Vissza
  • 2021.02.11
  • Kovács Gergely

„Kerestem az utat hazafelé, de nem találtam”

Zágoni Balázs két ifjúsági könyvéről Kovács Gergely írt kritikát.

„Mikor elhagytak… Csöndesen és váratlanul

Átölelt… / Mindörökre látom.”

(Ady Endre: Az Úr érkezése)

Egy kedves kamaszkorú ismerősöm nem kedveli az egyes szám első személyben elbeszélt ifjúsági regényeket

Zágoni Balázs (egyelőre?) két kötetből álló sorozata (?), a Fekete fény ezek szerint sajnos nem lesz a kedvence. Szerinte a főszereplőként is tevékenykedő mesélő nem lehet képes ilyen fiatalon összeszedetten elmesélni mindazt, ami vele történik. Nem érzi hitelesnek az én-elbeszélések nyelvhasználatát sem, mert olyan tisztán és helyesen egy tizenéves sem beszélhet a fordulatos, gyakran életveszélyes helyzetekről, amelyekbe keveredik. Különösen, amikor közvetlen módon, jelen időben közli a „gondolatait”.

Erre a narratológiai trükkre korábban én is csak az élményszerűség egyszerű fogásaként gondoltam, de a nemzetközi könyvpiacon a fiatal évezredben hódító ifjúsági utópisztikus-tudományos-fantasztikus kalandregények – mint például az Éhezők viadala – közhelyessé tették a tényleg eredeti ötletet.

Lélektani és nyelvészeti szempontból kérdéses, hogy egy kamasz narrátor, akinek a szókincse, mondatszerkesztése éppen életkori jellegzetességei miatt jelentősen elkülönül a köznyelvi normától is, nemhogy a legigényesebbnek tartott irodalmi nyelvtől, miért törekszik a regény cselekményéhez alig illeszkedő módon beszélni.

Miért a művelt, gazdag szókincsű, átgondoltan szerkesztett mondatokat találja egy negyvenes író alkalmasnak arra, hogy egy tisztázatlan időszakban, de egyértelműen a jövőben játszódó történetben a tizenhárom éves főszereplő közölje, mi is történik éppen vele? A maihoz képest jelentősen megváltozott társadalmú és technológiai fejlettségű közép-kelet-európai környezetben miért a mai, itt-ott székely regionális köznyelvi szavakat is felvillantó nyelvállapot maradt meg?

Zágoni Balázs Kovács Gergely-01
Az éhezők viadala (2012)
Fotó: Youtube

Találunk a világirodalomban példát mind a jelen, mind a jövő kamasznyelvére

Salingernél Holden Caulfield háború utáni amerikai szlengjének 1964-es magyar fordítása (Zabhegyező) annyira elavult fél évszázad alatt, hogy újra kellett fordítani (Rozsban a fogó). Burgess Gépnarancsának főszereplője a „nadsat” orosz szavakkal teletűzdelt rétegnyelvét használja. Mind a két megoldás kihívást jelent olvasónak, fordítónak. Nem véletlen, hogy nemigen volt folytatása Burgess izgalmas narratológiai kísérletének. A XX. század elejének kísérletező tudatáram-regényei alapján a közvetlen élménybeszámolóhoz a szabadabb képzettársítások jól illenének.

A „válogatós” ifjú olvasókra gondolva nem csak a bíráló számára jelenti az epikus alkotás szerves részét a közlés módja. Lehetséges, hogy a szerző vagy a kiadó inkább biztosra akart menni, és nemcsak a nyelvi ideál használata, hanem a követhetőség miatt választották a semleges módon háttérbe szoruló, hagyományos narratív stílust. Mivel A Gömb beszédhelyzete nem tisztázott, leginkább mégis egyfajta „szerkesztett” tudatfolyamra gondolhatunk.

Az immár három éve befejezett regény folytatásának szánt Odaát részben levélregénnyé alakul, Laila leveleiből értesülünk a Vik távollétében történt fordulatokról. Ezáltal nem csupán letisztultabb beszédhelyzet alakul ki, hanem az eddigi, alapvetően kronologikusan haladó időrend is felborul, sőt, a levelek jócskán késve vagy egyáltalán nem jutnak el a címzetthez. A Gömb címben is kiemelt alapötlete megérdemelt egy stilisztikailag is átgondoltabb elbeszélői módot.

A fanyalgó kritikus is fejet hajt a bátor témaválasztás előtt

A magyar ifjúsági irodalom verőfényes égboltján fehér hollóként repül keresztül egy metafizikailag körülírható jelenséget középpontba állító könyv. Sajnos a „keresztyénként” kategorizált irodalom és filmek leegyszerűsítő látásmódjában alig jut hely a jól bejáratott bibliai fogalmakat, hagyományokat és a kortárs, gyakran kommersz kultúra elemeit szintetizáló jelképes ábrázolásnak, amely eredeti, egyedi szimbólumokat alkotva beszél transzcendens élményekről.

Ha nem tudnám, hogy Zágoni Balázzsal hívő keresztyénként közös kincseken osztozunk, akkor is megtaláltam volna A Gömb jelképében a Gondviselő „csöndesen és váratlanul” átölelő alakját.

Azonban e nélkül a közös előfeltevés nélkül is lehet gazdag jelentéseket társítani a főszereplő életét megmentő Gömbhöz, ami – vagy aki – a regény különböző hátterű szereplőiből egészen eltérő reakciókat vált ki. Valószínűleg a témaválasztás egyedisége miatt választotta ezt a művet a Hubby zsűrije 2019-ben az év ifjúsági gyerekkönyvének, amit a kiadó a második kiadás borítóján is feltüntetett. (Sőt, a könyv forgalmazója az én példányomra a biztonság kedvéért egy kerek matricát is ragasztott, amely sajnos elfed egy alakot, de még a főszereplő egy részét is kitakarja.)

Az első kötet borítója egyébként félrevezető, legalábbis annyiban, hogy a fizikai jellegű kalandokra szűkíti le az olvasói elvárásokat. A realisztikusan ábrázolt – farmerban és pólóban menekülő – két alak mögött szürke, sivár táj látszik, a távolban felhőkarcolók, a magasban lézerrel lövöldöző sugárhajtású drónok üldözik őket. A futurisztikus jellegű nagybetűkkel szedett cím a kép felső részére került, a sorozatcím és a szerző neve közé. Mögöttük valóban látszik egy nagy, fényes közepű kör, amely inkább emlékeztet napfogyatkozásra, mint a tökéletes formájú és földi keretek között nehezen körülírható Gömbre. Ez a benyomás még erősebb a második kötet (Odaát) vöröses – marsbéli vagy sivatagi környezetre emlékeztető – alakzatára, melynek a közepe sötét, mögüle pedig sárgás fény szűrődik ki. A mindkét borítón megjelenő erőteljes drónok egyike a belső címlapon egy kerek keretbe foglalt stilizált rajzon mintha a kötetek logójaként szerepelne. A ritkán visszatérő Gömbhöz képest a cselekmény többször szerepelteti a hatalom által irányított légi járműveket, de az ilyenfajta ikonikus ábrázolás akkor sem szerencsés, ha a Gömb a maga valójában lerajzolhatatlan.

Zágoni Balázs Kovács Gergely-02
Fotó: Al-Soot/ Unsplash

A Gömb tapasztalati valóságunkhoz képest elképzelhetetlen volta a mű legizgalmasabb kérdése

A csak keveseknek, a semmiből megjelenő, életfunkciókat mutató jelenség megosztja a szereplőket. Van, akit befogad és védelmez, s a kiválasztottak egyfajta függésbe kerülnek tőle, mert a Gömbben tartózkodás objektív időt felfüggesztő, elementáris élményére vágyva egészen új irányt vesz az életük. Mindez hasonlít az eleve elrendelés, a megváltás és a gondviselés képzeteihez. Többen zsigerileg vagy félelemből elutasítják, gyanúsnak találva azokat a személyeket is, akiknek közük van hozzá, mint az elvi alapon ateisták. Titkosszolgálati jellegű nyomozás folyik utána, hogy a tapasztalatok alapján megismerjék a működését, és uralmuk alá vonják.

De mindezt a regény folyamatosan lebegteti, akárcsak a Gömböt. Az istenhit kérdése alig fordul elő, akkor is inkább a hitetlenség hangján. Vik Istenben „sem nagyon” hisz. „Mondjuk, ő sem fárasztotta magát” vele kapcsolatban (24). Viszont a Gömbben töltött első időszak – órák vagy hetek – egyfajta hatalmat is adnak a kezébe, amennyiben még a természet erőit is saját akarata alá vetett jelenségeknek látja, aminek csúcspontján könnyeket csal szemébe a „hatalmas, földtől földig értő szivárvány” íve (56).

Ha a célközönség életkora alapján feltételezhető metafizikai élményre gondolunk, akkor a Gömb jellemzőinek olvasása valószínűleg megelőlegezi a későbbi tapasztalatokat. A fekete fény élményét Vik a Gömbben éli át. A főcímben is kiemelt oximoron sejteti azt a szavakkal nehezen kifejezhető transzcendens élményt, amelyet az írói szándék valószínűleg leginkább meg akart jeleníteni.

A talán hordozórakétának szánt lektűrvonások azonban inkább elterelik a figyelmet arról a lelki utazásról, melyet Vik jár be a Gömb kutatása és a társadalmi elvárásokhoz történő alkalmazkodás kétséges helyzetei közben. Ebből a szempontból fejlődésregényt olvasunk, amelyben a külső kalandok jelképes és allegorikus értelmet nyernek. A város toposza a hitbeli fejlődésről szóló legrégebbi írásokat is felidézi, Augustinustól (Isten városáról) Bunyanig (A zarándok útja). A műfaji kategóriákat megkülönböztetni képes olvasók közül is csak a legigényesebbek találják meg a külső és belső fordulatok közötti egyensúlyt. A túlszervezett és lakóit kényelmes adósrabszolgaságban tartó Város, az ellenségként kezelt kolóniák, valamint a fenyegetésként beállított „Szegény Szomszéd” közötti határokat többször is átlépő Vik rendszeresen kerül életveszélyes helyzetekbe, melyeket folyamatosan, „élőben” narrál.

Zágoni Balázs Kovács Gergely-01
Fotó: Jr-Korpa/ Unsplash

A lelki folyamatokról viszont – egy tizenhárom éveshez méltóan – visszafogottan vall

A Gömbbel való ellentmondásos kapcsolata a bizalmatlanságtól a vágyakozásig, a kereséstől a tudatos elutasításig terjed. A határátlépések és a szélsőséges érzelmek az emberekkel való viszonyt is jellemzik. Vik többféle választási kényszerbe keveredik. Egyes helyzetekben döntenie kell az eltérő értékrendű, különélő apa és anya, a szerelem és a barátság, a szerelme és a Gömb között. A lendületes és erőteljes felütéstől kezdődően az életben maradásért folytatott harc és a külső kalandok mind hozzájárulnak a tizenéves Vik személyiségének fejlődéséhez.

A második kötet utolsónak szánt nagyjelenetéig tartó vesszőfutás közben a fiú megismeri a kötődés különböző típusait és fokozatait, a bizalom és a kétség lehetőségeit és a társadalmi feszültségeket.

Kezdetben apja a mindenekfelett álló tekintély, akitől a gombászkodásból élő kolóniában, kevésbé komfortos környezetben, de viszonylag független életben tanult túlélési stratégiákat sajátította el. Aztán a Városban, édesanyja közelében a továbbtanulás és a társadalmi előbbre jutás kérdései válnak fontosabbá. A csalódás után a szomszédos városállam felé való menekülés jelenetei a nyolcvanas évek erdélyi diktatúrájából Magyarországra szökő családok képét idézik fel, nyilván a szerző erdélyisége miatt. Rod, a rejtélyes ügynök olyan módszerekkel szervezi be Viket, mint a belügyesek, a securitatésok. A hegyvidéki környezetben töltött idő egy Kárpátokban eltöltött túlélőtábort juttattak eszembe, Vik barlangban töltött magányos napjai pedig Szilágyi István Agancsbozótjának példázatos helyzetét és helyszínét.

A regény földrajzi tere a fantasztikus regények párhuzamos világait idézi

A két rivális városállam észak–déli viszonylata még behelyettesíthető bármelyik nagyvárossal, bár szűkíti a lehetőségeket a kettőt összekötő folyó. A „Szegény Szomszéd” rikító színű házai a balkáni ízlésre emlékeztetnek, vendégszeretetük és a nyílt politizálás színterén békés szándékaik viszont egy északinál kiegyensúlyozottabb gazdasági környezetből erednek. A bizonytalanságot erősíti egy „Keleti Kikötő”, melyet a mi vidékünkön legfeljebb a csak megemlített klímakatasztrófa következményeként tudunk elhelyezni. A szereplők a tudományos-fantasztikus hagyomány rövid, leginkább angol eredetűnek tűnő neveit viselik, családnevek nélkül, melyeket a kolóniában még elfogadnánk ragadványnevekként, de másutt nem. A székely nyelvjárás szövegben előforduló szavai (például csóré) nyelvileg köthetnék a cselekményt Erdélyhez, de erre nincs egyéb utalás. A népszerű disztópikus sci-fikhez hasonlóan itt is egy kívülálló szemszögéből látjuk az elutasított társadalmat, ráadásul Vikben a vadember motívumára ismerhetünk, amit ő is megerősít egy szexualitással kapcsolatos beszélgetés lezárásaként: „Én az őskorból jövök, ezért a régi romantikában hiszek” (233).

A különböző regénytípusokat ötvöző Fekete fény két kötete egyelőre nem lett sorozat. Az első kötet végén nagybetűk sejtetik a folytatást, míg a második kötet vége egyértelműen lezárja a cselekményt kerek egész duológiaként. Nehezen tudom elképzelni a kortárs magyar irodalom egyedi jelenségének újdonságot hozó folytatását, de Zágoni Balázs alkotó fantáziája remélhetőleg nem merült ki A Gömbbel.

Bár az információáramlás szabadsága elmossa a transzilvánizmusból eredő irodalmi vonásokat, a kolozsvári író által alkotott világ jellegzetesen erdélyi jegyekkel büszkélkedhet.

Kíváncsian várom, milyen ifjúsági regénnyel tudja kiegészíteni vagy felülmúlni A Gömb és az Odaát sajátos hangulatát. A szerző rokonszenves gesztusként mindkét kötetet részletes köszönetnyilvánítással zárta. A bennük megjelölteket ezúton arra kérem, továbbra is segítsék, és bátorítsák az alkotásra.

Kovács Gergely

Zágoni Balázs: Fekete fény – A Gömb

Borító: Papp Beatrix

Móra Könyvkiadó, 2018

353 oldal

2499 forint

Zágoni Balázs: Fekete fény 2 – Odaát

Borító: Papp Beatrix

Móra Könyvkiadó, 2019

386 oldal

2499 forint

 A Gömbről készült Meseterasz-adásunkat ITT nézhetitek meg

további Kritikák

Könyvtárgy

Nagy Gabriella Ágnes írása közelebb visz bennünket ahhoz, hogy megértsük, miért olyan fontos a könyv mint tárgy.

Tovább
A sokszínű szürke

Elfogadásra és megértésre késztet bennünket ez a látszólag egyszerű könyv. Pataki Mónika Lilla kritikája.

Tovább
Tanulja meg szeretni…

Kovács Gergely kritikája Vibók Ildi két könyvéről.

Tovább