A PesText szervezésében megvalósult „4 × 4 illusztrátor” című kiállítás után (erről ITT írtunk), a Petőfi Irodalmi Múzeum újra illusztrációs tárlatnak ad otthont: 2021. október 20-án nyílt meg a 2. Budapesti Illusztrációs Fesztivál Évfordulós Irodalmi Pályázatának díjátadója. A versenyre nevezett művek november 28-ig (múzeumi belépővel) láthatók az intézményben.
Idén Lázár Ervin, Pilinszky János és Mészöly Miklós műveinek illusztrálására hirdetett évfordulós pályázatot a fesztivál, a beérkezett pályaművekből kiválasztott díjazottak neve is a szerdai megnyitó során hangzott el.
Révész Emese művészettörténész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem docense és Herbszt László tervezőgrafikus, illusztrátor, tanár kezdeményezte – a PIM-mel együttműködésben – létrejött fesztivált, melynek fő célja, hogy az irodalmi illusztráció ismét fókuszba kerüljön, és olyan tematikus alkotások születhessenek, amelyek inspirálóan hatnak a kiadókra és az alkotókra egyaránt, megidézve az irodalmi illusztrációk évtizedekkel ezelőtti magas színvonalát.
Ismert szöveghez képet álmodni
A tematikus illusztrációs pályázathoz kiválasztott három szerző más és más aspektusból közelíthető meg: Lázár Ervin gyerekeknek írt, egy sokat illusztrált alkotó, ám épp ezért lehetett kihívás kilépni a bejáratott képi környezetéből és újraértelmezni sajátos világát.
Pilinszky verseihez, Mészöly Miklós szövegeihez már jóval kevesebb illusztráció kapcsolható: szűzebb, súlyosabb terület egy képzőművész számára.
A közös feladvány tehát e három szerző bármely alkotásához készített illusztráció megálmodása volt. A kiállított seregszemle végül 147 kiválasztott pályaműből állt össze, amelyet hatalmas anyagból, 900 beérkezett eredeti alkotásból válogatott a zsűri.
A díjazottak nevét Kollár Árpád költő, műfordító csodálatos megnyitóbeszéde után olvasta fel Herbszt László, hangsúlyozva, hogy különösen nehéz helyzetben voltak, hiszen roppantul erős lett az idei mezőny. És tényleg.
A nyertesek számára a múzeum által felajánlott pénzösszeggel (száz-, kétszáz- és háromszázezer forintos jutalom) az első három helyezett munkáit jutalmazták.
1. díj Kovács G. Tamás – Pilinszky János-illusztrációi
2. díj Kövi Krisztina – Mészöly Miklós-illusztrációi
3. díj Timkó Bíbor – Pilinszky János-illusztrációi
Shortlist: Grela Alexandra, Cseh Barbara és Gyimesi Judit Pilinszky-illusztrációi
A zsűri tagjai:
Gaál József képzőművész (Magyar Képzőművészeti Egyetem)
Kárpáti Tibor illusztrátor
Pálfi György László, grafikusművész, MOME nyugalmazott tanára
Simon Jose (Art Hungary)
Szegedi Katalin illusztrátor
Vida Győző grafikusművész, a Soproni Egyetem nyugalmazott tanára
A PIM képviseletében:
Lukács Ágota művészettörténész
Mészáros Zsolt művészettörténész
Illés Anna grafikusművész
(A képre kattintva megnyílik a lapozható galéria)
(A képre kattintva megnyílik a lapozható galéria)
A kiállítóterekben remek munkákkal találkozhat a látogató: sokszínű, nagyon eltérő stílusú illusztrációkat láthatunk, mindenki találhat köztük olyat, ami közel áll hozzá.
Lázár Ervin térfelén jellemzően színesebb, játékosabb képek születtek – ám itt is sokfélére hangolt alkotásokkal találkozhatunk: Südi Mirtill, Szabó Zsófia, Stibinger Virág, Zubó Zelma, Kun Fruzsina, Szinvai Dániel és Zsuravszka Edit munkáit emelném ki a gazdag válogatásból.
(A képre kattintva megnyílik a lapozható galéria)
Mészöly Miklós és Pilinszky János esetében tömörebb, elvontabb, sokszor nagyon merész, meglepő munkák készültek.
Felsmann Tamás építészeti megközelítésben dolgozott, Bölecz Lilla gótikus stílusban nyúlt a Pilinszky-szövegekhez, Fekete Bernadett popos nyomatokkal újított, Román Krisztina és Szuhai Cintia finom, lírai képnyelvet használt, Szegfű Liliána pedig már-már képverseket alkotott izgalmasan, plakátszerűen, akárcsak Szűcs János. Grela Aexandra szimbolista (egyebek közt Buñuelt és René Magritte-ot idéző) Pilinszky-illusztrációi kiemelkedőek, ahogyan az abszolút kedvenc: Gyimesi Judit csodálatos munkái is: ő Mészöly Miklós szövegeihez is készített illusztrációkat.
(A képre kattintva megnyílik a lapozható galéria)
A Mészöly-szövegek által ihletett alkotások között is kiváló munkák akadnak, nehéz a felsorolás: Molnár Álmoson át Gaal Miciig, Jásdi Julitól Tóth Balázsig és Locsmándy Mátyásig itt még szerteágazóbb a stíluspaletta Pilinszkyhez képest: könnyedebb és sűrűbb, sötét tónusúbb, hagyományosabb (fametszet) és modern, vegyes technikákkal készült kiállítási anyag állt össze.
(A képre kattintva megnyílik a lapozható galéria)
A gazdag válogatás két helyszínre tagolódik: a Bártfay-terem és az egyik átjárórész épült át kiállítótérré az impozáns Károlyi-palotában. Sidó Anna muzeológus, a PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótárának főosztályvezetője hangsúlyozta, hogy ezek a művek is bekerülnek a gyűjteménybe, biztosítva azt a folyamatosságot, amely az ötvenes évektől kezdve jellemző tendencia az intézményben.
Ahogy a költő látja
Rövid részlet Kollár Árpád megnyitójából: (forrás: ITT)
„Én mozizva olvasok, mióta olvasok. Látom a szavakat, megfestem a történeteket, megrajzolom, mozgatom a karaktereket. Nagy felelősség az illusztrátoré. Írás közben például láttam a főhősömet, Tárkonyt, ahogy fölmászott a templomtoronyra vagy éppen nem csinált semmit. Mióta megjelent a könyv, már csak úgy és olyannak látom őt, mint aki a könyvem lapjairól néz vissza rám, és jól van ez így.
Körülnézek és látom ezeket az elképesztő képeket, melyek beszippantanak, mert úgy ismerősek, hogy közben valami újat, izgatót, zavarbaejtőt is tudnak nyújtani.
Látom a kalapba zárt lányt, Bruckner Szigfridet, a Csillagmajort, Berzsiánt és Didekit, a kisfiút az oroszlánokkal, látom Bab Bercit, a Hétfejű tündért, Hapci királyt, a nagyravágyó feketerigót, látom Kökény kisasszonyt, látom a hegy árnyékát, a bánatos medvét, az elvarázsolt tűzoltózenekart, látom az atlétát, az öt egeret, látom Saulust, aki nem látott, a fehér cédrust, a kihűlt világot, a naphajú királylányt, látom a trapézt, a korlátot, látom a tengert, a halakat a hálóban.
Így fogom látni őket olvasás közben mostantól, ha elég merészek és játékba hívnak. Mert ha eltalál a kép, ha eltalál az illusztráció, nem fogok tudni szabadulni tőle, de nem is akarok, mert úgy fogom olvasni azt is, mint egy könyvet. Mert enyém lesz végleg és én az övé, hiszen haza vezet. Haza, a nyelvbe, haza a könyvbe, haza a sajáttá váló történetekbe. Haza, a közös történetünkbe, amit együtt írunk, együtt rajzolunk, együtt olvasunk.
Kedves Illusztrátorok! Köszönet érte, hogy veletek és általatok mi, bolyongó olvasók mindig hazatalálunk!”
A költő az indiai Modern Művészetek Nemzeti Galériájában a magyar származású Amrita Sérgil festményei körül esett szórakoztató afférját mesélte el, majd délvidéki emlékekről beszélt. Kollár Árpád konklúziója, hogy az illusztráció felelőssége hatalmas.
A bolyongó olvasók hazatalálnak általa: a kép szövetséges, nem rivális, a kép kiteljesít, a kép játékba hív – foglalta össze remek esszéjében.
Fotók és szöveg: Veress Gyöngyi
A kiemelt kép forrása ITT