Vissza
  • 2021.01.27
  • Turbuly Lilla

Skót-magyar határvidék

Halász Margit Hetvenhét vörös bárány című kötetéről Turbuly Lilla írt kritikát.

Halász Margitot elsősorban novellistaként ismerjük, de több filmforgatókönyv is fűződik a nevéhez

2018-ban Jómadarak pácban címmel megjelent egy ifjúsági regénye, és írt már meséket felnőtteknek (Bergengóc balladák, 2008), gyermekeknek szóló mesekönyvvel azonban most jelentkezett először.

Mégpedig mindjárt egy rendhagyó mesekönyvvel. A Hetvenhét vörös bárány egyben emlékkönyv: Jane Haining (1897 – 1944) élettörténetét is megismerhetjük belőle. (A skót nevelőnő 1932-től a Skót Presbiteriánus Egyház budapesti missziójának iskolájában dolgozott. A II. világháború alatt sem ment vissza hazájába, kitartott zsidó tanítványai mellett. 1944-ben elhurcolták, Auschwitzba deportálták, ott vesztette életét.)

Halász Margit Hetvenhét-01

Halász Margit egy kerettörténetbe illesztette a tizennyolc mesét

A keret szerint Jane Haining kislány korában elkóborolt otthonról, és így találkozott egy öreg mesemondóval, a barlangban lakó Roy-jal. Ő mesélte el neki ezeket a meséket. Az egyes mesékben a szerző egy-egy közbevetett kérdéssel, megállapítással folyamatosan emlékeztet erre az alaphelyzetre: „Látom a szemedben, kicsi Jane…”; (…) „halljál csodát, kicsi Jane…”; (…) „Tudod-e, miért olyan fekete a Nith vize? Nem? Nos, akkor elmesélem”. Az utolsó mese végén a kislányra rátalál az édesapja, így elbúcsúzik a mesemondótól, és hazamegy.

A kötetnek azonban ezzel még nincs vége, a zárófejezet Jane Haining élettörténete.

A könyvben nem szerepel életkori ajánlás, a mesék alapján az öt-nyolc éves korosztály lehet leginkább a célközönsége. Egy tragikus végű, történelmi tények által meghatározott élettörténetet ennek a korosztálynak elmesélni nem könnyű feladat.

Halász Margit a gyerekek számára is követhetően és empátiával teszi, abból az alapállásból, hogy egy számára fontos, személyes ismeretség nélkül is hozzá közelálló „barátnőről” mesél. Ez a beszédmód néha átcsúszik egy kissé patetikus, nem biztos, hogy a gyerekolvasónak egyértelmű képes beszédbe: „az ő teste is eggyé vált a porral”.

Halász Margit Hetvenhét-02

A mesekönyv másik jellegzetessége, hogy ötvözi a skót és a magyar népmesekincs elemeit

Feltűnnek Skócia délnyugati részének valós földrajzi helyszínei, mint például a sötét vizű Nith folyó, a skót tanyák. A táj növény- és állatvilága beépül a mesékbe, így lesz az egyik mese főszereplője Moha Peti, egy másiké a hosszú szőrű felföldi boci. Visszatérő motívum a nálunk leginkább Apollinaire verséből ismert hanga, a belőle készülő hangaméz és a skótoknál rókakesztyűnek nevezett gyűszűvirág. A mesehősöket jellegzetes skót ételekkel eresztik útnak és várják haza, ilyen például nemzeti ételük, a könyvben sokszor emlegetett, birkahúsból készült kolbászféleség, a haggis. (Igaz, ennek utána kellett olvasnom, a mesékből nem derült ki, hogy pontosan milyen étel.) A skót föld- és természetrajzi valóság keveredik a mesék fantáziavilágával, és mindez együtt egy számunkra, ha nem is egzotikus, de kevésbé ismert világba helyezi a mesehősöket.

A világteremtés szándéka abban is tetten érhető, hogy a szereplők vándorolnak az egyes mesék között, hol fő-, hol mellékszerepben tűnnek fel, hol éppen csak megemlítik őket.

Néhány történet egy-egy ismert magyar népmese átirata. Ilyen például A háromágú tölgyfa tündéréből született Furulyás királyfi és a tölgytündér. Más történetekben különböző népmesék elemei vegyülnek. Példa erre a Vas Pista, amelyben a számos népmesehagyományban ismert kicsi, de rendkívüli erejű főhős kalandjairól olvashatunk, de feltűnik benne a szarvassá változott fiú motívuma is. A Hetvenhét vörös bárányban a főhős három kobold eszén jár túl – fölidézve az olvasóban a Csongor és Tünde ördögfiait.

A kötet utószavából kiderül, hogy a szerző Skóciában ismerkedett a skót népmesehagyománnyal, találkozott mesemondókkal is. Az ottani mesemotívumok is beépültek a kötetbe, egybeszövődtek a magyar népmesék elemeivel és az írói fantázia teremtményeivel. Ez a kettősség a névadásban is megfigyelhető, így lehet mesehős Lady Mary és Szabó Tomi ugyanabban a mesekönyvben.

Halász Margit Hetvenhét-03

Hogy milyen lett ez a meseszövet? Színes és egyéni hangú, de nem teljesen egyenletes

A mesék egy része nem szakad el a hagyományos népmesei építkezéstől. Gyakoriak a mesehőst vándorútra küldő, a „jó tett helyébe jót várj!”-típusú történetek, a hármas ismétlődés, a különféle állatok alakjában megjelenő királyfiak, királylányok. A szerző gyakran használ népmesékre jellemző nyelvi fordulatokat, amelyek közé szerencsésen vegyít egyedi nyelvi leleményeket (például: „egy tehénbőgésnyi idő sem telt el”). Van azonban néhány mese, amelyekben elszakad a népmesei toposzoktól, és kortárs, humort sem nélkülöző nyelvet használ, mint például a Moha Peti és a pöttyös vadgalambban.

Ez a hangütés némileg kilóg a mesekönyvből, cserébe az egyik legeredetibb történetet olvashatjuk.

Két mese is foglalkozik a mesemondókkal, és ezek azért is érdekesek, mert írói ars poeticaként is olvashatók. A Köszönöm, királyfi a mesemondói, szélesebb értelemben az írói öntudatról is szól: hiába, hogy „ A történetek csak szavak. A szavakat nem lehet fazékba tenni és nem lehet levest főzni belőlük”. A mesékért jár valami cserébe, legalább hála és köszönet. Akik pedig a meséket közvetítik, „idegenek maradnak örökre. Mert akik meséket hoznak-visznek, azok örök utazók.”

A Mihaszna Jankó és az aranyszőrű fókában már a főhős neve is arra utal, hogy mások szemében az, aki azzal tölti az idejét, hogy történeteket talál ki, semmire se jó. Jankó később fel is hagy a felhőbámulással, a történetek kitalálásával és meghallgatásával, „hagyományos”, vándorló, feleséget kereső mesehős válik belőle. Ebben a mesében tehát győz a hétköznapi élet vonzása a művészi ambíciók és az örök idegenségérzet felett.

Halász Margit Hetvenhét-04

Több mesében is találunk verses betéteket. Ezek a többnyire négysoros, páros- vagy keresztrímes versek azonban nem elég erősek ahhoz, hogy hozzátegyenek a szöveghez, és verstanilag sem pontosak. Pedig néha kis változtatással javítani lehetne a rímelési hibákat. Két példa erre: „Ide figyelj, szegény leány. / Bízd a mesédet énreám. / Szavakat majd én formálok, / Aranyvéka lesz vagy három.” Egy másik helyen: „Felesége lesz a leány, / Királyságot visszük tovább, / De csak akkor, ha már szépen, / Kenyeretek megettétek.”

A kötet kivitele igényes, formáját, nagyságát jól eltalálták, kézbe kívánkozik

Bogdán Viki címlapterve híven tükrözi a mesekönyv kettős célját, hogy a mesék mellett a történelmi valóság is szerepet kap benne. Az illusztrációk meghatározó színei a kék, a vörös és a zöld különböző árnyalatai. Ahogy a mesékben, a képeken is fontos szerepet kap a természeti környezet, a növényvilág. A meseszereplők nem túlidealizált, hanem szerethető, kedves figurák. Ahol a bárányok vörösek, ott a királylány is lehet kancsal.

A Hetvenhét vörös bárány eleget tesz különleges vállalásának: egyszerre mesél és emlékeztet. Empátiával és tisztelettel nyúl mindkét mesei hagyományhoz, néhány mesében pedig el is tud távolodni annyira ettől a hagyománytól, hogy friss ízeket tegyen hozzá.

Turbuly Lilla

Halász Margit: Hetvenhét vörös bárány

Illusztráció: Bogdán Viki 

Prae Kiadó, 2020

145 oldal

3890 Ft

további Kritikák

Beszélgetni jó!

Simon Bettina kritkája.

Tovább
Anyajegy és Papírtáj

Kovács Gergely kritikája két verseskötetről.

Tovább
Fény és sötétség

Kertész Erzsi és Zsoldos Réka kivételes könyvéről Pataki Mónika Lilla írt kritikát.

Tovább