli különbségből adódó feszültség adja a költői nyelv felhajtóerejét.
Boldog kötetének nyelvisége is innen fogható meg – a versek kiindulópontja általában a két szülő között zajló beszélgetésből kiemelt foszlány, amely megragadja főhősünk figyelmét.
A kötet nyitóverse, a Szonty alaphelyzete, hogy az apa már a hónap közepén bosszús, mivel „nem jönnek ki” a havi fizetésből. Ebből a helyzetből kiindulva a kislány rajzol egy bankautomatát az édesapának, hiszen abból is „kijön” a pénz.
Olyan, sokak számára ismert megélhetési problémák okozzák a vershelyzetek konfliktusát, mint a már hónap közepén elfogyó kereset, a használt ruhák viselése okozta szégyen, az osztálytársak gúnyolódása vagy a koronavírus-járvány alatti távoktatás nehézségei. Boldog ezeknek az – egyre gyakoribb – gondoknak az ábrázolásánál olyan szabadverses formát használ, amely nélkülözi a ritmust és a rímeket, ezáltal elkerüli, hogy stilárisan elemelje a hétköznapitól, ünnepivé tegye verseit.
Sem a főszereplőnek, sem családtagjainak nem tudjuk meg a nevét
Ez a szerzői eszköz egyrészt hangsúlyozza a versek elbeszélőjének éncentrikus világképét – a gyermek számára az édesapja „apa”, édesanyja „anya”. Másrészt, látszólag az előbbi, szinguláris felé mutató hatással ellentétesen, az általánosítás révén növekszik az azonosulás lehetősége. A kötetben ábrázoltak nem rendkívüli és sajátos események, hanem sokak mindennapjára jellemzők.
Merész döntés, hogy egy gyerekverskötet éppen azokat az eszközöket kerüli – mind a forma, mind a tartalom terén –, amelyek csábítók lehetnek közönségének, hiszen kevés dolog tud olyan katatón állapotba juttatni néhány nagycsoportost, mint a Bóbita. A kötet témaválasztása azonban megköveteli a méltóságteljes és alázatos ábrázolást, amit a szerző viszonylag hosszú időn keresztül képes fenntartani.
Véleményem szerint a szegénység ábrázolása elidegenítő érzést keltene az esetleges rímekkel és a ritmussal, főleg, ha azok a gyereknyelv játékos hatásával kombinálódnak.
A kislány a maga empatikus természetével szinte zsigeri szinten reagál, ha valaki más rosszul érzi magát
Ennek az altruizmusnak a kicsúcsosodása, mikor egy hajléktalannak akarja felajánlani hosszú ideje gyűjtögetett pénzüket, amiből az első biciklijét vásárolnák. A kislány ráérez a problémákra, de nincs eszköze, hogy megfelelően reflektáljon rájuk, illetve sokszor elhiszi a felnőttek kegyes hazugságait, például hogy a használt ruhákat korábban királylányok hordták, csak kinőtték őket.
A buzgó tenni akarás mégis tehetetlenséggel párosul. A kötet különbséget tesz a mások és a főhős problémái között: miközben a gyermek másoknak segíteni akar, saját nehézségei elől a rajzolásba, olvasásba, vagyis a fantázia világába menekül.
A karakter – az irodalmi hagyomány egyes gyermekelbeszélőihez hasonlítva – nincsen felruházva a korához képest szokatlan, koravén bölcsességgel, gyermek tud maradni ilyen értelemben. A szülőkről kettős szűrőn át alkothatunk képet: egyrészt a szeretetteljes, megértő gyermeki nézőpontból, ugyanakkor éppen ez az elfogadás világít rá a szülők – főleg az édesapa – karakterhibáira.
Boldog a családábrázolás kapcsán is kerüli az idillt. Az édesanya kitartó, és két lábbal jár a földön, az apa viszont költekező, eljátssza a család megtakarított pénzét, valamint rosszul viseli, amikor a felesége sikeresebb lesz a munkájában, s ő ezáltal elveszti családfenntartó szerepét. A versek finoman érzékeltetik azokat a szülők közti konfliktusokat, amelyek nem nyíltan, a gyermek előtt zajlanak, ő mégis tudomást szerez róluk.
A mindennapi problémák általános ábrázolásmódja azonban néhány helyen a könyv hátrányává válik
A kötet végére a főhős nagyfokú empátiája és önfeláldozási hajlandósága révén elveszti gyermeki jellegét: a biciklis esetből is látható, hogy például az irigység hiányzik a személyiségéből, osztálytársai gúnyolódása bántja, de nem érez haragot vagy bosszúéhséget, ezáltal jobban hasonlít egy naiv szentre, mint egy hús-vér kisiskolásra.
Egyes versek nem tudják elkerülni a patetikus és szentimentális ábrázolásmódot: „Utána elmondom neki, hogy apu elszontyolodott, / mert nem tud pénzt rajzolni anyunak. / Magdi néni ilyenkor megsimogatja az arcom, / és megtörli a sajátját, mert mindig belemegy / valami a szemébe…”
Ilyenkor felmerül a kérdés, hol húzódik a határ a szegénység méltóságteljes, művészi, illetve kiüresedett, díszletszerű ábrázolása között. A kötet végén a költő megpróbál egy szebb jövőképet felmutatni, ugyanakkor annak lehetőségét is felvillantja, hogy a család anyagi helyzetében beálló javulás csupán rövid távú.
Nem lehet azért kárhoztatni a kötetet, mert a versek realista ábrázolásmódja ellenére a narratív végkifejlet meseszerű, hiszen nem szociológiai tanulmányt olvasunk, hanem gyermekverskötetet.
Boldog művének világnézete és szegénységről alkotott képe mégis leegyszerűsítő, mert nála végső soron minden konfliktus forrása és megoldása a pénz. Ez határozza meg egy újabb gyermek vállalását, a családi békét és az egyéni boldogságot is, a korábbi viták vagy gondok nem hagynak nyomot az interperszonális kapcsolatokon, a pénz képes kitörölni a múltat. Ezáltal azt a látszatot erősíti, hogy a szegénység sokrétű, mélyreható problémakörét csupán pénzzel kell és lehet megoldani. Problematikusnak tartom, hogy ez a világnézet nemcsak a főszereplőn keresztül olvasható ki a versekből , hanem az összes többi, felnőtt karakter értékítéletéből is.
A kötet illusztrációját a berettyóújfalui Igazgyöngy Alapítvány Művészeti Iskolájának tanulói készítették. A képek vidám harsánysága kellemesen ellenpontozza a versek komor hangulatát, így egyensúlyba hozva a kötet egészét.
Gagyi Miklós
Boldog Zoltán: Hagyma és levendula
Igazgyöngy Alapítvány
60 oldal
2980 Ft