Tündérvilág az automatából
Akár légies halhatatlanok, mint Tolkien tündéi, vagy nőiesen tündibündi, csilingelő apróságok, mint Pán Péter barátai, akár a magyar népmesék Tündér Ilonája a szereplő, a tündérek jóindulatú segítőkként állnak rendelkezésre a bajban. A modern gyerekirodalom első vonalát jellemzően a korábbi hagyományokkal szembeni kritikus vagy ironikus reprezentáció jellemzi, a kortárs mesék a feladatukhoz kötött, analógiás kapcsolatra épülő metaforikus megoldásokat kedvelik.
A Tündérboszorkány vagy a Csomótündér például hétköznapi hivatással – könyvtáros, hivatalnok – jelenik meg. Látszólag könnyű új tündéres mesével előállni, hiszen nincs kanonizált tündérképünk, nehéz viszont igazán újat mondani róluk.
Rump Tímea POKET-könyvként kiadott Levendula hercegnő című meseregénye első olvasásra kevés meglepetést okoz
A könyvautomaták hazai elterjesztését magára vállaló POKET kiadó eddigi közel negyven számozott kötete, illetve vers- és novellaantológiája mellett tizennégy ifjúsági vagy gyerekkönyvet találunk, melyek közül a közkedvelt magyar gyerekkönyvek – a Janikovszky Éva Málnaszörp és szalmaszál című könyvéből készült film, majd könyv, az Égigérő fű vagy Kiss Ottó Csillagszedő Máriója – és több XXI. századi európai ifjúsági regény újraközlése hiányt is pótol. A halvány, sárgás alapon színes geometrikus formákkal díszített ifjúsági sorozat elkülönül a kiadó többi kötetétől.
Az automatáknak komoly szerep jut az olvasóvá nevelés nemes harcában is, hiszen egyedi, vagány dolog gépből könyvet venni. Másrészt viszont korlátozzák is a vásárlást, hiszen egyelőre csak a főváros csomópontjain és a vidéki nagyobb városokban találkozhatunk velük.
Előny azonban, hogy Vecsei H. Miklós és az irodalmi vezetőként feltüntetett Grecsó Krisztián éppen a tizenévesek között lehetnek olyan húzónevek, akik garantálják a tartalmas olvasnivalókat. A kiadványokhoz ismert előadók, művészek adják arcukat és rövid ajánlójukat, a közösségi médiát felhasználva közösségként nevezik meg a kiadó és a vásárlók – alapvetően mégis kereskedelmi jellegű – kapcsolatát. A kialakulófélben lévő márkahűség lehet az alapja a bizalomnak, mely a kevéssé ismert címek felé vezetheti a vásárlók kezét.
Olyan komoly, gyakran húsba vágó témákat feldolgozó könyveket is köszönhetünk nekik, melyek első magyar kiadásából több cím már nem is kapható a boltokban. Kira Poutanen A csodálatos tengere az anorexia, Guus Kuijertől a Minden dolgok könyve a családon belüli erőszak és az előítéletek, Rosemarie Eichinger Esznek-e a halottak epertortát? című regénye a kamaszkori gyász élményét segít feldolgozni a fiatal olvasóknak. Ezek a saját országukban elismert és díjazott ifjúsági könyvek nálunk kisebb figyelmet kaptak ugyan, de a POKET felismerte jelentőségüket. Újításként pedig a klasszikusok, fordítások és antológiák mellett azzal támogatja az ígéretesnek ítélt szerzőket, hogy pályázathoz kötődő első közlésű könyvet is kiadott.
A felsoroltakhoz képest a Levendula hercegnő elbeszélői hangja és cselekményvezetése egyszerű
A gépben nem látható, így a könyvre sem nyomtatott fülszöveg helyett szűkszavú internetes ismertető hangsúlyozza Rump Tímea fiatalságát. Rövid keresés után kiderül, hogy az Eszterházy Károly Egyetem hallgatójaként is több versét és novelláját kiadták. A Levendula hercegnő a szerző elmondása szerint pár évig a fiókban várt kiadóra, mielőtt az apró betűs, zsebkönyvméretű regény bekerült az utcai gépezetek üvegfala mögé. A Levendula hercegnővel elsőkötetessé avatódott szerző több helyen is publikált versei és a kiskamaszoknak szóló meseregény stílusa között akkora a különbség, mintha az utóbbi még kamaszkorában vagy még régebben született volna.
Az ajánlóban ígért felnőtt érzékenység inkább leegyszerűsítő tanáros leereszkedés. A főszereplő, Szabó Kira személyéhez kötődő és a szövegbeli utalás alapján is kitalált tündérbarátnő túlmagyarázva előadott, kiszámítható tanmesékkel vezeti be a 12 éves kislányt a kortársakkal folytatandó megfelelő interakciók rejtelmeibe, megmutatva az esetleges elutasítás feldolgozásának lélektani eszközeit is.
A tündérvilágból merített didaktikus példázatok a kis betűmérettel és a gyakran egy-két mondatos, rövid bekezdésekkel együtt zavaróan ható dőlt betűs megoldással különülnek el a fő cselekménytől. Úgy tűnik, mintha a kiadó irodalmi szerkesztő bevonása nélkül – csak az egy-két elütésen átsikló olvasószerkesztővel átnézetve – közölte volna a meseregényt, pedig egy szakavatott szem csodákat tehetett volna. Ugyanis számos értéke, önálló leleménye és játékos, jó humorú megoldása érdemessé tette volna a Levendula hercegnőt a szerkesztői beavatkozásra.
Gondosan felépíti például a címben szereplő illat motivikus kapcsolatait
Gyönyörű, szinesztéziára épülő ötlet a testi szépség és az illatok kapcsolata, illetve hogy a tündérek egy mindig jelenlévő jellegzetes illattal születnek. Az emberek világától azonban nem tér el különösebben a tündérek egymással folytatott kommunikációja, őket is korlátozza a testi adottságot elsőrendű jelentőségűnek tekintő felületes emberi megközelítés, hiszen a jó illatúakat találják szépnek.
Kisebb ellentmondás, hogy bár az egyes tündérek az emberi ujjlenyomathoz hasonlóan egyedi aromával születnek, az illatok megnevezéseiből eredő tündérnevek variációi végesek. (Van szó ugyan grízestészta-illatú tündérről, de nincs például a különféle levendulaillatokról, hanem csak az összefoglaló Levendula név szerepel a könyvben.)
A kommersz tündéres történetek alapelemein nem változtatott a szerző, kitalált lényei légiesek, aprók, segítőkészek és kiszolgáltatottak, mint a Disney-féle apróságok.
Kira kritikusan fordul a meg nem nevezett olvasmányaiban ábrázolt tündérek felé. „A történetben a tündérek kövérkés, alamuszi lények voltak, sznob és gőgös magatartással” (84). Bár e mondat alapján Rump Tímea is elfordul egy meghatározatlan epikai hagyománytól, az ő tündére csupán újabb változata lett az eddig felhalmozott gazdag kincsnek.
A bonyodalmat a realista megközelítésű ifjúsági regényekhez hasonlóan a hétköznapi családi és a személyes válsághelyzet adja
A kamaszkor elején a barátnője elköltözését és a szülei válását a korábbi harmonikus világ széthullásaként megélő Kira regresszív reakcióként idézi meg a jól ismert elemekből felépített képzeletbeli tündérbarátnőt, vagyis életkorához képest a pár évvel fiatalabbak lelki folyamatait mutatja, a kisebb gyerekeket érdeklő tündérek világával. A legtöbb gyermeki viselkedést idéző szót akkor sorolja a szöveg, amikor Kira a tündér távozásán felzaklatva, magáról elfeledkezve vetődik a tündérhercegnő után, és a viselkedését megdöbbenéssel figyelik: „bekattant a kislány”, „toporzékol”, „a visító” Kira viszont egy tejfölös lángossal megnyugtatható (94–95).
A fiatalabb életkorhoz kötődő mesebeli lények iránti vonzódás segíti át a változások nehézségein. Viszont éppen az odaértett befogadó életkori jellegzetességeit nehéz a tündérmotívum ilyen ábrázolásához kötni.
Ha a Kirához hasonlóan érzékeny tizenhárom éveseket szólítja meg a regény, akkor felmerül a kérdés, hogy a tündéres mesékhez tudnak-e még kapcsolódni, a bulizós-fiúzós tiniregényekhez pedig remélhetőleg fölfelé olvasó kislányokként lehet közük.
Az életkoruknál idősebbeknek címzett regények olvasása amúgy is jellemző a gyerekekre: Leiner Laura gimis regényeit többnyire a felső tagozatosok találják izgalmasnak, az életkori előrehaladást kötetenként követő Harry Potter-sorozatot pedig gyakran még fiatalabbak.
A Levendula hercegnő a megformáltság tekintetében ifjúsági lektűr, könnyű olvasnivaló egy hosszabb villamosozáshoz
A konfliktusok nem megrázóak, szinte csak a háttérben zajlanak. A problémákat nem Kira oldja meg, csak elfogadja, a gondok pedig elcsitulnak. „Apa elköltözött. Annyira nem is volt szörnyű… Pár hét után egészen megszokta a helyzetet” (79). „Az iskolában is jobbra fordult minden. Nyitottabbá vált, és egész jóban lett mindenkivel” (80). A konfliktus–példázat–megoldás ismétlődő egységei világos szerkezetet eredményeznek, a kislány lelki és szellemi érésének fokozatai érezhetőek, és sejthető, hogy a tündér végül szükségtelenné válik, miután Kira lelki társra talál. A regény vége úgy hoz megnyugvást, hogy a csöpögős hepiend elmarad. A legkörültekintőbben megírt fejezet éppen az utolsó, amelyben a tündér nem is szerepel. Mintha a szöveg esetlenségei is elmaradnának a gyerekes főmotívumtól eltávolodva.
A kezdő író szöveggondozás nélkül közölt könyvének így is vannak értékei. Rump Tímeára leginkább a mű eladhatósága hívhatja fel a figyelmet.
Ha a POKET grémiumát sikerült meggyőznie, és ha a megfelelő marketing segít elhelyezni őt a gyerekkönyvpiac palettáján, akkor képzelőerejére és lírai alapbeállítottságára építve még találkozhatunk a könyveivel.
Kovács Gergely
Rump Tímea: Levendula hercegnő
POKET Publishing, 2020
129 oldal
1500 forint