Vissza
  • 2020.07.21
  • Veress Gyöngyi

Akciódús pillanatok megragadása

Szlovák gyermekkönyv-illusztrátorok Budapesten

Bizarr elemek, groteszk képek és nagy-nagy nyitottság. Veress Gyöngyi beszámolója tizenkét szlovák gyerekkönyv-illusztrátor kiállításáról. 

A pozsonyi Városi Galéria közreműködésével a budapesti Szlovák Intézetben nyílt meg A szlovák gyermekkönyv-illusztráció című kiállítás, amely remek alkalom arra, hogy megnézhessük, milyen trendek uralkodtak az elmúlt évtizedekben náluk.

A csoportos tárlat 1977-től napjainkig összesen 12 művész munkáját sorakoztatja fel

Bár nem túl nagy a merítés (csupán pár alkotással szerepel mindenki egyetlen teremben), a szervezők igyekeztek kiemelni az utóbbi bő 40 év mesekönyv-illusztrátorai közül a legizgalmasabb, legismertebb alkotókat, figyelve arra, hogy minden évtized hasonló szerepet kapjon.

A történeti hátteret és kontextust illetően a kiállítás kurátora, Ivan Jančár kiemeli a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola közegének fontosságát: „A könyvgrafika és az illusztráció szakosztályán uralkodott rendkívüli alkotói légkört (…), amely „(…) mindig is sziget volt a tengerben, ahol meglehetősen nagyfokú függetlenség jutott érvényre, s ahol olyan kiváló pedagógusok oktattak, mint Vincent Hložník, Albín Brunovský, Dušan Kállay” – a két utóbbi alkotótól a tárlaton is láthatunk néhány munkát, de erről majd később.

szlovák illusztráció-05
Dušan Kállay munkája

A hatvanas éveket követő időszakban a szocialista realizmus hatása kevésbé érvényesült a gyermekkönyv-illusztrációk esetében. Létezett cenzúra, de a klasszikus világirodalmi alkotások, az antik és reneszánsz témák iránt elfogadóbb volt a pártpolitika, ez a terület tehát viszonylag nagyobb szabadsággal járt.

Ami leginkább szembetűnő, az a bizarr elemek jelenléte, a groteszk iránti nagyobb nyitottság

szlovák illusztráció-06
Dušan Kállay munkája

Némely illusztráció Bosch figuráit vagy az ifjabb Brueghel kompozícióit idézi (Peter Uchnár és Dušan Kállay munkái). A magyar gyermekkönyv-illusztrációs hagyományhoz képest erőteljesebb a félelmetes képi világ megjelenítése, és ez a tendencia, bár kevésbé jellemző, a legfiatalabb alkotóknál is tetten érhető például Az Ezeregyéjszaka meséihez (2011) készült David Ursiny-féle alkotásokon, illetve a Túlságosan sok angyal (2019) című könyvhöz készült képeken, melyeket Zuzana Bočkayová Bruncková jegyez.

A tárlaton bemutatkozó szlovák alkotók jelentős része merészebben nyúlt a sötét oldalhoz

Némely alkotást szemlélve az az érzésünk, mintha azok szervesebb részei lennének a régi, klasszikus mesék gyakran félelmetes világának, közelebb volnának a gyökerekhez – gondoljunk csak a Jancsi és Juliska vagy a Piroska és a farkas horrorisztikus mozzanataira, hogy csak a legismertebbeket említsem. Peter Uchnárnál (Gulliver utazásai, 1998) a megkötözött Gulliver alakja vérfagyasztóbb, mint az általunk ismert Gulliver-ábrázolások többsége. A színvilág, a képek hangulata egyfajta neorealista, orosz illusztrációs hagyományt követ, a magyar olvasók által ismert Swift-hős ábrándosabb, kuszább: Gyulai Líviusz grafikái más jellegűek, elvontabbak. Korábban, a Zsoldos Vera által megálmodott Gulliver-figura is könnyedebb, bohémebb. Uchnár kimondottan realisztikusan ábrázolja az „óriást”, akinek sápadt arcán a hold által megvilágított vibráló jelenetben (mely mintha neonfény lenne) a rettenet mutatkozik. Izgalmas, szokatlan Gulliver kikötözött pozíciója is, aki fordítva, krisztusi pózban, fejjel lefelé látható.

szlovák illusztráció-07
Peter Uchnár munkája

Marián Minarovič Az ezüst tübetejka (1987) című könyv keleti meséihez historizáló képi világot álmodott, ez a hagyományosabb vizuális látásmód a magyar illusztrátorok közül leginkább Rényi Krisztina munkásságára jellemző.

A kétezres évek alkotásairól elmondható, hogy a szlovák illusztrátorok fiatal nemzedékének esztétikai szemlélete hasonlatos a magyar alkotókéhoz

Az Orvosság a kis farkasnak című könyvhöz készített 2009-es képek frissek és játékosak, Daniela Olejniková az illusztrátorok új generációjának képviselője. Nagyszerű munka: technikai kivitelezésben és esztétikailag is összhangban van a nemzetközileg jegyzett kortárs alkotók műveivel.

Katarína Macurová kedves rajzai a hagyományosabb, populárisabb irányvonalhoz tartoznak: a Theo, a bolha (2018) című könyvhöz készített figurái a magyar Csodapók unokatestvérei lehetnének, kicsit újragondolt, „diznisebb” kiadásban.

Zuzana Bočkayová illusztrációi (Túlságosan sok angyal, 2019) stilárisabbak, amelyeket nemcsak a figurák szigorú, illetve ijedt tekintete miatt érzünk komolyabbnak, de helyenként a színviláguk is felerősíti ezt az érzést: a barna-sárga árnyalatai komorrá teszik a képek hangulatát, a mívesen elkészített rajzok, a kivitelezés viszont ellensúlyozza mindezt. Ľuboslav Paľo macska-egér harcot ábrázoló akrilképei humorosak, korszerűek (Nicht Erwischt!, 2004).

A hetvenes éveket képviselő, klasszikusnak számító két alkotó munkái nagyon szerethetők, üdék, esztétikusak: csodálatos pasztellképek (Albín Brunovský), illetve naiv, gyermeki szemszögből közelítették meg az alkotók a témát. (Miroslav Cipár: A nagy utazási láz, 1977).

Albín Brunovský munkái a legkiemelkedőbbek a kiállított alkotások közül, nem véletlenül került a tárlat plakátjára is a művész egyik alkotása, A pávakirály egyik kulcsjelenetét megörökítő akvarell 1978-ból.

szlovák illusztráció-01
Albín Brunovský munkája

A négy Brunovský-illusztráción a pasztellszínek használata harmonizál a tematikával: álomszerű, könnyed, mesés világ megteremtésére alkalmasak ezek a finom árnyalatok. Az akvarelltechnika sajátosságából adódóan a kontúrok nem élesek, egymásba olvadnak az alakzatok, részletgazdag képi világban sétálunk, mely bár zsúfolt, mégsem érezzük soknak, inkább a teljesség érzete ragad magával, beszippant a mesehelyszín.

A pávakirály című francia mesegyűjtemény 1984-ben magyarul is megjelent Rédey Zsuzsa fordításában a pozsonyi Mladé letá és a Móra Ferenc Könyvkiadó közös gondozásában Albin Brunovský illusztrációival. A könyvkuriózum időnként fellelhető a hazai antikváriumokban, érdemes beszerezni, csodás kiadvány.

szlovák illusztráció-03
Albín Brunovský munkája

Marie D'Aulnoy francia meseíró egy XVII. századi bárónő volt, akinek allegorikus meséit La Fontaine munkájával szokták párhuzamba állítani, ezekben a gyerekeknek írt történetekben D'Aulnoy burkolt kritikát fogalmazott meg a francia királyi udvarról és a társadalomról. A szerzőt a tündérmese műfajának meghonosítójaként tartják számon. A Brunovský-illusztrációk kecses vonalvezetésű, lágy világa ezt a fantasztikumot emeli ki. Elvarázsolt kertet, csodavirágoktól roskadozó, bukolikus környezetet teremt a művész, minden kép egészen szürreális és tündérmesékhez méltó (Az aranyvessző című mese). A zöld, a türkiz és a sárga árnyalatai dominálnak ezeken az akvarelleken, néhol erős ellenhatásként a nyugtalanító lila jelenik meg (a félelmetes dzsinn-alakok lila lepelben lebegnek a Csipcsup meséhez készült képen).

szlovák illusztráció-02
Albín Brunovský munkája

A kiállítás plakátján a halak serege által körbevett ágyon békésen alvó lány és lábánál fekvő kutyája, Ficánkocska olyan, mint egy Keats-vers: szépség és romantika egyszerre, az ismétlődő formák ritmikussága nagyon kifejező, szinte hallható a lágyan hullámzó tenger morajlása. A művész itt nagyon kevés színt használ, a jelenet önmagában erős kép, amelyhez a letisztult, minimálisra redukált színvilág illik. Rózsabimbó királylány a pávakirály keresése közben a sorozatos ármányok miatt két napig hánykolódik tollágyán a tengeren: ezt a drámai jelenetet ábrázolja igen expresszíven a kiállított Brunovský-illusztráció.

A tárlat képeire általában véve is jellemző az akciódús pillanatok megragadása, a dinamizmus

A kollázstechnikát is többen alkalmazzák, például David Ursiny 2011-es temperarajzain, amelyeken az Ezeregyéjszaka meséihez készített szárított növény, illetve valódi pillangószárny is előfordul. Mindezek pikánsabbá teszik, ellensúlyozzák a kissé archaizáló stílusú, perzsa mitológiai elemekkel tarkított képeket, ez igen szokatlannak hat a kortárs illusztrációs gyakorlatban.

A kiállítás ingyenes, és augusztus 31-ig látogatható minden hétköznap 10 és 14 óra között a budapesti Szlovák Intézetben, a Rákóczi út 15. szám alatt, mindenképp érdemes betérni gyereknek, felnőttnek egyaránt.

Fotók és szöveg: Veress Gyöngyi