Christian Løchstøer Krétavonalak a világűrben című versében arra kapunk meghívást, hogy ugróiskolázzunk az űrben, kössük össze krétával a bolygókat, s a tejúton szökelljünk a végtelenbe. A Szólj, ha kell egy barát című kortárs skandináv gyerekverseket soroló antológiában (fordította Patat Bence) kijárhatjuk az élet iskoláját, hol a hétköznapok bolygóján állva, hol a végtelen űrben repülve, mert a kötet íve a felnövés röppályáját mutatja meg a kamaszodó gyerekeknek.
Amikor 1975-ben megjelent Magyarországon a Britt G. Hallqvist, Ingrid Sjöstrand és Siv Widerberg verseiből összeállított Ami a szívedet nyomja című svéd gyerekverskötet, a gyűjtemény Gazdag Erzsi és Donászy Magda klasszikusai mellett része lett az iskolai ünnepségeknek. Azóta eltelt közel ötven év, a könyv több kiadást is megélt, s a diákköltőknek kiírt pályázatokon rendre visszatér ez a hangütés, de nyilvánvaló, hogy Mosonyi Alíz és Kiss Ottó is meghitt viszonyt ápol a kultikus kötettel. A Szólj, ha kell egy barát távlatai mások, mint az 1975-ben megjelent könyvé,
a gyerekszoba végtelen perspektívája tovább tágul, visszatérő motívuma a csillagközi tér, a végtelen, a bolygókat összekötő energiák.
És persze az élet nagy kérdései is: a születés, a halál, a boldogság. Aztán a kötet végén Alexandur Kristiansen versével eljutunk ahhoz a kérdéshez is, ki az, aki ismeri Istent (Isten tudja Isten ki).
A már idézett Krétavonalak a világűrben című Christian Løchstøer-versen kívül számos szöveg lép ki az űrbe, ott van például Mårten Melin Naprendszer című írása, amely nem más, mint az iskolai szociometria „felképesítése”: „ha az osztályunk a Naprendszer / akkor te van a Nap / mindig a középpontban”. És akkor nem beszéltünk még Thorstein Thomsen Szuperrnóva című verséről, mely szerint ha nincs máshol élet az égben, akkor minden csak azért van, hogy mi a Földről gyönyörködhessünk benne. A kötet végén visszatérnek a végtelenhez való viszonyítások, A Föld egyedül van című versben (Christian Løchstøer) a Föld egy nagy strandlabda a mindenség vizén, majd a szerző egy szem szederhez hasonlítja a bolygónkat, amely egy nagy bokor alján található, és a málnára vágyik. Az űrutazás során eljutunk a világ végére: Tudom, hol a világ vége, / hol idő nem létezik, hol összefutnak a szelek, / s irányukat elvesztik (Alexandur Kristiansen: Tudom, hol a világ vége).
Persze nem csak a világűr felé nyit a kötet, már itt, a hideg Északon elkezdődik földrajzi kiterjesztése. Míg az Ami a szívedet nyomja kötet svéd versekből válogatott, addig az új antológia a svéd mellett norvég és dán írásokat szemléz, sőt izlandi és feröeri gyerekverseket is.
A Szólj, ha kell egy barát látványos könyvtárgy, szinte minden oldalpáron szerepel illusztráció – a kötetet Schall Eszter filozofikus ihletettségű képei díszítik,
melyek nemcsak elgondolkodtatók, de kedvesek is: szívesen látnánk őket lenvászon táskán vagy pólón.
És bár alapvetően a könyv a gyerek, illetve a kamasz nézőpontját ajánlja, a filozofikus verseke olvasva inkább arra gondolunk, hogy ezeket felnőttek írták a gyerekek gondolatmenetét imitálva. Ott van például Emma Adbage Halál? című verse:
„Milyen, ha meghalunk? / Mint egy költözés?… / Lendület kell hozzá? / Netán épp hátracsúszunk? / Átfordul minden újjá? / Vagy egy helyben megállunk?”
Látható, hogy a szöveg a gyászterapeuták szóhasználatára épít, csak a szemlélete hordoz lírai álnaivitást.
De az elmúlt fél évszázadban a „svéd gyerekversek” sajátosságai nem változtak, maradt a monologikus jellegű személyes hangvétel, a tabuk félresöprése, a csattanóra kifutatott elgondolkodtató, sokszor ironikus zárlat, ugyanakkor számos olyan motívumot találunk a Szólj, ha kell egy barátban, amely nem volt központi téma a hetvenes évek elején. Ilyen például a globális felmelegedés, amit többek között Ruth Lillegraven a Vad tél című verse fejt ki, de Thorstein Thomsen Rendben vanja ezen kívül olyan gondokat is felsorol, mint a terrorizmus, a kihalás szélére került állatok problémája vagy a kínai áruk dömpingje.
A kötet verseinek eszközigénye (tablet, okostelefon, számítógépes játékok) is a 2000-es évekről árulkodik, ugyanakkor mindennél jobban mutat mai világunkra A válasz című vers csúnya beszéde.
Valljuk be: mi is megrökönyödtünk, amikor olyan szavakkal találkoztunk gyerekeknek szánt könyvben, mint a s.gg, a f.sás vagy a sz.r. Persze ez a szöveg egy dühös gyerek monológja, aki az iskolapszichológusnál tett látogatását írja meg, és a mai gyerek nemcsak Gazdag Erzsi meseboltjában nézelődik, hanem a nagybetűs életben is – ne mi legyünk azok, akik tort ülnek az argó fölött, mégsem biztos, hogy a 6+-os besorolású könyvben olyan jó mutatnak ezek a szavak.
Egy kamaszregényben bizonyos fenntartásokkal talán van helyük, de nagycsoportosnak nem biztos, hogy felolvasnánk ezt a szöveget. Lehet nehéz témákat kellő empátiával és líraisággal is kifejezni, ott van például az Amikor anya sír című Synne Lea-vers: Amikor anya sír, / csak örömében pityereg, mondja Apa. / Egyedül olyankor nem tudni, / mi jár a fejében, / amikor mosolyog.
Beszéljünk inkább arról, hogy milyen remek íve van a könyvnek, mely az első ciklus csillagos és bolygós leltára után az utolsó blokkban már a múló időt tematizálja. Christian Løchstøer Az idő című versében írja: „Nem tudom én / az időt kibogozni. Előrehalad? / Tud körbeforogni? / Gáz hajtja, vagy szén? / Villamos áram? / Hogy fogom el, hogy üvegbe zárjam?”
Szintén az időről elmélkedik Marten Melin A kis kavics című verse, de már az évmilliók dimenziójában, és az idővel játszik Lotta Olsson Holnapja is.
„A holnap furcsa, messzi táj, / hol nem járt semmi nép. / Egy érintetlen, szép föveny, míg lábunk rá nem lép.”
És ez a jó a Szólj, ha kell egy barát című kötetben: hogy bejárhatunk furcsa, messzi tájakat, és lehet föveny a lábunk alatt, de lehet a végtelen űr is.
Poós Zoltán
Szólj, ha kell egy barát – Kortárs skandináv gyerekversek
Móra Könyvkiadó
Fordító Patat Bence
3999 Ft
96 oldal