Vissza
  • 2022.03.09
  • Nagy Gabriella Ágnes

Kin is kell bosszút állni?

Jean-Claude Mourlevat ifjúsági regénye lényegében a bántalmazásról szól

Ez az összefoglalás így persze végletesen leegyszerűsíti a történetet, ráadásul témáját tekintve a problémafölvetés sem egyedülálló. Olyan magyar szerzők műveinek sorába illeszthető, mint Kosztolányi Dezső Aranysárkány, Komlós Aladár Néró és a VII. A, vagy a nemrégiben megjelent Mészöly Ágnes Darwin-játszma című regénye. Az Alföld folyóirat 2021. decemberi számában Szilágyi Zsófia részletesen elemzi is az utóbbi két regényt abból a nézőpontból, ahonnan elbeszélhető a tanárbántalmazás.

Jean-Claude Mourlevat Putifár Rofusz Kinga  Nagy Gabriella Ágnes-05

Mourlevat regénye a tőle megszokott módon persze sajátosan írja újra az iskolai nehézségekkel kapcsolatban felvetődő kérdéseket, és nagyon humorosan, olykor akciófilm-paródiába illő burleszkjelenetek sorával tálalja őket.

A bántalmazásról mostanában sok szó esik, és ettől az az érzésünk támadhat, mintha kifejezetten kortárs probléma lenne

Mourlevat regénye viszont már a címében jelzi a rokonságot egy bibliai példával, hiszen József és Putifárné történetét idézi, ezzel sokkal tágabb történeti kontextusba helyezve a jelenséget. A Mózes első könyvében olvasható eset szerint Józsefet urának felesége, a gyönyörű Putifárné akarja elcsábítani, ám a férfi ellenáll neki. Mesei narratívaként az egyik legelső írott szöveg A két testvér címen ismeretes: ugyanezt a helyzetet beszéli el, és az ókori Egyiptomból származó legrégebbi teljes szövegű mesék közé tartozik. A bibliai történet szerint Putifár a fáraó testőrparancsnoka, akinek József a legkedvesebb szolgája. Az óegyiptomi történetben Anubisz az idősebb testvér, akinek felesége van; Bata a fiatalabb, akit az asszony el akar csábítani. Ahogy az óegyiptomi mesében, úgy a Bibliában is József/Bata ellenáll a feleség csábításának, mivel azonban Putifár/Anubisz nem hihet az alacsony sorból származó szolgának / ifjabb testvérének, hazug felesége szavainak kell hitelt adjon, és fogságra ítéli kedves szolgáját / meg akarja ölni az öccsét. A bibliai elbeszélések szerint Putifár egy kasztrált, de rendkívül művelt és érzékeny ember. Ennek megfelelően a Putifár-történet Mourlevat átiratában is alapvetően a kasztráció története.

A regény főhőse egy lélekben kasztrált férfi, aki a gyerekkorában, apró növésű, vézna fiúként rajta esett sérelmeket megbosszulni vágyva szándékosan választja a tanári pályát.

Tizennégy évesen hirtelen 191 centi magasra nő, attól kezdve viszont egyre kevésbé érdekli az osztálytársait, akik abbahagyják a szekálását; ehhez hozzájárul hatalmas termete is, amely végre önmagában is magabiztosságot és védelmet ad. A nagy termetű Putifár tanár úrral mi, olvasók igazán akkor ismerkedünk meg, amikor nyugdíjba vonul, és megfogadja, hogy a pályájának 37 éve alatt rajta esett sérelmeket egyenként, jól kitervelt módon megbosszulja a tanítványain. Három ilyen bosszúnak leszünk olvasóként tanúi, úgy, hogy természetesen minden esetben részletesen megismerjük a bosszú okát is egy-egy visszatekintésben.

Jean-Claude Mourlevat Putifár Rofusz Kinga  Nagy Gabriella Ágnes-04

Mourlevat regényének sajátossága éppen Putifár tanár úr lélektani mélységű bemutatása

A regény valójában erre a karakterre és saját anyjával való kapcsolatára összpontosít. Hiszen nem csupán a gyerekkori, iskolai bántalmazások sorát ismerjük meg, hanem azt is, ahogy az anyja ezt kezelte; a fiát véd- és dacszövetségben uszította a világ ellen: „Maradj csak itthon, Róbert! Csibészek, csirkefogók ezek. Itthon legalább senki se bánt.”

Ha meg akarjuk ismerni, vagy a gyerekekkel megismertetni, hogyan képes egy anya lélekben kasztrálni egy fiút, Mourlevat regénye kiváló segédanyag. Nem kell hozzá más, mint egy túlóvó anya és egy nagy adag bántalmazás, amely a gyermeket éri.

Ha ez egész életen át tart, garantált a magány, a mélyben fortyogó indulatok, a visszahúzódás és a bosszúállás állandó vágya. Ebből következik majd az, hogy a nyugdíjaskorában még mindig az anyjával élő Putifár tanár úr szabadidőhöz jutva terveket kezd szövögetni, megbosszulandó legszörnyűbb tanítványainak rémtetteit.

Ha a helyzetkomikum felől olvassuk a szöveget, rendkívül vicces jelenetekre számítsunk; ha Putifár tanár úr lélektani folyamataira vagyunk kíváncsiak, akkor egy lényegesen tragikusabb színezet fog feltűnni. Ennek a két regiszternek a folytonos keveredése adja a szöveg sajátos „ízét”. Dönthetünk úgy, hogy mind a két szintet egyszerre érzékeljük, de koncentrálhatunk csak az egyikre vagy csak a másikra is. A szöveg ezeknek az olvasási szinteknek a játékba hozásával nyitja meg azt a teret, ahol olvasóként szabad döntéseket hozhatunk. A cselekmény, az elbeszélt események szintjén a kontroll, a bántalmazás, a szövetségek működtetik a szöveget, míg az olvasónak szinte végig megmarad a szabadsága abban a tekintetben, hogy komédiaként vagy tragédiaként viszonyul Mourlevat regényéhez. Ebből a szempontból mindegy, hogy kamasz vagy felnőtt olvasóról van-e szó, a játéktér világosan érzékelhető.

Jean-Claude Mourlevat Putifár Rofusz Kinga  Nagy Gabriella Ágnes-03

Ha visszakanyarodunk Putifár tanár úr alakjához, egy súlyos kérdést is föl kell tenni

Mi lehet annál szerencsétlenebb élet, mint amikor gyerekként az iskolai bántalmazásból a láthatatlanságig nő fel valaki, aztán tanárként egész életét a gyerekeken való bosszúállás hajtja, majd nyugdíjaskora után anyjával összezárva mesteri terveket szövöget, hogy a tanárként rajta esett sérelmekért végső elégtételt vegyen? Löken Peti egy tanfelügyelő előtt megtartott órát tesz tönkre, a Gilyó ikrek csínytevése miatt megalázó helyzetben, konkrétan alsónadrágban kell Putifárnak kilopakodnia az iskolaépületből. A legsúlyosabb eset talán éppen a házassági tervek meghiúsítása – egy ilyen csínytevésnek a mérlege nem a megalázás, amin idővel túl lehet lépni, hanem egy életet tönkretevő blamázs. Putifár Róbert ugyanis éppen azáltal kerülhetne ki az anyai fennhatóság alól, ha megnősülne. A kis Csupasz Adri viszont pont ezt a lehetőséget hiúsítja meg.

Ha jól olvassuk a regényt, nyilvánvaló, hogy Putifár maga hívja meg a gyerekek gonoszságát, saját tapasztalatainak szemüvegén át érzékelve őket, mint megannyi gonosztevőt. Ekként megszólítva persze a gyerekek megfelelnek az elvárásoknak, és valóban rosszak.

Kellő didaxis is fellelhető a kötetben, hiszen az utolsó bosszú elbeszélésekor Putifár tanár úr és mamája szembesül az általuk kiszemelt és addigra énekesi karriert befutott kislány saját nyomorával (halálos betegségben szenvedő kisöccsének a helyzete ihleti a dalait), ez pedig együttérzést vált ki belőlük. Adri a regény végén jó tanárnak ismeri el Putifárt, aki ettől és a kislány beteg öccse láttán képtelen a további bosszúra. A narráció komikus és tragikus szintjének szétválasztása is egybeomlik, a hangvétel inkább melodramatikussá válik – ahogyan Csupasz Adri dalai is azok –, és egy érzelmesebb, bár zavarodott reakciót váltanak ki Putifárból.

Mourlevat könyve kiváló stratégiával mutat rá alapvető problémákra

Mint például az emberi viszonyok kialakulása és félrecsúszása, a bosszúállás keserű, pusztító ereje, az elismerés értéke, valamint az őszinte elismerés megvonásának következményei, a bántalmazott–bántalmazó-dinamika működése, a bántalmazott sérülékenysége, a megszégyenítés-megszégyenülés érzésvilága, a gyermeki csínytevés felelőtlensége stb.

A Putifár tanár úr visszavág egyszerűnek tűnő szövege jól kiválasztott helyzetek által mutatja be a bántalmazás genealógiáját és a felnövés nehézségeit anélkül, hogy nagyon érzelmes vagy túl didaktikus lenne.

Ennek a regiszternek a benyomulása csak az utolsó fejezetben történik meg, ezért el is merenghetünk azon, vajon egy rossz lezárást olvasunk, egy gyerekirodalmi, mesei klisével állunk szemben, amelyben elcsitulnak a kedélyek, és minden jó, ha jó a vége, vagy esetleg ebben is keressünk egy csavart?

„A találkozás” című utolsó fejezetben Putifár és mamája rádöbben az általuk kiszemelt kislány valós személyiségére, és szembenézve vele képtelenek végrehajtani az eredeti tervet.

Jean-Claude Mourlevat Putifár Rofusz Kinga  Nagy Gabriella Ágnes-02

A másik szemébe nézni ugyanis azt jelentheti, hogy meglátjuk a másikat úgy, ahogy van. Mivel a gyerekek alapvetően nem gonoszak, a velük való szembenézés sokat segíthet; itt akár Alice Miller felfedezésére is utalhatunk, aki egyetlen olyan képzőművészeti alkotást sem talált, amely Ábrahámot és Izsákot úgy ábrázolná, hogy az apa a fia szemébe néz, mielőtt gyilkosságra emeli a kezét. Így válik a szembenézés felelősségvállalássá.

Az „Epilógus”-ban Putifár éppen ezért előveszi a 37 éves tanári pályafutása alatt készült iskolai fotókat:

„Nézte az ezer mosolygó arcot, egyet sem hagyott ki, és azt vette észre, hogy ezek az arcok nem gúnyolódnak, ahogy azt eddig gondolta. Épp ellenkezőleg, barátságosnak és őszintének tűntek.”

Innen nézve az egész regény arról szól, hogy Putifár tanár úr soha nem látta igazán azokat, akiket tanított.

Ebben az értelemben nem a bosszúállás helyzetei az igazán tragikusak – Mourlevat gondoskodik is róla, hogy csorogjon a könnyünk a nevetéstől, amikor olvassuk őket –, hanem az, amikor nem látjuk a másikat. Pontosabban amikor Putifár egész életében egy olyan szülői mondat szűrőjén át látja a világot, amit a mamája kasíroz rá a fia „szemüvegére”:

„Ne búslakodj, drágám, itt vagyok. Ezek szörnyek! Szörnyetegek, én mondom neked! – Ezt soha nem felejtette el. Ha az ő kedves, drága anyukája mondja, akkor nincs kétsége: az iskolatársai valóban szörnyetegek.”

Eric Berne-nel szólva, aki kicsit korábbi életkorra teszi az ilyenfajta döntéseket: „Minden emberi élet komédiája vagy tragédiája az, hogy az egészet egy olyan óvodás lurkó tervezi meg, akinek még szinte fogalma sincs a világról, akinek a feje hemzseg a szülők által betáplált zagyvaságoktól.”

Jean-Claude Mourlevat Putifár Rofusz Kinga  Nagy Gabriella Ágnes-01

Mourlevat művét könnyed hangvételű könyvnek nevezhetjük, amely súlyos kérdéseket vet föl, ráadásul az eddigieknél szokatlanabb nézőpontból megközelítve

Az iskolai bántalmazást a felnőttek szemszögéből és a lélektani kasztráció felől beszéli el. Ezért a Putifár név és a rengeteg megalázó helyzet. Mourlevat egyetlen fontos kérdést mégsem tesz föl, de ez feltehetően nem is illene egy kiskamaszoknak szánt regény lapjaira. Ha Putifár tanár úr jó ideig nem látja a gyerekekben a barátságosság és őszinteség arcait, illetve az anyja által ráaggatott szemüvegen keresztül nézi a világot, akkor valójában kin akar bosszút állni?

A regény ezt a szálat már nem bontja tovább, de ha van némi ismeretünk a lélek működéséről, nem tévedhetünk nagyot, azt állítva, hogy a saját anyjára (esetleg apjára) haragszik, akik elmulasztották átadni neki a világba vetett bizalom érzését.

A tranzakcióanalízis szerint ha mi mind jók vagyunk, azaz te és én is rendben vagyunk, de ők nem, akkor a világ örökké szembenállóként tűnik föl, amelyben így elkülönült sznobok vagy gengszterek leszünk. Ez a pozíció azonban Putifár esetében csak időleges gengszterpozíció, ahol a banda anyából és fiából áll, s ahol az áldozat könnyen válik tettessé és viszont.

A regényben leírt dinamika szerint egyedül többnyire áldozat marad, az anyjával kettesben azonnal bandává alakul. Amikor azonban megjelenik az együttérzés, és a valóságot s benne az embereket Putifár végre annak látja, amik, a fenyegető erőktől való félelem helyett a saját jogon felépített értékrendszer, a megbocsátás és a bizalom kezdi el mozgatni. Legalábbis semmi nem zárja ki, hogy így értelmezzük a regény utolsó lapjait.

 Nagy Gabriella Ágnes

Jean-Claude Mourlevat: Putifár tanár úr visszavág

Illusztrátor: Rofusz Kinga

Fordította: László Kinga

Vivandra Books, 2021

200 oldal

2950 Ft

 

 

 

további Kritikák

A természetnek szabad akarata van, intő előjeleket küld az ember számára

Steinmacher Kornélia kritikája.

Tovább
Menni vagy maradni?

Kovács Gergely kritikája.

Tovább
Rendszer a lükeségből?

Nagy Gabriella Ágnes Timo Parvela Pate-sorozatát elemzi és ajánlja felnőtteknek és gyerekeknek is.

Tovább