Vissza
  • 2021.02.11
  • Kovács Gergely

„Kerestem az utat hazafelé, de nem találtam”

Zágoni Balázs két ifjúsági könyvéről Kovács Gergely írt kritikát.

„Mikor elhagytak… Csöndesen és váratlanul

Átölelt… / Mindörökre látom.”

(Ady Endre: Az Úr érkezése)

Egy kedves kamaszkorú ismerősöm nem kedveli az egyes szám első személyben elbeszélt ifjúsági regényeket

Zágoni Balázs (egyelőre?) két kötetből álló sorozata (?), a Fekete fény ezek szerint sajnos nem lesz a kedvence. Szerinte a főszereplőként is tevékenykedő mesélő nem lehet képes ilyen fiatalon összeszedetten elmesélni mindazt, ami vele történik. Nem érzi hitelesnek az én-elbeszélések nyelvhasználatát sem, mert olyan tisztán és helyesen egy tizenéves sem beszélhet a fordulatos, gyakran életveszélyes helyzetekről, amelyekbe keveredik. Különösen, amikor közvetlen módon, jelen időben közli a „gondolatait”.

Erre a narratológiai trükkre korábban én is csak az élményszerűség egyszerű fogásaként gondoltam, de a nemzetközi könyvpiacon a fiatal évezredben hódító ifjúsági utópisztikus-tudományos-fantasztikus kalandregények – mint például az Éhezők viadala – közhelyessé tették a tényleg eredeti ötletet.

Lélektani és nyelvészeti szempontból kérdéses, hogy egy kamasz narrátor, akinek a szókincse, mondatszerkesztése éppen életkori jellegzetességei miatt jelentősen elkülönül a köznyelvi normától is, nemhogy a legigényesebbnek tartott irodalmi nyelvtől, miért törekszik a regény cselekményéhez alig illeszkedő módon beszélni.

Miért a művelt, gazdag szókincsű, átgondoltan szerkesztett mondatokat találja egy negyvenes író alkalmasnak arra, hogy egy tisztázatlan időszakban, de egyértelműen a jövőben játszódó történetben a tizenhárom éves főszereplő közölje, mi is történik éppen vele? A maihoz képest jelentősen megváltozott társadalmú és technológiai fejlettségű közép-kelet-európai környezetben miért a mai, itt-ott székely regionális köznyelvi szavakat is felvillantó nyelvállapot maradt meg?

Zágoni Balázs Kovács Gergely-01
Az éhezők viadala (2012)
Fotó: Youtube

Találunk a világirodalomban példát mind a jelen, mind a jövő kamasznyelvére

Salingernél Holden Caulfield háború utáni amerikai szlengjének 1964-es magyar fordítása (Zabhegyező) annyira elavult fél évszázad alatt, hogy újra kellett fordítani (Rozsban a fogó). Burgess Gépnarancsának főszereplője a „nadsat” orosz szavakkal teletűzdelt rétegnyelvét használja. Mind a két megoldás kihívást jelent olvasónak, fordítónak. Nem véletlen, hogy nemigen volt folytatása Burgess izgalmas narratológiai kísérletének. A XX. század elejének kísérletező tudatáram-regényei alapján a közvetlen élménybeszámolóhoz a szabadabb képzettársítások jól illenének.

A „válogatós” ifjú olvasókra gondolva nem csak a bíráló számára jelenti az epikus alkotás szerves részét a közlés módja. Lehetséges, hogy a szerző vagy a kiadó inkább biztosra akart menni, és nemcsak a nyelvi ideál használata, hanem a követhetőség miatt választották a semleges módon háttérbe szoruló, hagyományos narratív stílust. Mivel A Gömb beszédhelyzete nem tisztázott, leginkább mégis egyfajta „szerkesztett” tudatfolyamra gondolhatunk.

Az immár három éve befejezett regény folytatásának szánt Odaát részben levélregénnyé alakul, Laila leveleiből értesülünk a Vik távollétében történt fordulatokról. Ezáltal nem csupán letisztultabb beszédhelyzet alakul ki, hanem az eddigi, alapvetően kronologikusan haladó időrend is felborul, sőt, a levelek jócskán késve vagy egyáltalán nem jutnak el a címzetthez. A Gömb címben is kiemelt alapötlete megérdemelt egy stilisztikailag is átgondoltabb elbeszélői módot.

A fanyalgó kritikus is fejet hajt a bátor témaválasztás előtt

A magyar ifjúsági irodalom verőfényes égboltján fehér hollóként repül keresztül egy metafizikailag körülírható jelenséget középpontba állító könyv. Sajnos a „keresztyénként” kategorizált irodalom és filmek leegyszerűsítő látásmódjában alig jut hely a jól bejáratott bibliai fogalmakat, hagyományokat és a kortárs, gyakran kommersz kultúra elemeit szintetizáló jelképes ábrázolásnak, amely eredeti, egyedi szimbólumokat alkotva beszél transzcendens élményekről.

Ha nem tudnám, hogy Zágoni Balázzsal hívő keresztyénként közös kincseken osztozunk, akkor is megtaláltam volna A Gömb jelképében a Gondviselő „csöndesen és váratlanul” átölelő alakját.

Azonban e nélkül a közös előfeltevés nélkül is lehet gazdag jelentéseket társítani a főszereplő életét megmentő Gömbhöz, ami – vagy aki – a regény különböző hátterű szereplőiből egészen eltérő reakciókat vált ki. Valószínűleg a témaválasztás egyedisége miatt választotta ezt a művet a Hubby zsűrije 2019-ben az év ifjúsági gyerekkönyvének, amit a kiadó a második kiadás borítóján is feltüntetett. (Sőt, a könyv forgalmazója az én példányomra a biztonság kedvéért egy kerek matricát is ragasztott, amely sajnos elfed egy alakot, de még a főszereplő egy részét is kitakarja.)

Az első kötet borítója egyébként félrevezető, legalábbis annyiban, hogy a fizikai jellegű kalandokra szűkíti le az olvasói elvárásokat. A realisztikusan ábrázolt – farmerban és pólóban menekülő – két alak mögött szürke, sivár táj látszik, a távolban felhőkarcolók, a magasban lézerrel lövöldöző sugárhajtású drónok üldözik őket. A futurisztikus jellegű nagybetűkkel szedett cím a kép felső részére került, a sorozatcím és a szerző neve közé. Mögöttük valóban látszik egy nagy, fényes közepű kör, amely inkább emlékeztet napfogyatkozásra, mint a tökéletes formájú és földi keretek között nehezen körülírható Gömbre. Ez a benyomás még erősebb a második kötet (Odaát) vöröses – marsbéli vagy sivatagi környezetre emlékeztető – alakzatára, melynek a közepe sötét, mögüle pedig sárgás fény szűrődik ki. A mindkét borítón megjelenő erőteljes drónok egyike a belső címlapon egy kerek keretbe foglalt stilizált rajzon mintha a kötetek logójaként szerepelne. A ritkán visszatérő Gömbhöz képest a cselekmény többször szerepelteti a hatalom által irányított légi járműveket, de az ilyenfajta ikonikus ábrázolás akkor sem szerencsés, ha a Gömb a maga valójában lerajzolhatatlan.

Zágoni Balázs Kovács Gergely-02
Fotó: Al-Soot/ Unsplash

A Gömb tapasztalati valóságunkhoz képest elképzelhetetlen volta a mű legizgalmasabb kérdése

A csak keveseknek, a semmiből megjelenő, életfunkciókat mutató jelenség megosztja a szereplőket. Van, akit befogad és védelmez, s a kiválasztottak egyfajta függésbe kerülnek tőle, mert a Gömbben tartózkodás objektív időt felfüggesztő, elementáris élményére vágyva egészen új irányt vesz az életük. Mindez hasonlít az eleve elrendelés, a megváltás és a gondviselés képzeteihez. Többen zsigerileg vagy félelemből elutasítják, gyanúsnak találva azokat a személyeket is, akiknek közük van hozzá, mint az elvi alapon ateisták. Titkosszolgálati jellegű nyomozás folyik utána, hogy a tapasztalatok alapján megismerjék a működését, és uralmuk alá vonják.

De mindezt a regény folyamatosan lebegteti, akárcsak a Gömböt. Az istenhit kérdése alig fordul elő, akkor is inkább a hitetlenség hangján. Vik Istenben „sem nagyon” hisz. „Mondjuk, ő sem fárasztotta magát” vele kapcsolatban (24). Viszont a Gömbben töltött első időszak – órák vagy hetek – egyfajta hatalmat is adnak a kezébe, amennyiben még a természet erőit is saját akarata alá vetett jelenségeknek látja, aminek csúcspontján könnyeket csal szemébe a „hatalmas, földtől földig értő szivárvány” íve (56).

Ha a célközönség életkora alapján feltételezhető metafizikai élményre gondolunk, akkor a Gömb jellemzőinek olvasása valószínűleg megelőlegezi a későbbi tapasztalatokat. A fekete fény élményét Vik a Gömbben éli át. A főcímben is kiemelt oximoron sejteti azt a szavakkal nehezen kifejezhető transzcendens élményt, amelyet az írói szándék valószínűleg leginkább meg akart jeleníteni.

A talán hordozórakétának szánt lektűrvonások azonban inkább elterelik a figyelmet arról a lelki utazásról, melyet Vik jár be a Gömb kutatása és a társadalmi elvárásokhoz történő alkalmazkodás kétséges helyzetei közben. Ebből a szempontból fejlődésregényt olvasunk, amelyben a külső kalandok jelképes és allegorikus értelmet nyernek. A város toposza a hitbeli fejlődésről szóló legrégebbi írásokat is felidézi, Augustinustól (Isten városáról) Bunyanig (A zarándok útja). A műfaji kategóriákat megkülönböztetni képes olvasók közül is csak a legigényesebbek találják meg a külső és belső fordulatok közötti egyensúlyt. A túlszervezett és lakóit kényelmes adósrabszolgaságban tartó Város, az ellenségként kezelt kolóniák, valamint a fenyegetésként beállított „Szegény Szomszéd” közötti határokat többször is átlépő Vik rendszeresen kerül életveszélyes helyzetekbe, melyeket folyamatosan, „élőben” narrál.

Zágoni Balázs Kovács Gergely-01
Fotó: Jr-Korpa/ Unsplash

A lelki folyamatokról viszont – egy tizenhárom éveshez méltóan – visszafogottan vall

A Gömbbel való ellentmondásos kapcsolata a bizalmatlanságtól a vágyakozásig, a kereséstől a tudatos elutasításig terjed. A határátlépések és a szélsőséges érzelmek az emberekkel való viszonyt is jellemzik. Vik többféle választási kényszerbe keveredik. Egyes helyzetekben döntenie kell az eltérő értékrendű, különélő apa és anya, a szerelem és a barátság, a szerelme és a Gömb között. A lendületes és erőteljes felütéstől kezdődően az életben maradásért folytatott harc és a külső kalandok mind hozzájárulnak a tizenéves Vik személyiségének fejlődéséhez.

A második kötet utolsónak szánt nagyjelenetéig tartó vesszőfutás közben a fiú megismeri a kötődés különböző típusait és fokozatait, a bizalom és a kétség lehetőségeit és a társadalmi feszültségeket.

Kezdetben apja a mindenekfelett álló tekintély, akitől a gombászkodásból élő kolóniában, kevésbé komfortos környezetben, de viszonylag független életben tanult túlélési stratégiákat sajátította el. Aztán a Városban, édesanyja közelében a továbbtanulás és a társadalmi előbbre jutás kérdései válnak fontosabbá. A csalódás után a szomszédos városállam felé való menekülés jelenetei a nyolcvanas évek erdélyi diktatúrájából Magyarországra szökő családok képét idézik fel, nyilván a szerző erdélyisége miatt. Rod, a rejtélyes ügynök olyan módszerekkel szervezi be Viket, mint a belügyesek, a securitatésok. A hegyvidéki környezetben töltött idő egy Kárpátokban eltöltött túlélőtábort juttattak eszembe, Vik barlangban töltött magányos napjai pedig Szilágyi István Agancsbozótjának példázatos helyzetét és helyszínét.

A regény földrajzi tere a fantasztikus regények párhuzamos világait idézi

A két rivális városállam észak–déli viszonylata még behelyettesíthető bármelyik nagyvárossal, bár szűkíti a lehetőségeket a kettőt összekötő folyó. A „Szegény Szomszéd” rikító színű házai a balkáni ízlésre emlékeztetnek, vendégszeretetük és a nyílt politizálás színterén békés szándékaik viszont egy északinál kiegyensúlyozottabb gazdasági környezetből erednek. A bizonytalanságot erősíti egy „Keleti Kikötő”, melyet a mi vidékünkön legfeljebb a csak megemlített klímakatasztrófa következményeként tudunk elhelyezni. A szereplők a tudományos-fantasztikus hagyomány rövid, leginkább angol eredetűnek tűnő neveit viselik, családnevek nélkül, melyeket a kolóniában még elfogadnánk ragadványnevekként, de másutt nem. A székely nyelvjárás szövegben előforduló szavai (például csóré) nyelvileg köthetnék a cselekményt Erdélyhez, de erre nincs egyéb utalás. A népszerű disztópikus sci-fikhez hasonlóan itt is egy kívülálló szemszögéből látjuk az elutasított társadalmat, ráadásul Vikben a vadember motívumára ismerhetünk, amit ő is megerősít egy szexualitással kapcsolatos beszélgetés lezárásaként: „Én az őskorból jövök, ezért a régi romantikában hiszek” (233).

A különböző regénytípusokat ötvöző Fekete fény két kötete egyelőre nem lett sorozat. Az első kötet végén nagybetűk sejtetik a folytatást, míg a második kötet vége egyértelműen lezárja a cselekményt kerek egész duológiaként. Nehezen tudom elképzelni a kortárs magyar irodalom egyedi jelenségének újdonságot hozó folytatását, de Zágoni Balázs alkotó fantáziája remélhetőleg nem merült ki A Gömbbel.

Bár az információáramlás szabadsága elmossa a transzilvánizmusból eredő irodalmi vonásokat, a kolozsvári író által alkotott világ jellegzetesen erdélyi jegyekkel büszkélkedhet.

Kíváncsian várom, milyen ifjúsági regénnyel tudja kiegészíteni vagy felülmúlni A Gömb és az Odaát sajátos hangulatát. A szerző rokonszenves gesztusként mindkét kötetet részletes köszönetnyilvánítással zárta. A bennük megjelölteket ezúton arra kérem, továbbra is segítsék, és bátorítsák az alkotásra.

Kovács Gergely

Zágoni Balázs: Fekete fény – A Gömb

Borító: Papp Beatrix

Móra Könyvkiadó, 2018

353 oldal

2499 forint

Zágoni Balázs: Fekete fény 2 – Odaát

Borító: Papp Beatrix

Móra Könyvkiadó, 2019

386 oldal

2499 forint

 A Gömbről készült Meseterasz-adásunkat ITT nézhetitek meg

további Kritikák

Beszélgetni jó!

Simon Bettina kritkája.

Tovább
Anyajegy és Papírtáj

Kovács Gergely kritikája két verseskötetről.

Tovább
Fény és sötétség

Kertész Erzsi és Zsoldos Réka kivételes könyvéről Pataki Mónika Lilla írt kritikát.

Tovább