Vissza
  • 2020.11.04
  • Kovács Gergely

Két kétségbeejtő jövőkép

Kovács Gergely írása két új ifjúsági disztópiáról. 

A jó irodalom gyorsan reagál az aktuális közéleti problémákra

Globálisan az átlaghőmérséklet, a tengerszint és a földlakók létszámának emelkedése, Kárpát-medencei környezetben a felmelegedés mellett a nemzeti kincsként számon tartott ivóvízzel való gazdálkodás jelent komoly kihívást. A környezettudatosság erősödésének hatására született új regénytípus a klímaváltozás hatásaival foglalkozó, cselekményét a technológiai fejlesztések ellenére vagy épp azok miatt kétségbeejtő jövőbe helyező „climate fiction”, rövidítve cli-fi.

A Tilos az Á megbízhatóan követi vásárlói érdeklődését: ha egymás után kiadtak két klímaváltozással, és annak társadalmi vetületeivel foglalkozó magyar disztópiát, akkor az ifjúság egy rétege valóban fogékony lehet erre a kérdéskörre.

Mészöly Ágnes és Molnár T. Eszter Az Emberek Országa és Rojik Tamás Szárazság című ifjúsági regényeinek kamasz olvasói akkor sem csalódnak, ha már végignéztek néhány hasonló témájú hollywoodi szuperprodukciót, vagy elolvasták az ezekhez alapul szolgáló könyveket, mint például a Beavatott-sorozatot vagy Az emlékek őrét.

Kovács Gergely Mészöly Ágnes Molnár T Eszter Rojik Tamás-02
www.instagram.com/bekeszoli_urbex

Mind Az emberek Országa, mind a Szárazság körültekintően építi fel a klímakutatók és futurológusok legrosszabb forgatókönyveire alapozott fikciós világát

Az Emberek Országa 2646-ba röpít minket, amikor ma még sűrűn lakott területeket fed tengervíz, és a sarkkörök vidékén kívül alig marad lakható terület. Az orwelli három nagy birodalomhoz hasonló gigatársadalmak itt is hadban állnak, és csak az ásványi kincsek iránti igény tartja fenn az afrikai bányák föld alatti világában a status quót.

A Szárazság csupán harminc évet ugrik a jövőbe, hogy hazai környezetben mutassa be, mivé válhat a mostani sebességgel rombolt környezet, milyen szociális problémákat generál az aszály, és a közösségükből sok tekintetben kilógó kamaszok hogyan juttatják el a legfelső vezetést a sokáig titkolt találmány nyilvánosságra hozataláig. Az addigi szörnyűségekhez képest a megoldás azonban csak annyira megnyugtató, amennyire mai valóságunk felhasználói szintű ismerete megengedi.

Egyik regényt sem abban a kellemes tudatban tesszük le végül, hogy a főhősök megmentették a világot; inkább ugyanazt a feszültséget érezzük, amelyet egy kikényszerített kompromisszum árán élhet át egy fiatal, aki csak napokkal korábban szembesült azzal, hogy addigi békés élete egy rossz mozdulattal véget ért, és kalandregénybe illő megpróbáltatások árán sikerül életben maradnia.

A lenyűgöző hatás eléréséhez a szerzők a disztópiákban, sci-fikben és kalandregényekben jól bejáratott elemeket alkalmazzák. A főhősök a könnyebb azonosulás érdekében a célközönség életkorának megfelelően tizenévesek. Megjelennek a rejtélyes hátterű macsós akcióhősök, akik példaképül szolgálhatnának, ha nem válnának kiszámíthatatlanná a hatalomhoz fűződő átláthatatlan viszonyrendszer miatt. A cselekmény elején még otthonos, vagy annak tűnő világból hirtelen kizökkenő tizenévesek a születéshez hasonló megrázkódtatásként élik meg a valóban rémisztő külvilág valóságát. A különleges adottságaik miatt egyedülálló és egyenrangú főszereplő fiú és lány közötti kapcsolat nem elsősorban a nemi vonzalomra épül, mintha ez a szál már az érzelmes (lány)regények kötelező kellékeként méltatlan lenne egy uniszex könyvhöz.

Kovács Gergely Rojik Tamás Mészöly Ágnes Molnár T Eszter-02

Különösen Az Emberek Országában köszön vissza több klisészerű elem

A fent említett alkotásokhoz hasonlóan itt is egy magas technológiai színvonalon álló, szigorú kasztrendszerbe beszorított, mesterségesen nyugalomban tartott társadalomból törnek ki a fiatal főhősök, jobbára szándékaik ellenére. Megszabadulva a tudatmódosító forrásvíz hatásától, lázadásuk közben nemcsak tágabb közösségük hibáit veszik észre, hanem azokat a családi kapcsolataikat is erősítik, melyektől a hatalom fosztotta meg őket. Kiemelkedő biológiai és szellemi adottságaikon túl országuk határait is átlépik, és egy olyan – szó szerint – földalatti mozgalom vezetőivé válnak, amely elfogadható alternatívát kínál az egymással hadban álló szuperhatalmak diktatórikus működéséhez képest.

Ezek a nehezen elkerülhető sablonos cselekményelemek a mi világunktól jelentősen eltérő környezetben segítenek tájékozódni, így tájékozódási pontot is jelentenek az olvasóknak.

Az ifjúságnak szánt irodalom egyik hiányosságára is felhívják a figyelmet, ugyanis a már bevált műfajok és a hozzájuk tartozó minták másolásával a kísérletezés lehetősége erősen beszűkül, így az úgynevezett ifjúsági regények – minden erényük mellett is – többnyire megállnak a minőségi lektűr színvonalán. Nemes szándéknak nevezhető a klímatudatosságra nevelés mellett az olvasóvá nevelés is, de a gyakran ismétlődő zsánerfogások be is határolják az alkotások és szerzőik megítélését.

A két szerzőt nem fenyegeti a beskatulyázás veszélye, mindketten bizonyítottak már több korosztálynak szánt különböző műfajokban

Így a valóban fordulatos regény számukra csak egy ironikusnak tekinthető kikacsintás egy új regénytípus felé.

Molnár T. Eszter már írt rövid disztópikus novellát (a PIM Utópia 501[1] című antológiájába), melyben a részletező korrajz pillanatképén nem kellett túllépnie, itt azonban egységes cselekményre volt szükség. A bevált szüzsét követve a disztópikus társadalom legfelsőbb szintjéről, a csúcsvezetőket képző elitiskolából életveszélyes kalandok közben jutnak el a főhősök az afrikai büntetőkolóniák földalatti bányatelepéig, ahol a másodrendű száműzöttek kilátástalan környezetében találják meg a szabadulás ellentmondásos módját. A kötet szerkezete is e váltás logikáját követi.

Az „első könyv” Grönland jól szervezett világából a Nyúl-Szigetek poszthumán hordáktól hemzsegő őserdeibe sodorja a gyermekkorukban elszakított és kamaszként egymásra találó testvérpárt, a „második könyv” pedig a Kolóniákra, ahol édesanyjukkal és messiásként tisztelt kisöccsükkel újraegyesül a család.

Kovács Gergely Rojik Tamás Mészöly Ágnes Molnár T Eszter-01

Rojik Tamás is közölt már időutazós tudományos-fantasztikus novellát

Ő azonban kisebb távot ugrott regényével térben és időben. Valós magyarországi helyszíneken 2050 táján játszódó cselekményében egyszerű magyar nevű szereplőkkel találkozunk, akik a vízhiány okozta polgárháborús helyzetben válnak hirtelen, akaratukon kívül és szintén ellentmondásos módon nemzeti hőssé. Itt rádöbbennek a társadalom éles megosztottságára. Itt is lapulnak a szekrényben olyan csontvázak, amelyeket a nagypolitika a rend kedvéért elhallgat. Mindkét regény jelenre vonatkoztatott közéleti üzenetének fontos eleme az elhallgatás, amelynek köszönhetően békében élhetünk a fenyegető környezetben.

Mészöly Ágnes és Molnár T. Eszter tapasztalt és sikeres szerzők, akiknek egyéni stílusát a regényen belül nem lehet megkülönböztetni. Talán a mögött lehet sejteni a munkamegosztást, hogy a fejezetek váltakozva eltérő betűtípussal szedve követik egymást. A fejezetszámok alatt szögletes zárójelben megjelenő nevek utalnak arra, hogy a jelzett részt a megjelölt szereplő szemszögéből közvetíti a harmadik személyű narrátor. Ehhez illeszkedve előfordul a szabad függőbeszéd, mint például az úti egységcsomag leltárának felsorolása (190). A szereplő tudatát követve szerencsésebb ábrázolni az elképzelt jövő részleteit, mint párbeszédbe erőszakolni. A dialógusban a narrátor ironikusnak ható megjegyzéseivel tompítja a szöveg a feltétlenül szükséges adatok tálalását, hiszen miért kell a szereplőknek megismételni azt, amit „minden Kalaalit Nunaat-i iskolás tudott”? (223)

Rojik Tamásnál is előfordulnak kissé erőltetett megoldások, például a reggeli mosdás leírásánál, ahol valóban minden apró részletre kiterjedve le kell írni a víztakarékossági szabályokat. A Szárazságban ötletes áthidaló megoldásként az okostükörnél kell a fiataloknak rendszeresen három vizsgakérdésre felelni, hogy elkezdhessék a napjukat.

A regényvilág komplexitásának egyik fontos eleme Az Emberek Országában a nyelvi atmoszférateremtés

A több földrészről érkezett telepesek utódai, az egymilliárdnál több grönlandi lakos az inuit és az angol nyelv keverékéből kialakított új-grönlandi nyelvet beszéli, melyből minden fejezet elején kapunk egy enciklopédikus példát, mely segít megérteni Kalaallit Nunaat világát, és melynek szavai valóban az eszkimóktól származnak.[2] Csak a kákán is csomót kereső nyelvészek számára tűnik logikátlannak, hogy egy magyarul írt regényben miért kell az új-grönlandi nyelv mintegy harminc elemét megmagyarázni, miközben az összes többit – a fikció szerint – gördülékeny magyar nyelven is élvezhetjük, sőt még XXI. századi magyar popsláger intertextusa is megjelenik („Sajnálom, ez biztos valami tévedés lesz.” 155), majd a mai Amerika területéről származó konföderációsok ma ismert amerikai filmszínészek nevén mutatkoznak be. A komikusnak ható utalások a műfajjal kapcsolatos szerzői távolságtartás apró jeleiként is magyarázhatók, ahogy a mai európaiak kései leszármazottaiként harciasan makogó, és nőstényeiket színes rongyokba öltöztető jehuszerű poszthumánok megjelenítése. Azonban nehéz a lektűrrel szembeni fenntartások ironikus jelzéseként értelmezni a többszöri ismétléssel lényegüket veszített poénokat („Egy embert csak egyszer lehet a bányászkolóniákra száműzni.”), közhelyes frázisokat („A lövöldözésnek olyan hirtelen lett vége, ahogy elkezdődött.”) vagy éppen az egyik lány megerőszakolásával kapcsolatos utalásokat arra, hogy nem lehet róla beszélni. Talán a kétszerzős megoldás eredményeként maradtak benne túlbeszélt ismétlődések, ahogyan jóindulatúan erre foghatjuk a nem túl árnyalt jellemrajzot is. A két főszereplő, Umia és Nanouk egy-két jellemző vonását is szinte unásig ismétli a szöveg, pedig éppen tőlük várnánk jellemfejlődést. Viszont ha egyszerű cli-fiként olvassuk a regényt, akkor nem feltétlenül kell ilyen hagyományos elvárásokat támasztanunk.

Kovács Gergely Mészöly Ágnes Molnár T Eszter Rojik Tamás-01
www.instagram.com/bekeszoli_urbex

A fiktív vendégszövegek felhasználása fejezetnyitó mottóként Rojik Tamásnál is értelmező funkcióval bír

Nála a reklámszövegtől az iskolai tankönyvön át a törvényig változatos szövegtípusok szolgáltatnak adalékot a 2050-es Magyarország komplex rajzához. Mindkét regényben a mottók vetítik előre a fejezet egyik lényeges fordulatát.

A nyelvi regiszter azonban annyira hétköznapian mai, hogy segít kiemelni a szereplők nyelvhasználaton keresztül történő jellemzését.

Ez a Szárazságban tűnik fel, különösen az autisztikusan kommunikáló, ám képregényeket kreatívan rajzoló Daninál, aki a kapcsolatteremtő képességének korlátai miatt is nehezen boldogul a polgárháborús veszélyek között, miután kénytelen elhagyni budai komfortzónáját. Az általa megálmodott és megalkotott képregények annyira erősen táplálkoznak az ő élményeiből, és a szöveg annyira plasztikusan írja le az egyes képeket, hogy ezeket a pillanatokat elképzelve az egész cselekmény képregényszerűen vetül ki az olvasó lelki szemei elé. A medialitás átmenetiségét erősítik a Szárazság legmarkánsabb szereplői, azok a novellisztikus tömörséggel megrajzolt – szinte népmesei jellegű – mellékszereplők, akik barátnője, Anikó vidéki tanyája felé menet segítik a főszereplőt. Dani és Anikó személyiségének és kapcsolatának fejlődése is kiemeli a zsáner közhelyeiből a Szárazságot. Az Emberek Országának kisportolt és jól képzett hőseihez képest a Szárazság főszereplői feltűnően lúzerek, de éppen emiatt rokonszenvesek.

Akár a harminc évvel, akár a bő hatszáz évvel a jövőbe vetített cselekmény súlyos, és a kevésbé kétségbeesett előrejelzések szerint is valószínű változásait vizsgáljuk, remek alapot biztosítanak a műfaji egyveleghez. A torzulások mindig sokkal izgalmasabbak, mint a kiegyensúlyozott közösségek bemutatása. Platón Állama, Morus Tamás Utópiája és a Madáchnál a sötét oldaláról bemutatott eredeti Fourier-féle falanszter nem kerülnek az olvasói sikerlisták élére, hiszen konfliktusmentes, steril tökéletességük unalmas.

A természeti csapások és az elnyomó világrendek súlya alatt is lázadni képes romantikus alkatokkal könnyebben tudunk azonosulni. A két új, magyar disztópikus klímaregény izgalmas ifjúsági olvasmány, és talán szerepük lesz abban, hogy olvasóik hozzáállását befolyásolva elkerüljük a bennük bemutatott helyzetek kialakulását.

 

Kovács Gergely

 

Rojik Tamás: Szárazság

Tilos az Á Könyvek (Pagony Kiadó), 2020

265 oldal

2990 Ft

Mészöly Ágnes – Molnár T Eszter: Az Emberek Országa

Tilos az Á Könyvek (Pagony Kiadó), 2019

471 oldal

3990 Ft

 

[1] ITT

[2] lásd: ITT

további Kritikák

„A sorrend nem számít”

Pataki Mónika Lilla kritikája Tamar Meir: Francesco Tirelli fagylaltozója című könyvéről.

Tovább
A végén még kiderül, hogy az elsüllyedt sziget legendája is igaz!

Berg Judit Rumini és az elsüllyedt világ című könyvéről Kovács Gegely írt kritikát.

Tovább
Régimódi kalandregény mai gyerekeknek

Sylvia Bishop Az éjszakai vonat titka című, izgalmas, gyerekeknek szóló krimijéről Mizsur Dániel írt kritikát.

Tovább