Bevezetés
Bár Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk1 című regénye társadalmi-kulturális hatását tekintve a magyar prózairodalom egyik legfontosabb darabja, a róla írott szakmai jellegű szövegek száma igen csekély. Egy 2008-as tanulmányában Galuska László Pál azt állítja, hogy „Molnár regényének a »magas« irodalomtudományban szakmailag hiteles, átgondolt elemzése nincs, csak emocionális megközelítése, illetve »félreértelmezése« létezik”.2 Kijelentése radikálisan hathat, mindenesetre azok a meglévő értelmezések, amelyek a fejlődési regény (Bildungsroman) szűkös zsánerébe préselik be a sokszínű szöveget, úgy vélem, leszűkítik az értelmezési lehetőségeket. Többféle besorolás lehetséges. Galuska „bandaregényként” határozza meg a műfaját: „[a] bandaregények […] általában egy olyan gyermekcsoportról szólnak, amelyek a csoportbeli szerepek (vezér[ek], alárendeltek, támogatottak stb.) kialakulása után eredményesen képesek egy őket fenyegető, komoly veszélyhelyzet elhárítására, vagy más probléma megoldására”. És valóban,
a regény eseményeinek leginkább a csoport számára van tétje, ahogy a struktúráját is a csoporttal kapcsolatos történések szervezik. A fiúkat többnyire együttesen fenyegeti veszély, együtt győzik le azt, a csoporton belüli konfliktusok adják a regény bizonyos konfliktusait, ezek feloldása pedig a regény egyes szálainak elvarrását is jelenti.
Szükség van tehát olyan tudományos igényű elemzésre, amely a regény szociális aspektusait veszi górcső alá.
Ahogy általában a műfaji skatulyák, úgy A Pál utcai fiúk „bandaregénynek” nevezése sem minden szempontból kielégítő. Ugyanúgy viseli magán például a hagyományos brit iskolaregény (school story) jegyeit is: fontos témái a becsület és sportszerűség, két csoport versengése, a barátság és a hűség, jellegzetes motívumai a bullying (szekálás, kegyetlenkedés) vagy az iskolai szabály(ok) megszegése.3 Továbbá, ahogy a műfajban meghatározónak számító Thomas Hughes Tom Brownja4 vagy L. T. Meade Vad Kittyje,5 úgy Molnár Ferenc Boka Jánosa vagy Nemecsek Ernője is azonos nemű fiatalokkal jár egy közösségbe.
Indokolt tehát, hogy A Pál utcai fiúk esetében homoszociális kapcsolatokat (például barátság, bajtársiasság) vizsgáljunk a címszereplő „fiúk” között, illetve mivel a cím e szava már önmagában kijelöl maszkulin identitás(ok)at, szakmailag mindenképpen motivált lehet egy olyan olvasat létrehozása, amely a maszkulinitások diskurzusait segítségül hívva vizsgálja meg a csoport tagjait és viszonyaikat.6
Vizsgálódásomat tér, hatalom és identitás összefüggésrendszerében igyekszem végrehajtani. Tér alatt a Michel de Certeau-i fogalmat értem: „gyakorlatba vett hely”,7 a térben benne lévő szubjektumok hozzák létre. A Pál utcai fiúk világában megkülönböztetek játéktereket és játéktéren kívüli teret. Előbbiek a regényszereplő fiúk fantáziái által az utóbbi ellentereiként konstruálódnak, Michel Foucault fogalmával élve: heterotópiák.8
A játékterek, bár ellenterek, nem mentesek a játékon kívüli tér hatalmi játszmáitól: a gyerekek területfoglalása párhuzamba állítható a korabeli geopolitika szintjén a világ újrafelosztását célzó törekvésekkel. Ugyanígy a játékon kívüli tér sem mentesül a játéktér szabályaitól. A játéktérben csak fiúk játszanak, akik a szerepjátékok hierarchikus férfirendjeiben léteznek. A fiúkat mint játékosokat a foucault-i értelemben vett, tehát nemcsak elnyomó, hanem egyúttal produktív hatalom hozza létre.
A játékok maszkulin jellegűek, a fiúk férfimintákkal azonosulnak.
A Judith Butler-i elmélet alapján, miszerint a társadalmi nem performatív, azaz a szubjektum cselekvéseivel, megnyilatkozásaival, jelen esetben a játék mozzanataival együtt jön létre, beláthatóvá válik, hogy a játéktérben kialakított társadalmi nemi identitás hogyan inkorporálódik, és válik a játéktéren kívüli identitás részévé is.9 Az egyes fiúk és a csoport identitásának mechanizmusait Sheldon Stryker és Peter J. Burke szociológusok fogalmai, elméletei alapján vizsgálom. A fiúk közötti hatalmi játszmák és struktúrák feltérképezéséhez a férfikutató R. W. Connell hegemón maszkulinitás-fogalmát veszem alapul, Hadas Miklós kritikai adalékait szem előtt tartva.
Az első fejezetben szót ejtek a gyerekek és a felnőtt szereplők generációs távolságáról, amelynek következménye az, hogy a gyerekek a regényben szereplő felnőttek csoportján kívül találnak identitásmintákra, akik vagy bálványozott történelmi szereplők, vagy a fiúk csoportján belüli személyek, de mindenképpen férfiak/fiúk. Mivel az identifikáció aktusa a fiúk által játszott szerepjátékokhoz köthető, a második fejezetben az identitások térspecifikusságát hangsúlyozom. Megkülönböztetek ugyan látszólagosan éles határai miatt játékteret és játéktéren kívüli teret, de mivel a két tér szerveződése nem teljesen független egymástól, a szerepjáték fogalma kitágul általában a maszkulin viselkedésre és identitásokra. A maszkulin identitás a csoport hierarchikus, hegemóniára épülő férfirendjében érvényesül, ezáltal létrehozza és fenntartja a csoport tagjai közötti érzelmi kapcsolatokat, így a csoport identitását erősíti. A harmadik fejezetben Geréb és Nemecsek példáján keresztül azt igyekszem bemutatni, hogy Boka hegemóniája egyáltalán nem stabil és magától értetődő – ahogy a hegemón férfiasság általában nem az –, mert Geréb által fenyegetett, illetve azt, Nemecsek hogyan fordítja ki a normatív férfiasság elvárásait és ezáltal a Pál utcaiak hierarchikus rendjét, amely nemcsak férfiasság-, de társadalmi alapon is strukturáltnak látszik. Végül azt vizsgálom, hogy Nemecsek halála és a Pál utcaiak vesztesége mennyiben illeszkedik a nemzeti identitás narratív mintázatába.
Fiúk a férfiak terében
Bár az ötödik osztályos kötelező olvasmánynak, A Pál utcai fiúknak még nincs a kritikai kultúrakutatás szempontrendszerét használó hazai recepciója, a hatodik osztályos kötelezőnek, az Egri csillagoknak posztkoloniális olvasatai már léteznek.10 Ahogy a török hódoltság időszaka, a törökök jelenléte felkínálja ezeket az értelmezési lehetőségeket, úgy az 1889-ben játszódó regény is. Hasonlóan az Egri csillagokhoz, A Pál utcai fiúk konfliktusát is egy külső csoport (a „vörösingesek”) területkövetelése adja.11 Párhuzam fedezhető fel tehát a Monarchia és a Monarchiában játszódó történet között.
Ahogy a felnőttek (az akkori politikai berendezkedésben: férfiak) számára sincs elfoglalható „szűz” terület, és a feltörekvő hatalmak a világ újrafelosztását követelik, úgy a fiúk is más fiúktól követelnek (élet)teret.
A regény csupán négy helyszínt említ, ahol játszani lehet, ezek a Füvészkert, az Esterházy utca, a múzeumkert és a Pál utcai fatelephez tartozó sík terület, de labdajátékokra csak az Esterházy utca és a grund alkalmas. Előbbi azonban közösen használt tér: „mindig veszekedni kell a helyért” (41), a grund viszont a „Pál utcaiak” birtokában van. Pontosabban: a Pál utcaiak foglalták el a fatelep tulajdonosának (tulajdonosainak) területét, a felnőttek terére írták rá saját szavaikat, jelentéseiket. Ami a felnőttek számára múzeumkert, az a fiúk számára „múzium”, ami a felnőttek számára a fatelep melletti terület, az a fiúk számára „grund”. Nincs tehát a fiúknak tulajdonképpeni saját terük, mind a négy felsorolt játéktérnek más a valós rendeltetése. A regény által felvázolt Pest a felnőtteké, a fiúk számára pedig az idegenség és a zavar tere: „[m]intha kiszabadult kis rabok lettek volna, úgy támolyogtak a sok levegőn és a sok napfényben, úgy kószáltak bele ebbe a lármás, friss, mozgalmas városba, amely számukra nem volt egyéb, mint kocsik, lóvasutak, utcák, boltok zűrzavaros keveréke, amelyben haza kellett találni” (8).12
Bár a tér szervezői nagyrészt a felnőttek, a fiúk életének kevésbé résztvevői. Rácz tanár úr – az angol iskolaregények bizonyos tanáraival szemben – nem ad tanácsot, csupán reguláz, ugyanez például Csele anyjának egyetlen funkciója, aki csak említésszinten van jelen; Csetneky úr a haldokló Nemecsek Ernő iránt indifferens, csak a készülő kabátja foglalkoztatja. Különösképpen az építészmérnök jelenléte beszédes: nem szólal meg, csupán a munkaeszközeit látjuk, a felnőtt szereplők közül mégis az ő közreműködése, hatalomgyakorlása van legnagyobb hatással a fiúk életére. Ő „veszi el” a grundot, amely térbe (a tótot és a regény utolsó fejezetében megemlített építészmérnököt leszámítva) csupán Geréb apja lép be egyszer, amikor Geréb „árulásának” híre miatt beavatkozik a játékba. Kérdésére, miszerint a fia valóban „áruló”-e, a fiúk nem mondják meg az igazat. Hasonlóképpen, a „csata” kapcsán a törökmézes is felajánlja a segítségét, Boka azonban elutasítja. Bár a felsoroltak közül több indokolható (a fiúk például érthető – igaz, problematizálható – módon a saját irányításuk alatt akarják tartani a játékot, Csele anyjáról nagyon keveset tudunk), megfigyelhető egyfajta távolság a generációk között. Patologikus jelenség például az a jelenet, amikor Nemecsek lázálmában „apá”-nak szólítja Bokát (146). Míg a szegény szabó, Nemecsek valódi apja egészen a fia haldoklásáig még említésszinten sincs jelen a regényben, Boka és Nemecsek között szoros érzelmi kapcsolat, szeretet van, például: „Nemecseknek még könnyes volt a szeme, de azért óriási lelkesedéssel éljenzett. Szerette Bokát nagyon” (26), „[Boka] csak sírt, és egyre ezt mondogatta: – Kis barátom… édes jó barátom” (130). Nemecsek úr nem lehet ott a fia halálos ágyánál, mert dolgoznia kell, szükség van a pénzre (145).
A jelenlétének a hiányából, a szegénységből és ebből az extrémnek mondható esetből valószínűsíthető, hogy általában kevés ideje van a fiára. Úgy tűnik tehát, hogy Nemecsek azért talál apafigurára(13) Bokában, mert több időt töltenek együtt, Boka inkább résztvevője Nemecsek életének, mint a biológiai apja.
Ahogy a fiát sirató Nemecsek úr, úgy Geréb apja is szánalmat keltő figura: „[n]em felelt senki. Nem akarta senki sem elkeseríteni ezt a jónak látszó köpönyeges embert, aki ilyen nagyon féltékeny a kis gimnazista fia jellemére” (92). Megtudjuk, hogy Kolnay apja orvos, illetve Richter apja is megemlítődik, de csak annyi derül ki róla, hogy az ügyvéd egyszer alaposan megverte a fiát (54). Apák és fiúk között a regény nem ábrázol kötődést, a fiúk nem próbálnak azonosulni az apjukkal, az apák nem működnek identitásmintákként.
Általánosságban elmondható, hogy a regényben fellelhető összes identitásminta hímnemű figurához kapcsolódik. Ezen belül megkülönböztethetők a kortárs csoporton belüli (regényszereplői) és (inter)textuális minták. Itt eltérést mutat a két csoport, a gimnazista Pál utcaiak és a reáliskolás vörösingesek. Utóbbiakról kevés információt ad a narráció, de azt tudjuk, hogy „mind vörös inget hordtak, mert mind utánozták Áts Ferit” (20). Burke szerint az identitások önjelentések, amelyek szerepek és ellenszerepek kontextusában alakulnak ki.14 A fiúk esetében szerepnek tekinthetjük az iskolásfiú szerepét, ellenszerepnek pedig azokat a szerepeket, amelyeket a grundon és a Füvészkertben játszott különböző szerepjátékok esetében felöltenek (pl. katona, indián). A viselkedések szintén jelentéshordozók, és a közös jelentések kapcsolják össze a viselkedést és az identitást. Az identifikáció mint pszichológiai folyamat során a szubjektum magába olvaszt egy aspektust, tulajdonságot vagy jellegzetességet, és teljesen vagy részlegesen átalakul a modell alapján, amelyet a modelladó nyújt neki,15 identitása tehát megváltozik.
Áts Feri jelentésekkel terhelt vörös inge vizuális kapocs közte és a csoportja között. „Valami »garibaldis« volt abban a vörös ingben” (20). Galuska László Pál az Egri csillagok török zászlóját is látja benne, illetve „[a] vörös ezen felül az erőszak, a káosz, és a vér színe is”.16 A vörös mindenképpen erőt sugalló, agresszív, férfiasként definiálható szín, amely kapcsolatban van Áts Feri „rettenetes,” „erős” (30) alakjával: „[s]zép, vállas, barna fiú volt, s pompásan illett rá a bő, vörös ing. Ez valami harciasságot adott a megjelenésének” (20). A vörös ing felöltése identifikáció, Áts Feri „merész,” „megnyerő” (30), viselkedése lehet tehát a minta, amellyel a vörösingesek azonosulni vágynak. A Pál utcaiak vezére ettől eltérő viselkedést, egyben maszkulinitást mutat, az ő jelzői „csöndes,” „szelíd,” „okos” és „komoly” (11). A modellként működőnek azonban nem feltétlenül kell „valós” személynek lennie. Boka a történet során több, a gimnázium latin- és történelemóráin megismert szereplővel azonosul. Társai „római jellemként” látják (23), a győzelem után pedig Hunyadi János neve fölé írják fel Boka nevét (133).17 A „csata” előtt például így fantáziál: „úgy érezte most magát, mint egy nagy hadvezér a döntő csata előtt. A nagy Napóleonra gondolt… És elkalandozott a jövőbe. […] Vajon katona lesz-e, igazi, s egyenruhás hadsereget fog-e vezényelni valamikor, valahol messze, igazi csatatéren […]? Vagy orvos lesz, aki a betegségekkel vív mindennap nagy, komoly és bátor csatát?” (86)18
A többi fiú számára a vezér viselkedése – ha nem is kizárólagosan – válik mintaértékűvé.
Amikor a gittegylet tagjait Rácz tanár úr felelősségre vonja, kérdéses például, hogy valójában ki az utánzás tárgya: „S ekkor előlépett a sorból Csele, az elegáns Csele, büszkén kiállott a tanár elé, s elhatározta, hogy most ő is római jellem lesz, mint a minap a grundon Boka” (52), hiszen Csele tulajdonképpen Boka viselkedését alkalmazza stratégiaként.19 Ezek a minták tehát felölthetők és levehetők, képlékenyek, az azonosulás pedig nem mindig teljes vagy sikeres. Boka például, amikor beíratja a saját nevét a jegyzőkönyvbe, amiért elmulasztotta bereteszelni az ajtót, „római jellemként” láttatja magát, de azért Kolnay nevét is felíratja „árulkodásért” (32). Továbbá összességében megállapítható, hogy a regényben az utánzás, az azonosulni vágyás, az identifikáció minden esetben maszkulinitások diskurzusaiban értelmezhető. A római politikusok, a felsorolt hadvezérek, a csoportok vezetői mind hímneműek, a politika és a harcászat az egyes korokban kizárólagosan maszkulin jegyekkel bír. A szerepek felöltése pedig – ahogy az a példák alapján látható – a játékhoz kötődik, a játéktérben vagy a játéktérben történtek hatására történik, térspecifikus.
A játéktérhez és a játéktéren kívüli térhez kapcsolódó viselkedésminták
A játékterek, a Füvészkert és a grund a regény kitüntetett terei. Élesnek tűnik a határ játéktér és játéktéren kívüli tér között, fal határolja el őket egymástól. A Pál utcai kaput bereteszelve kell tartani, aki ezt elmulasztja, büntetést, „várfogságot” kap (17). A harmadik fejezetben Boka, Csónakos és Nemecsek a Füvészkertben kalandoznak, ahonnan menekülniük kell. „Lemásztak a kerítésről, és nagyot lélegzettek, mikor megint az utca kövezetét érezték a lábuk alatt. […] Érezték, hogy megint a városban vannak, s itt már semmi bajuk nem történhetik” (47). A Füvészkertben a fiúk kémek, behatolók, az utcán viszont járókelők. Ennek ellenére, mivel a játék gyakorlatilag a felnőttek terében zajlik, a fiúk identitása is egyfajta átmenetiségben konstruálódik meg. Egyetlen fiú, Boka életkorát közli a narráció (tizennégy éves), a többiekét esetleg sejteti, illetve viszonyszerűen ismerteti, például a Pásztor testvérek közül az egyik idősebb, a másik fiatalabb.20
Párhuzam fedezhető fel aközött, hogy egyrészt a regény Pestjén nincs tér gyereknek lenni, másrészt hogy a fiúk folyamatosan felnőttnek, férfiasnak akarnak látszani a különböző szerepjátékok keretében,
például: „Boka szomorúan mondta neki: – Ne sírj, Geréb, nem akarom, hogy itt előttem sírj. Menj szépen haza, és hagyj minket békében. Most persze ide jöttél, mert a vörösingeseknél is elfogyott a becsületed. – Geréb zsebre tette a zsebkendőjét, és férfiasnak akart látszani” (88). Egyszerre van jelen a síró gyerek és a nem síró férfi, de Geréb voltaképpen a kettő között van. Ennek megfelelően az író bizonytalanná teszi a határokat gyerek és felnőtt között. A regény egyik fő humorforrása gyerek és felnőtt nézőpontjának, viselkedésének egymás mellé montírozása, például amikor a bölcs Boka lebeszéli Gerébet arról, hogy a törökméz közé vágja a kalapját, kezet nyújt Gerébnek, mit sem sejtve, hogy a tintatartója kiömlött a zsebében. Boka a tintás kezét a falba keni (10). A Pál utcaiak egyszerre iskolásfiúk és katonák, egyszerre működik bennük az elképzelt felnőtt viselkedése és a gyerek vágyai. „Nem bánta ő [Boka] most, hogy győztes hadvezér, nem bánta, hogy ezúttal először nem volt férfias, komoly, nem bánta, hogy kitört belőle a gyerek, csak sírt” (130). Ahogyan a tér, úgy a fiúk is palimpszesztszerű konstrukciók: ahogy a játéktér ráíródik a felnőttek terére, úgy íródnak rá a férfias attribútumok a fiúkra, elfedve, de el nem törölve az eredeti szöveget. A fiúkra sokszor „gyerekként” hivatkozik a narrátor, az „einstand” „gyerekszó” (12), „gyerektorokból” hangzanak fel kiáltások (22), ugyanakkor többször „legénynek” (például 11, 20) is nevezi a fiúkat. Erősen problematizált, nehezen behatárolható tehát a fiúk identitása, annál is inkább, mert a tértől függően különböző viselkedésmintákat mutatnak. Ez megjelenik például a köszönésnél: a grundon szalutálni kell, a grundon kívül kézfogással köszöntik egymást a Pál utcaiak (29). A grundon és a Füvészkertben, tehát a játéktérben, a szerepjátékok által konstruált szerepeket öltik fel, míg ezek a szerepek a játéktéren kívül – a gyerekek elképzelése szerint legalábbis – nem élnek.
A szerepjátékok során a fiúk átélhetik a férfiasság fantáziáit, amelyekhez a regényben szereplő felnőtt férfiak nem érnek fel. Az összes szerepjáték, a katonásdi, az indiánosdi, a vörösingesek rablópandúr-játéka, a „gittegylet” mind-mind férfiak játéktereihez kapcsolódik, a csatamezőhöz, a gyarmatosításhoz, a korabeli bűnüldözéshez és politikához.21 A játékok mozzanatai, a játékosok cselekvései hozzájárulnak maszkulin identitásuk megerősítéséhez. Judith Butler szerint a társadalmi nem performatív: „a tettek és a gesztusok, az artikulált vagy előadott vágyak teremtik meg egy belső és szervezőerővel rendelkező társadalmi nemi mag illúzióját”.22 Egy 1988-as esszéjében23 a társadalmi nem és a színház performativitását hasonlítja össze. Több hasonlóságot talál, de fontos különbség, hogy a színház esetében a színpad terében nem a „valóságról” beszélünk, így a színház performativitása kevésbé fenyegető, mint a társadalmi nem performativitása. A Pál utcai fiúk szerepjátékai is performatívak, de a kitüntetett tér, a grund sem rendelkezik a színpad biztonságával. A performatív, maszkulinitást tulajdonképpen generáló cselekvések a játékosok testiségében értendők, a szalutálás, a lándzsavívás, a vezér éljenzése mind testi aktus. Mivel azonban a képzelt férfiasság szerepe mögül az elképzelt férfi teste hiányzik, a fiúk adoptált identitása sérülékeny, a szerepek meg-megbicsaklanak.24 Példa erre a sírás, amely a normatív maszkulinitás diskurzusában nem lehetséges, Csele például a síró Nemecseket kizárással fenyegeti (25). Bár tiltott dolog a sírás, több fiúnál a regény folyamán mégis eltörik a mécses. A negyedik fejezetben, mikor Rácz tanár úr felelősségre vonja a fiúkat a gittegylet miatt, Weisz elsírja magát, erre Kolnay is sírni kezd, akit Weisz arra utasít, hogy hagyja abba („Ne bőgj!”), ám végül együtt sírnak (53). Hasonlóképpen patologikus Boka és Nemecsek úr „együtt sírása”: „[d]e ez az ember már értette Bokát. Ez se azt nem kérdezte tőle: »Mit sírsz, kisfiú?« – se meg nem bámulta, hanem odament melléje, megölelte okos kis fejét, és versenyt kezdett vele sírni. Úgy, hogy fölébresztette Bokában a tábornokot. – Ne sírjon, Nemecsek úr – mondta a szabónak” (131).
Boka hiába nem tud megfelelni a saját maga által fantáziált férfiképnek (tábornok), látva, hogy a mellette lévő férfi sem felel meg, normalizálni akarja a viselkedését.
Ez sikerül is, Nemecsek úr abbahagyja a sírást. A szerepjáték tehát nem korlátozódik a játéktér területére, a regényben a férfias viselkedés éppolyan sérülékeny, önmagából kimozdítható szerepjáték, mint a katonásdi.
Ahogy a játéktéren kívüli tér nem mentes a játéktér szabályaitól, úgy a játéktérben történő eseményeket is látszólag motiválja a játéktéren kívüli valóság. A grund védelme például valószínűleg komoly akadályokba ütközne, hogyha a fiúk nem ragaszkodnának egymáshoz ugyanúgy, ahogy a játéktérhez. Az egy közösségbe tartozás és a közösség tagjai között létező szeretet szimbóluma a gitt, a közösen gyűjtött anyag, amelyet közösen kell puhán tartani: „az elnök köteles mindennap legalább egyszer megrágni az egyleti gittet, mert különben megkeményedik” (51). A barátságnak ez a motivikus ápolása hasonlóan testi jellegű, mint a maszkulinitás performativitása, ismétlődő tevékenység, amely az identitást (jelen esetben a csoportidentitást) erősíti. A narráció a Boka és Nemecsek közötti szeretetet explicit módon leírja. Nem egy játékszabály, hanem a Boka és Nemecsek közötti szorosabb kapcsolat iránti féltékenység a valós motivációja Nemecsek megalázásának, amikor a nevét csupa kisbetűvel írják be a gittegylet jegyzőkönyvébe. A sértett fiú így fogalmaz: „[t]e is kapitány leszel, Janó! És neked nem fogják kisbetűvel írni a nevedet! Pfuj! Rossz-szívű fiúk vagytok! Irigykedtetek rám, mert a Boka engemet szeretett, és mert én voltam a barátja, nem pedig ti! Az egész gittegylet egy butaság” (146). A Pál utcaiak Boka iránti szeretetét is nyilvánvalóvá teszi a narráció: „[s]zeretettel néztek rá a fiúk, mosolyogva nézték okos kis fejét, ragyogó fekete szemét, amelyben most valami harcias tűz lobogott” (14–15). Továbbá „amikor Geréb mégis elment, és látták, hogy Boka tagadólag rázza a fejét, egyszeribe kitört belőlük a lelkesedés. És felharsant az »éljen!«, amikor az elnök feléjük fordult. Tetszett nekik, hogy az elnökük nem gyerek, hanem komoly férfi. Szerették volna megölelni és megcsókolni.
De háborús volt az idő, nem lehetett egyebet tenni, mint kiáltani. Azt aztán meg is tették, teli tüdőből, ahogy csak bírta a torkuk.
– Kemény legény vagy, papuskám! – mondta Csónakos büszkén. De meg is ijedt, és kijavította hirtelen: – Nem »papuskám« … bocsánat… elnök úr” (89–90).
Az érzelmek kimutatásának vágya azonban nem teljesül abban a formájában, ahogy megfogalmazódik, mert az a normatív maszkulinitás keretein kívül esne. Ez és az ehhez hasonló érzelmileg felfokozott pillanatok részben éppen azért felfokozottak, mert az érzelmek, vágyak megélése (ölelés, csók) nem lehetséges.25 A vezér (elnök) iránti vágy akkor lobban fel, amikor Boka férfiasan viselkedik, a csoport pozitív visszajelzéssel, szeretettel jutalmazza. A „komoly férfival” mint kulturálisan előírt jelentések halmazával, mint identitássztenderddel azonosul Boka, ennek a sikeressége folytán szabadul fel az érzelem.26 Boka társadalmi nemi identitása így megerősítést kap, ezzel együtt pedig a csoport identitása is megerősödik: az éljenzés után „[m]inden pompásan ment. A kiosztott szerepet mindenki jól tudta. S ez nagyra növelte a lelkesedést” (90).27 A fiúk kapcsolata tehát nem függetleníthető a játéktól és a játéktértől, mert az érzelmi szálakat, így a fiúk és a csoport identitását a játéktér maszkulin rendje, a férfiszerepek hozzák létre, és tartják fenn.
A játéktér fantáziáinak hatalmi struktúrái
Ahogy azt fentebb körvonalaztuk, a Pál utcai fiúk szerepjátékai megragadhatóak maszkulin terek és identitások struktúráiként. A fiúk saját jelentéseiket ráírják az általuk elfoglalt térre. A grund ebből a szempontból is speciális tér, mert a fiúk heterotópiaként konstruálják meg: „[e]z a kis darab terméketlen, hepehupás pesti föld, ez a két ház közé szorított kis rónaság, ami az ő gyereklelkükben a végtelenséget, a szabadságot jelentette, ami délelőtt amerikai préri volt, délután Magyar Alföld, esőben tenger, télen az Északi-sark, szóval a barátjuk volt, s azzá változott, amivé ők akarták, csak hogy mulattassa őket” (64).
Ugyanakkor a játékterek is ráírják a jelentéseiket a fiúkra. A játéktér hozza létre őket mint játékosokat: az indiánosdihoz először el kell képzelni ugyan a játék feltételét, az amerikai prérit, de azt az indián tér szereplői lakják be, és az indián tér szabályai érvényesülnek benne. Gadamer szavaival élve: „tulajdonképpen csak ott van játék, ahol nem a szubjektivitás magáértvalósága határolja körül a tematikus horizontot, s ahol nincsenek szubjektumok, amelyek játékosan viselkednek”.28
A szerepjátékok egyben hatalmi játszmák sorozatai is, mert a játékosok alárendelődnek a játékok szabályainak, amelyek mindegyike feltételez fölé- és alárendelt szereplőket. Ahogy fentebb Boka esetében láthattuk, a vezető és az alárendeltek hierarchikussága produktív, a játék alapjának tekinthető. A regényben tehát terek és identitások kölcsönösen teremtik meg egymást a produktív hatalom által, amely lehetővé teszi terek és identitások mint szövegek egymásra írhatóságát, a játék világa többszörös palimpszeszt.
Természetesen a Pál utcaiak hatalmi struktúrái nem írhatók fel csupán hegemón férfivezető és alárendeltek stabil viszonyaként.29 Ahogy a gittegylet, úgy a pálutcaiság mint keretjáték is demokratikus berendezkedésű, a vezetőt a többség választja.30 Boka ezt a rendszert akkor alakítja át, amikor a vörösingesek fenyegetése kapcsán „tábornoknak” kiáltja ki magát, így teljhatalmat kap (98). Boka hegemóniáját a regény elején Geréb minimálisan, de fenyegeti: az elnökválasztáson három szavazatot kap Boka ellenében. Boka még a választás előtt, a legelső fejezetben tekintetével maga alá rendeli Gerébet: „komolyan, szelíden nézett rá. Geréb morgott egyet, mint az oroszlán, mikor az állatszelídítő a szemébe néz. Meghunyászkodott” (10). Geréb nem tud hegemón pozícióhoz jutni, ami motivációja lehet az árulásának is.31
Visszatérésekor Boka (és a többi fiú) alárendeltjeként definiálja magát: „[é]n nektek hű katonátok leszek, még azt se bánom, ha a főhadnagyi rangról lecsapsz, mert én szívesen megyek vissza mint közlegény, most úgysincs nálatok közlegény, mert a Nemecsek beteg” (101). Ezzel tehát a Pál utcaiak egyetlen közlegényét, Nemecseket váltaná fel, aki a fiúk abszolút alárendeltje: „[a]z egész grundon a kapitányok, főhadnagyok és hadnagyok egyetlen közlegénynek parancsoltak, egyetlen közlegényt egzecíroztattak, egyetlen közlegényt ítéltek holmi kihágásokért várfogságra” (17). Nemecseket és Gerébet leszámítva tehát a Pál utcai fiúk – demetrioui fogalommal élve – hegemón blokként32 írhatók le. Ez a berendezkedés a „háborús” helyzetben azonban Nemecsek, a „tulajdonképpeni hadsereg” hiányában diszfunkcionális. A fiúknak fel kell venniük a közlegény szerepét, identitásukban szubverzió következik be.
Nemecsek alárendeltsége nem feltétlenül tudható be csak annak, hogy testileg gyenge, a normatív maszkulinitástól eltérő figura, másféle maszkulinitást képvisel. Az egyes társadalmi rétegek maszkulinitásai is eltérőek lehetnek egymástól.33
Néhány regényszereplő (kizárólag férfiak) társadalmi pozíciója miatt alá- és fölérendelt viszonyokban áll. Ilyen páros az iskolaszolga és a törökmézes: „[a törökmézes] nagy úr volt, neki piros fez volt a fején, ő holmi iskolaszolgával szóba se állott” (97), vagy Nemecsek apja, a szegény szabó és a szabó tragédiája iránt érzéketlen Csetneky úr, a fővárosi hivatalnok. Bár a fiúk között aligha fedezhetők fel társadalmi ellentétek, a szerepek kiosztása tükröz egyfajta megkülönböztetést. Más társadalmi rétegből származik egy katonatiszt és egy közlegény, ennek megfelelően a játékban is az orvos, az ügyvéd fia tiszt, míg a szabó fia közlegény. Nemecseket a „közlegényszíve,” „szegény, tisztességes kis neve” ugyanúgy alárendelt pozícióba helyezi, mint fejletlen teste vagy érzékeny személyisége. Ezen a ponton a regény működése eltér Gadamer fentebb idézett játékelméleti elképzelésétől: a játéknak feltétele ugyan, hogy a játékosokra ráíródjanak a játékszabályok, a felvett szerepek, de ezzel nem szűnnek meg szubjektumokként viselkedni.
Hasonlóképpen, Geréb árulása például nem ad okot arra, hogy a „csata” során a fiúk csaljanak, sőt, Gerébet vissza is lehet fogadni a játékba, hogyha a fiú (és nem a tiszt!) igazán megbánta a bűnét.
A játékot az olykor nem játékosan viselkedő játékosok nem számolják fel, a játékos és a szubjektum egyként, egyszerre játszik.
Nemecsek a regény szubverzív, ellentmondásos figurája. Egyszerre „[j]elentéktelen kis sovány fiú,” „gyönge gyerek” (13) és „határozottan jellemes férfiú” (7), teste és személyisége konfliktusban áll. Leírásában önmagának mond ellent a narráció: „[…] Nemecsek boldogan engedelmeskedett mindenkinek” (18), de néhány oldallal később így fakad ki: „[k]érem, kapitány úr, az mégse járja, hogy én itt egyedül legyek közlegény” (25). Sírása miatt a játékból való kizárással fenyegetik a fiút, így alávetett szerepében tudják tartani. Nemecseket, a nem maszkulin férfiút a narráció és a csúfolódások állatiasítják, jelzői a „majom,” „tengerinyúl,” „pocok,” „béka” és „pincsikutya.” A közlegénységet a tót kutyájával, Hektorral osztja meg, vele azonosul: „én vagyok a kutya” (25). Nemecsek nem hagyományosan férfiasként kódolt maszkulin viselkedése miatt tehát nem válik femininné, a regényben a maszkulinitás nem a femininitás ellentéteként konstruálódik, sokkal inkább az ember szinonimájaként működik.34 A becsület, az áldozatiság a regényben éppúgy az idealizált férfiasság része, mint a bölcsesség. Ebből az áldozatiságból mutat példát Nemecsek több alkalommal, például a magányos füvészkerti látogatásakor, vagy amikor betegen megállítja a társait szabálytalanul kiszabadítani akaró Áts Ferit. Nemecsek az ilyen helyzetek során szintén dehumanizálódik, de nem állatias, hanem angyali karakterisztikákat kap.
„A lámpa fénye ráesett a Nemecsek szép kis szőke fejére, víztől fényes ruhájára. Bátran, büszkén, tiszta szívvel nézett a Geréb szemébe, s Geréb ezt a nézést úgy érezte, mintha valami súly szállott volna a lelkére. Elkomolyodott, és lehorgasztotta a fejét. És ebben a pillanatban úgy hallgatott mindenki, olyan nagy volt a csönd, mintha templomban lettek volna a fiúk, s tisztán lehetett hallani, amint a Nemecsek ruhájáról a kemény földre csöpögött a víz…” (73)
Nemecsek halálakor „látásáért és hallásáért eljöttek az angyalok” (150), szerencsét hozó kabalája egy angyalos krajcár. A „valóságos kis hős, igazi férfi” „fényes tündökléssé”, a maszkulinitás testtelen esszenciájává válik, ám ehhez szükségszerűen meg kell halnia.
Nemecsek mártíromsága a nemzet diskurzusán keresztül értelmeződik: „[m]inden arcról le lehetett olvasni, hogy ez a Nemecsek valami szép dologban hűlt meg. Egyszerűen szólván: a hazáért hűlt meg szegény Nemecsek” (96). A grund allegorikusan létrehozza a nemzet terét, „Magyar Alfölddé” válik a szerepjátékok során, amely ikonikus nemzeti tér. Az olyan identifikációs figurák, mint Hunyadi János vagy (közvetve) Garibaldi a nemzeti narratíva alakjai. A Pál utcaiak sapkája és zászlója a magyar trikolórt35 és az 1848–49-es szabadságharcot idézi, a grund védelme olvasható a szabadságharc újrajátszásaként. A Pál utcaiak a szabadságharcos férfiakkal azonosulnak, testükre íródik a szabadságharcos férfi mítosza, amely nélkül egyébként Nemecsek meghűlésének és halálának nincs funkciója, a játéktéren kívül, a felnőttek perspektívájából Nemecsek nem hal hősi halált. Hasonlóképpen a fiúk Nemecsek halálos ágyán sem hagyják abba a játékot: „[Weisznek m]ár két könnycsepp ragyogott a szemében. De a hivatalos hangot, az ő legnagyobb örömüket, nem hagyta volna el a világ minden kincséért sem” (149), mert a játék biztonságérzetet ad, a játéktéren túl Nemecsek halála nem értelmezhető. A Pál utcaiak „szabadságharca” végeredményben vesztes harc,36 így a regény könnyen beilleszthető a magyar nemzet nagy veszteségekre (például Mohács, 1848–49) épülő narratívájába,37
a Pál utcaiak a vesztes, külső hatalmaknak alávetett magyarsággal azonosulnak, ahogy a vörösingesek is.
Áts Ferit Tomori érsekkel azonosítják a Pál utcaiak: „mindenki köteles a »Mohácsi vész« című fejezetben Tomori érsek neve fölé, mert őtet is megverték, ceruzával odaírni: »és Áts Ferenc«” (134).
A Pál utcai fiúk kötelező olvasmányként a nemzeti diskurzus alapvető darabja, és mint ilyen, identitásképző és identitást megerősítő erejű.38 A humoros ifjúsági regény azonban nem nagy narratíva, nem eposz. Eposzt idéző műfaji sajátosságai inkább hajlanak az eposzparódia, a vígeposz jellemzői felé. Mivel felnőtt és gyerek perspektívájával montázsszerűen operál a regény, az eposzi jelzők bagatellizálók („az elegáns Csele”) vagy túlzók („a rettenetes Áts Feri”), akár Arany János Nagyidai cigányok című művében („kancsi Degesz,” „vitézlő Káka”), a „csata” sem valós, homokbombákkal és játékfegyverekkel történik, hasonlóan Csokonai Dorottyájának szerelmi csatározásaihoz. Olvasatomban a regény, bár játékba hozza a férfias nemzeti ideológia jellegzetes hordozóit (szimbólumok, hősök, történelmi narratívák), a férfiassághoz kapcsolódó ironikus, groteszk (Nemecsek haláltusája, lázálma, amelyben a csatatérre képzeli magát) és szubverzív elemek miatt – a regényt a hazaszeretet regényeként citáló népszerű értelmezésektől eltérően – nem válik a nemzeti ideológia egyértelmű elkötelezettjévé. Az olvasó dönti el, hogy Nemecseket mártírként vagy a domináns ideológia áldozataként olvassa inkább.39 Mivel véleményem szerint a regény tétje pontosan ebben a – talán nem is annyira összeegyeztethetetlen – ambivalenciában rejlik, nem foglalok állást a kérdésben.
Összegzés
A Pál utcai fiúk világa női szereplők hiányában maszkulin univerzum, amelyben megfigyelhető egyfajta generációs távolság gyerek- és felnőtt szereplők, azaz fiúk és férfiak között. A felnőttek alig vesznek részt a gyerekek életében, és nem biztosítanak számukra játékra alkalmas teret. A fiúk ennek megfelelően nem a regény férfi szereplői közül találnak identitásmintákra. A férfiaktól elfoglalt terekben, férfias szerepjátékok keretében a kortárs csoport által legférfiasabbnak tartott figurákkal igyekeznek azonosulni.
A fiúk által jelentésekkel felruházott játéktér azonban látszólagos elhatároltsága ellenére sem függetleníthető a felnőttek játékon kívüli terétől, ahogy a szerepjáték sem korlátozódik a játéktér területére, a játéktéren kívül is tényező.
A regényben a játék lehetővé teszi terek és identitások mint szövegek egymásra írhatóságát, így a játékterek és a fiúk identitásai palimpszesztszerű konstrukciókká válnak: a térre írt fantáziák mögül felfejthető a felnőtt tér, ahogy a férfit játszó fiúkban élnek, és felszínre kerülnek a gyerek gyengeségei és vágyai. A maszkulin játékok mozzanatai, a játékosok cselekvései generálják a fiúk maszkulin identitásait, a játék által működtetett férfi rend hatalmi struktúrái pedig tulajdonképpen létrehozzák a fiúk egymás iránti érzelmeit, így megerősítve a csoport identitását. A katonásdi hatalmi rendszere azonban „háborús helyzetben” működésképtelen, és általában igazságtalan Nemecsekkel szemben, akinek alárendeltsége felfejthető eltérő maszkulinitásában. Miután a fiúk véleménye Nemecsek maszkulinitásáról megváltozik, a fiú a férfiasság esszenciájává válik. A mártírsághoz azonban szükségeltetik a test halála. Nemecsek karaktere, ahogyan a férfiasság, úgy a férfias hazaszeretet eszményét éppannyira megerősíti, mint amennyire ki is fordítja.
BIBLIOGRÁFIA
„Áldozatnarratívák.” Korall 16.59 (2015).
APA Concise Dictionary of Psychology. Washington D.C.: American Psychological Association, 2009.
Anatol, Giselle Liza. Reading Harry Potter. Santa Barbara: Greenwood, 2003.
Butler, Judith. „Performative Acts and Gender Constitution: An Essay in Phenomenology and Feminist Theory.” Theatre Journal 40.4 (1988): 519–531.
Butler, Judith. Jelentős testek. Budapest: Új Mandátum, 2005.
Butler, Judith. Problémás nem. Budapest: Balassi, 2006.
Certeau, Michel de. A cselekvés művészete. Budapest: Kijárat, 2010.
Connell, Raewy. W. Masculinities. Cambridge: Polity Press, 1995.
Crompton, Rosemary. „Class Theory and Gender.” The British Journal of Sociology 4 (1989): 565–587.
Demetriou, Demetrakis Z. „Connell »hegemón maszkulinitás« fogalmának kritikája.” Replika 69 (2009): 89–107.
Foucault, Michel. „Eltérő terek.” Nyelv a végtelenhez. Tanulmányok, előadások, beszélgetések. Debrecen: Latin Betűk, 1999.
Gadamer, Hans-Georg. Igazság és módszer. Ford. Bonyhai Gábor. Budapest: Gondolat, 1984.
Galuska László Pál. „A Pál utcai fiúk értelmezésének kérdései a magyar gyermekirodalmi kutatásban.” Elektronikus Könyv és Nevelés 3 (2008), http://epa.oszk.hu/01200/01245/00039/glp_0803.htm 3.
Györke Ágnes. „Homéroszi eposztól a Nagy Könyvig: 1901 Gárdonyi Géza: Egri csillagok.” A magyar irodalom történetei 1800-tól 1919-ig. Szerk. Szegedy-Maszák Mihály. Budapest: Gondolat, 2007. 625–638.
Hadas Miklós. A férfiasság kódjai. Budapest: Balassi, 2010.
Hughes, Thomas de. Tom Brown’s Schooldays. London: Macmillan, 1857.
Kalmár György. „Test, anyag, jelentés. Judith Butler: Jelentős testek.” Vulgo 3 (2005): 239–250.
Laplanche, J. – J.-B. Pontalis. The Language of Psychoanalysis. London: The Hogarth Press, 1973.
Meade, L. T. Wild Kitty: A School Story. Gloucester: Dodo, 2007. (1897).
Molnár Ferenc. A Pál utcai fiúk. Budapest: Móra, 2006.
Nagel, Joange. „Masculinity and Nationalism. Gender and Sexuality in the Making of Nations.” Ethnic and Racial Studies 21.2 (1998): 242–269.
Silverman, Kaja. Male Subjectivity at the Margins. New York – London: Routledge, 1992.
Stryker, Sheldon – Peter J. Burke. „The Past, Present, and Future of an Identity Theory.” Social Psychology Quarterly 63.4 (2000): 287–297.
A szöveg eredeti megjelenési helye: Alföld 9 (2016): 70-82.
A szöveg első közlése óta megjelent, a témában fontos tanulmány: Lengyel Imre Zsolt. „Illusio és Ironia a Pál utcai fiúkban.” Literatura 47. 2 (2021): 170-180.
JEGYZETEK
1 Molnár Ferenc. A Pál utcai fiúk. Budapest, Móra, 2006. A továbbiakban erre a kiadásra hivatkozom a főszövegben.
2 Galuska, i. m.,
3 Anatol, 73–79.
4 Hughes, i. m.
5 Meade, i. m.
6 A férfikutatás Magyarországon még viszonylag új terület, épphogy csak elkezdődött a kultúra ilyen szempontú vizsgálata. Úttörőnek számít itthon a témában Hadas Miklós munkássága, akinek egy könyvét dolgozatomban felhasználtam.
7 Certeau, 141.
8 „A heterotópia képes egyazon reális helyen többféle teret, többféle, önmagában összeegyeztethetetlen szerkezeti helyet egybegyűjteni.” Foucault, i. m., 161.
9 V. ö. Kalmár, i. m., 239–250.
10 Györke. i. m., 625–638.
11 Galuska, i. m.
12 „A városban megsokszorozódó és összegyűlő bolyongás valójában a helytől való megfosztottság roppant mértékű társadalmi megtapasztalása.” Certeau, i. m., 128.
13 A „személy biológiai apjának helyettesítője, aki a tipikus apai funkciókat látja el és az identifikáció és kötődés objektumául szolgál”. APA Concise Dictionary of Psychology. 189.
14 Stryker–Burke, 287.
15 Laplanche–Pontalis, i. m.
16 Galuska, i. m.
17 Szintén a gimnazista Pál utcaiak látják Áts Ferit Garibaldiként és Tomori érsekként.
18 A narráció az orvos foglalkozását a katonai metaforával tovább maszkulinizálja.
19 „[…] az identitások kognitív sémák is, belül tárolt információk és jelentések, amelyek a tapasztalatok értelmezésének kereteiként szolgálnak. Ekképpen szituációk meghatározásának kognitív alapjai, és nagyobb érzékenységet és befogadóképességet tesznek lehetővé különféle viselkedések aktiválására.” Stryker–Burke, 286.
20 A regényszereplő fiúk nagyon is textuális figurák, a filmadaptációkban a kortalanságnak ez a textuális megkonstruáltsága értelemszerűen elvész.
21 Ezekhez a foglalatosságokhoz képest az ügyvéd vagy a szabó foglalkozása kevésbé maszkulinnak tűnik. „[T]alán az ezekben a címekben leírt területeket – államhatalom, állampolgárság, nacionalizmus, militarizmus, forradalom, politikai erőszak, diktatúra és demokrácia – legjobban maszkulinista területekként kellene érteni, maszkulin intézményekkel, maszkulin folyamatokkal, maszkulin cselekvésekkel.” Nagel, 243. Nagel tanulmányában ezt problematizálja, de a regény világára, ahonnan legnagyobbrészt hiányoznak a nők, ez az állítás abszolút igaz.
22 Butler, Problémás nem, 232.
23 Butler, „Performative Acts...”, 519–531.
24 „[A] testek soha nem felelnek meg egészében az őket kikényszerítő normáknak.” Butler, Jelentős testek, 16.
25 „A patriarchális rend megtiltja az érzelem, kötődés és öröm egyes formáit, amelyeket a patriarchális rend maga hoz létre.” Connell, Masculinities, 85.
26 Stryker–Burke, 288.
27 Hasonlóképpen, a gittegylet esetében is az elnöknek, a gittegylet elnökének feladata a csoportidentitás erősítése és fenntartása, ő rágja a gittet.
28 Gadamer, 244.
29 Connell hegemóniafogalma maga is támadható, ld. Hadas, 35–45. „Hangsúlyozom, hogy a hegemón maszkulinitás aktuálisan elfogadott stratégia. Ami kor a patriarchátus védelmének feltételei megváltoznak, egy bizonyos maszkulinitás dominanciájának az alapjai sérülnek. Új csoportok új hegemóniát alkothatnak.” Connell, 77.
30 A vörösingesek szervezetiségéről keveset tudunk, de Áts Feri utánzása tekinthető egyfajta személyi kultusznak, így egy diktatórikusabb rendszerre következtethetünk.
31 „Mivel a hegemónia függ egy legalább valamennyire közös univerzum fenntartásától, szükségszerűen utal nemcsak egy közös identifikációra, de egy közös [ideológiai] »realitásra« is.” Silverman, 24.
32 Hadas, 36; Demetriou, 89–107.
33 Ld. például Crompton, 565–587. Az „osztály” kifejezést a magyar társadalomra vonatkozóan következetesen nem használom.
34 V. ö. „De Boka is ember volt. Boka se volt ment minden gyöngeségtől” (23).
35 Galuska, i. m.
36 Fontos párhuzam, hogy mind a Pál utcaiak, mind a ’48–49-es szabadságharcosok vesztessége egy harmadik fél, az építészmérnök, illetve a cári hadsereg közbejárásának tudható be.
37 Vö. Áldozatnarratívák.
38 Az eddig legnagyobb vitát kavart feldolgozás Angelo Rizzoni producer és Maurizio Zaccaro rendező televíziós sorozata, amely ellen az örökösök a történet meghamisítása miatt pert indítottak 2003-ban. A Molnár-örökösök magyarországi megbízottja, Horváth Ádám többek között „kedvezőtlen magyarságkép kialakításával” vádolta az alkotókat, hiszen, mint mondta, a regény sok külföldiben összefonódott a magyarságképpel. „Amikor Magyarországon járt a japán császár, és kérdezték tőle, hogy milyennek találta a magyarokat, azt válaszolta: csupa Nemecsek Ernő és Boka János.” Galuska, i. m.
39 Ekképpen a regény alapjául szolgálhatott az amerikai Frank Borzage háborúellenes propagandafilmjének (No Greater Glory, 1934).