Vissza
  • 2023.11.21
  • Kovács Gergely

Önvádló képes monológok

Balássy Fanni: Bocs, hogy élek

Kovács Gergely kritikája.

Elnézést, hogy ezzel hozakodom elő, de Balássy Fanni könyvét olvasva tudatosult bennem, hogy a szabadkozások világában élünk. Azért is bocsánatot kérek, hogy ennyire óvatoskodva tolakodom bele az olvasó tudatába. Végtére is ki vagyok én, hogy másra erőltessem a gondolataimat?

A rokonaink, barátaink, üzletfeleink jóindulatának megnyerése céljából gyakran hangoztatott elnézéskérések annyira mindennapos, zsigerileg belénk égetett beszédformulák, hogy észre sem vesszük, mennyi görcs, félelem és komplexus áll a hátterükben.

Ehhez még hozzájárulhat a zsidó-keresztény eredetű bűntudat, a kisebbrendűségi komplexus vagy a kelet-európai tekintélyelvű társadalom szabályrendszere.

Kovacs Gergely Balassy Fanni Korbuly Agi-01
facebook.com/tilosazakonyvek

Balássy Fanni mintha mindezt egyszerre átélve fakadt volna ki, hogy egy szuszra írja meg nemzedékének élményét, a „bocs, hogy élek” energiát, időt, tehetséget felemésztő gátlásainak leltárát. A húsz tárcanovellányi groteszk monológ ellentmondásait hangsúlyozzák Korbuly Ági fekete és piros tintával festett lendületes illusztrációi, melyek a címlap felirata szerint is egyenrangú alkotóelemei az általuk albummá varázsolt kötetnek. 

A feltűnő vörös színű borítón zsebre dugott kézzel és elszánt tekintettel áthaladó lány dacosságát a könyvgerincen túli hátsó oldal árnyalja, hiszen mintha a függőleges rácsok mögül szabadult alak mind bátrabb és elkeseredettebb mondatait olvasnánk a könyvben.

A különálló írásokban megszólaló szubjektumok egyszerre érzik a külső elvárásokat, és vallanak arról, miként törik meg gyenge ellenállásuk, miközben amiatt is rossz a lelkiismeretük, hogy nem küzdenek az igazukért: „Nem szeretnék. Tényleg nem. Jó, oké” (60). Többször fordul elő az önvád, mint a kellemetlenségeket okozó figyelmetlen, közönyös vagy rosszindulatú másik hibáztatása: „talán nem jó helyen volt a hangsúly, talán nem ejtettem érthetően a szavakat” (51); „baleknak érzem magamat, kihasználható pancsernak” (44). Jellemző a lemaradottság és az egyediség hiányának gyötrő érzése: „bocsánat, de lemaradtam valamiről?” (22); „ennyi idősen Mozart már…” (38); „miért olyan botrányos szitokszó a középszer?” (32).

A szerző és az illusztrátor korából és neméből eredően jellegzetesen felnőttkorba lépő lányok hangján képzeljük el a szóbeliség hatását keltő, egy levegőre elhadart, sodró szövegeket. Néhányat képregényszerűen osztanak fel az illusztrációk, például a „Sajnálom, de mi van” kezdetűt, amelyhez Korbuly Ági egy szövegekhez lazán kapcsolódó, epikus jellegű képsort készített. Itt a szónoki kérdések feloldatlan sorozatához képest derűlátóbb, önelfogadóbb befejezést látunk.

Kovacs Gergely Balassy Fanni Korbuly Agi-02
facebook.com/tilosazakonyvek

A bocsánatkérős kiindulópontból a társadalmi kortünetként bemutatott élethelyzetek sokfélesége bontakozik ki. Többször olvasunk problematikus nemzedéki élményekről, a buszon tapogatók, szoknya alá fényképezők, kéretlenül tolakodók okozta szorongásról vagy a felelősséget áthárító szakítás feldolgozásáról.

A lányoktól még ma is nagyobb merészségnek ítélt önálló véleményformálást az egyik legjobb, egypercesnek is beillő monológ kínálja az ünnep külső és belső megéléséről: „Ne haragudjon, tanárnő…, megértem a kifakadását, de kérem, nem látja, hogy a szívemet azért ünneplőbe öltöztettem?” (18)

De hiába erősítik ugyanezt az érzetet a „címlaplány” változataiként vissza-visszatérő vászoncipős, lazaságra törekvő, ám egyre megviseltebb és zaklatottabb külsejű csajok, a hang egyetemessé válik. Kortól és nemtől függetlenül is átéljük a jogos igények tapintatosnak szánt megfogalmazásának nehézségeit, „hogy az egy sorra eső elnézéskérés száma meghaladja a kettőt” (71), vagy a közegészségügyi szolgáltatások színvonalát: „ne vegye bűnömül, de esetleg egy orvos, aki néha rám néz…” (86).

Bár az alapvetően passzív-agresszív, szarkasztikus és sértett hang a húszas-harmincas éveiben járó fiatalhoz köthető kérdéseket feszegeti, a cím nélküli, kiskapitálissal kiemelt szavakkal kezdődő szövegek nem csak a felnőtt létbe történő átmeneti időszakra összpontosítanak. Az első élmény az, ahogy az anya „csitítgatni kezd, hogy ne ordíts, nem szabad, ne zavard az osztály rendjét, de bosszantsd a doktor urat” (11). A nem szigorúan vett életkori kronológiát követve előbb a szülők értetlenkedő bánatával kell megküzdenie egy leendő szabadbölcsésznek, majd reagálnia egy durva szakításra, szembesülni a születésnapok és a nemi szerepek vagy a szombat reggeli hangos szomszédok könyörtelenségével. A minden oldalt meghatározó illusztrációk aztán egy piros pillangótól eltekintve egészen elsötétülnek a halál közelségében. A Quentin Blake vagy Sajdik Ferenc elnagyolt vonalaiból kialakuló játékos karikatúrák helyett az utolsó lapokon komor tusrajzokra íródnak a fehér betűs mondatok. E két szöveg megszólítottja már nem is ragadható meg egyértelműen. A „Bocs, de nem ezt ígérted” kezdetű írás a varázsmesék megoldásait kéri számon valakitől, a legutolsó pedig egy felsőbb erőt – mintha Istent – szembesítené azzal, hogy nem felel, nem kér bocsánatot, de szenvedést okoz, sebeket ejt.

Kovacs Gergely Balassy Fanni Korbuly Agi-03
facebook.com/tilosazakonyvek

Az eredendő bűn tudata valahol ott lappang minden egyes szövegben, sőt közvetlen bibliai utalás is többször fordul elő, dőlt betűvel kiemelve és olykor archaizálva: „És a nap lemegy a mi haragunkon” (75). A bibliai idézetek mellett jellemzőek a szójátékok – „sorsod Borsod” –, a közhelyek – „ezek a legszebb éveim, hajtogatják” –, szállóigének is beillő graffitiidézetek – „az utolsó kapcsolja le a villanyt” – és persze a köznyelv mindennapos panelei, a címtől kezdve a „felejtős”-ig. Jelölt vendégszövegekként egy társasjáték szerencsemezőinek kijelentéseivel és felszólításaival keverve érezteti a „Hatost dobtál” kezdetű szöveg, mennyire nem uraljuk a sorsunkat. 

A társadalomkritika másutt is erős, nemcsak itt, ahol vagy „apád közel van a tűzhöz,” vagy a „sorsod Borsod” (82).

Az egészségügy hiányosságai vagy a pályaválasztás nehézségei mellett azonban inkább az általánosabb egzisztenciális bizonytalanság miatti kétségbeesést mutatják be a fekete humorú szövegek. Az egyik legjellemzőbb és egyben legsokrétűbb, önálló publicisztikaként is működő írás a vasárnap reggeli hadászati kiállítástól a menekülteken át a születendő fiúgyermekig veszi sorra a férfiak helyét és helyzetét („Vasárnap reggel rögtönzött”, 92).

A Bocs, hogy élek szubjektíven megélt élethelyzetei sokrétűek, a hangsúly mégis a megszólaló hangok sértettségén, kiszolgáltatottságára kerül, akár pénzzel tartoznak nekik, akár az utolsó péksüteményért kell megküzdeniük. Az önvád mögül is a többiek dominanciára törekvő vagy közönyös viselkedése sejlik fel. Nem szerencsés az olvasó hiányérzetét felemlegetni, de legalább egy írást megérdemelt volna a monológ beszélőjének valós alapú lelkiismeret-furdalása, hiszen még jó szándékkal is ártunk néha felebarátainknak, szeretteinknek. Kíváncsi lennék egy ilyen mardosó érzés őszinte megfogalmazására Balássy Fanni szellemes stílusában.

Kovács Gergely

 

Balássy Fanni: Bocs, hogy élek

Illusztrátor: Korbuly Ági

Pagony, Tilos az Á Könyvek, 2023

120 oldal

4990 Ft

további Kritikák

Útközben

Lovas Anett Csilla kritikája Magyar Katalin Jeripusz című, újra kiadott regényéről.

Tovább
A varázsmese az örök Anyegin-strófában, avagy az olvasás nehézségei

M. Kácsor Zoltán A tolvaj ajándéka című kötetéről Kovács Gergely írt kritikát.

Tovább
Amikor kezedbe kerül múlt és jövő

Pataki Mónika Lilla kritikája Pifkó Célia A holdfény őrei I. – A Füveskönyv című kötetéről

Tovább