Vissza
  • 2021.06.16
  • Nagy Márta Júlia

Tanácsadó könyv, amely egyben felnövéstörténet is lehet

Nagy Márta Júlia Mayim Bialik: FelNŐni című könyvéről írt kritikát.

Kezdjük a szokásos, témaelterelő, bosszantóan személyeskedő, de a tárgyalt kötethez való személyes kötődésemet boncolgató kitérőmmel, az Agymenők című sorozathoz való viszonyommal

A könyv szempontjából ez csak azért fontos, mert a szerző, Mayim Bialik leginkább ebből a sorozatból lehet ismerős a hazai közönség számára (pedig mennyi mindent csinál még ezen kívül, én is elképedtem), ezzel a sorozattal viszont úgy találkoztam, hogy 2016 őszén egy barátom, aki rajongott a szériáért, megmutatta nekem az első részt, és unottan figyelve az első képsorokat, rájöttem: ez az egész onnan ismerős, hogy már 2011-ben is megmutatta nekem egy szintén rajongó barátnőm az első részt, de én abban a pillanatban felejtettem el, amint felálltunk a fotelből. Szóval nem tudott beszippantani, de ezt nem kritikának szánom (Agymenők-rajongók, ne kövezzetek meg virtuálisan!), állítólag a csokit is mindenki szereti, alighanem én vagyok az egyetlen ufó ezen a bolygón, aki nem érti ezt a kollektív imádatot.

Mayim Bialik: FelNŐni-01

Nos, személyeskedés, halogatás letudva, térjünk a tárgyra

Bialik nemcsak neurobiológust alakít a sorozatban, hanem a valóságban is az, ráadásul egy Magyarországon kevésbé ismert sorozatban is főszereplő volt már kamaszkorában, olyan sorozatban, amelynek a középpontjában a serdülők tipikus vagy atipikus problémái álltak

(bár melyik tinisorozatban vagy filmben nem ez a lényeg?), és maga is szülő, tehát joggal állíthatjuk, hogy sokféle tapasztalattal a birtokában, hitelesen és megbízhatóan közelíti meg a serdülőkort, ami a FelNŐni témája – lévén, hogy ez felvilágosító-tanácsadó könyv tinédzser lányoknak.

Ettől persze még lehetne rossz a kötet, amit egy ismert ember nevével próbálnak feltupírozni; morbid párhuzamként az az életviteli tanácsadó könyv jut eszembe, amit Ozzy Osbourne írt (hogy rosszmájú legyek: jó eséllyel a „szellemírója”, azaz nem jó eséllyel, hanem biztosan, mert erre végig reflektált szeretett Sötét Urunk a kötetben), és nagyjából minden fejezetet azzal a magvasnak talán nem nevezhető, de kétségtelenül igaz felszólítással fejezett be: „Menj el egy kib…ott orvoshoz!” Egyébként az a könyv is meglepően szórakoztató volt, és valószínűleg pont azt játszották ki, hogy ha a nem éppen egészséges életmódjáról ismert Ozzy is azt mondja, hogy ne drogozz, a drog rossz, akkor talán a renitensebbekre is hat… de már megint elkalandoztam.

Mayim Bialik: FelNŐni-03
Fotó: Mira Kireeva/ Unsplash

Felvilágosító-tanácsadó könyv, igen, értettem

Bialik könyve nyilvánvalóan nem az első a műfajban, én is olvastam ilyeneket, pedig nem tegnap voltam tinédzser, és már az én tinédzserkorom előtt is létezett felvilágosítás meg tanácsadás. A serdülőkor nem zajlik másként most sem, mint régen, mi újat lehet mondani róla? Na, ez az: nem az, hogy mit, hanem hogy hogyan mondjuk el, mert az egyes korokban másként kezelték és közelítették meg ezt a legendásan problémás, de szerencsésebb, ha azt mondom – és így is gondolom –, érzékeny életszakaszt.

Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az én tinédzserkoromban még nem a bántó kommentek miatt borultunk ki, hanem csak a folyosói cukkoláson, a hátunk mögötti suttogáson, és napjaink tizenéveseinek az online térben való jelenlét veszélyeivel is szembe kell nézniük, tehát bizonyos szempontból máshogy élik meg a serdülőkort a gyerekek a 2020-as években, mint az 1990-es esztendőkben.

A forgatókönyv szinte minden tematikus tanácsadó könyv esetében ugyanaz

Meg kell ejteni a kínos viháncolással kísért, valójában száraz tényekből álló biológiaórai felvilágosítást, beszélni kell a felnövés pszichés vonzatairól, utána rá kell térni az életmód-tanácsadásra, majd át kell váltani pályaválasztási tanácsadóba, és természetesen sulykolni a félig gyerek-, félig felnőttbe, hogy tanulj, tanulj, tanulj! Ami nagyon is igaz, de ha csak ennyit mondanak, az annyit ér, mint Ozzy fent idézett mondata, amit igazából nem is Ozzy mondott (vagyis a „szellemírója”), hanem Mr. Garrison a South Parkból, de higgyük el, Ozzy sem volt árnyaltabb. Bialik precízen végig is megy ezeken a kötelező körökön, most már csak az a kérdés, miben adhat többet, mint a műfajban mások kötetei.

Mayim Bialik: FelNŐni-01
Fotó: Bianca Ackermann/ Unsplash

A zömében biológiai, testi változásokról szóló fejezet mindenki számára érthetően beszél hipotalamuszról és hormonokról, a száraz, tudományos tényeket meg-megszakítva egy, a mindennapi életben tapasztalható jelenséggel, egészségügyi problémával, és kedvesen, határozottan, de nem utasítóan ad egy-egy életmódtippet, tanácsot, amellyel színesíti, élénkíti a tudományos magyarázatokat, amelyeket a biológiakönyvben ásítva lapozgattunk annak idején.

Nem pironkodik, őszintén beszél a saját kamaszkori élményeiről, tapasztalatairól is, semmit nem tabusít, lelket önt az elkeseredettekbe, a „lemaradókba” (mert ő is az volt, és jól érzékeli, hogy a kamaszkori, utólag nevetségesnek tűnő problémák akkor éppen katasztrofálisnak tűnhetnek, és későbbi életünkre is hatással lehetnek, maradandó sérülést okozva),

reflektál napjaink tipikus jelenségeire, a tökéletes test ideájának nyomán fellépő testkép-, énkép- és evészavarokra, mindenkit önmaga elfogadására biztat – ami lehet, hogy elcsépeltnek hat, de sajnos nem lehet eleget ismételni. 

Szó esik a transzneműségről éppúgy, mint a nemi sztereotípiákról, a szerhasználat veszélyeiről, mentális betegségekről

A szerző természetesen, tárgyilagosan, saját tapasztalatait is megosztva beszél ezekről, vezeti be a kérdéskörbe a célközönséget, senki felett nem tör pálcát, nem irányít, csak javasol, úgy érezhetjük, közvetlenül vele csevegünk – erre az is ráerősít, hogy végig E/2. személyben beszél az olvasóval, ami nem egyedi a műfajban (emlékeim szerint a kilencvenes években elérhető, angolból fordított tanácsadó könyvek is így „kommunikáltak” az olvasóval, szükséges is egyfajta bizalmas légkör, biztonságos közeg virtuális megteremtése a téma kapcsán), de a sok személyes történet eredetibbé, hitelesebbé teszi.

Jól integrálja ezeket a tapasztalatokat a jelenkorba, ami a humor forrása is sokszor (például videotékába menni olyan volt, mint a szomszédba a Netflixért). Külön kiemelném azokat a részeket, amelyekben az emberi érzelmekről magyaráz – máshol nem láttam ilyen szemléletesen, mégis bárki számára könnyen befogadhatóan leírva, hogyan csinálnak belőlünk bolondot a saját hormonjaink, legyen szó vonzalomról, vagy akár csak arról, mi történik, ha megijedünk, és elfutunk.  

Mayim Bialik: FelNŐni-02
Fotó: Danilo Alvesd/ Unsplash

Egyetlen olyan pontja volt a könyvnek, aminek nem örültem

Amikor ugyanis a szexuális zaklatásokról esik szó, sajnos a szerző a „szemérmességet” (azaz a visszafogott, zárt ruházatot) hozza fel mint lehetséges védekezési módot, ha nem is kikelve a túlzottan kihívó öltözködés ellen, de burkoltan a szexuális jellegű támadások egyik lehetséges okaként tüntetve fel, és ez a megközelítés nemcsak hogy több sebből vérzik, és meg is cáfolták már, de afelett sem lehet elsiklani, hogy a kérdés jóval árnyaltabb.

Az öltözködés elsősorban egyéni ízlés és helyzet kérdése – utóbbira egy példa: plusz negyven fokban, nyáron érthető, ha nem akarunk állig zárt ruhában sétálgatni. Ahogy télen, mínusz tíz fokban inkább három réteg ruhát öltünk magunkra, bokáig érő kabátot, és a sálunk félig eltakarja az arcunkat, a sapkánk a másik felét, épp csak a szemünk látszik ki – szexuális jellegű támadás így is érhet, sajnos.

Természetesen a szerző nem csap át direkt áldozathibáztatásba, csupán ajánl, inspirálni akar – ettől függetlenül nem tudok eltekinteni a ténytől, hogy ebben a kontextusban ez a fajta stílustanácsadás nem a legszerencsésebb, és most finoman fogalmaztam. Csak ezt, csak ezt tudnám feledni, de ezt leszámítva bátran fel lehet NŐni a szerzővel – aki egyébként megírta ennek a tanácsadó könyvnek a fiúknak szóló párját is, amit szintén kíváncsian olvasnék.

Nagy Márta Júlia

Mayim Bialik: FelNŐni

Kolibri Kiadó, 2020

188 oldal

2999 Ft 

további Kritikák

Nem semmi!

Pataki Mónika Lilla kritikája Tóth Gyula Gábor: Mese a Mindenről, a Semmiről és más furcsa mesék című könyvéről.

Tovább
„Minden édesanya különleges”

Szokács Eszter kritikája Wéber Anikó Luca és Máté régi körhintája című könyvéről.

Tovább
„Először is egy könyvet keresünk, ami rólunk szól”

Kovács Gergely együtt száguld Vajon Nagyival a városban.

Tovább