Vissza
  • 2021.04.28
  • Pataki Mónika Lilla

A sokszínű szürke

Elfogadásra és megértésre késztet bennünket ez a látszólag egyszerű könyv. Pataki Mónika Lilla kritikája.

Nina Nordal Rønne neve hazánkban még valószínűleg nem cseng ismerősen

Norvégiában viszont annál inkább, hiszen mielőtt az alkotó szabadúszóvá vált, a legnépszerűbb norvég lapok, az Aftenposten és a Dagbladet illusztrátora volt.

Csimota Szürke Pataki Mónika Lilla-01

Rajzolni és írni ugyanazzal a ceruzával lehet

Rønne az egyetemi évei alatt eszmetörténetet tanult, ám mint a vele készült interjúból kiderül, egész életében vonzódott a művészetekhez: már gyerekként kis könyveket hajtogatott, melyeket azután ő rajzolt és írt meg. Rønne úgy véli, a szövegírás és a rajzolás folyamata erősen kötődik egymáshoz, hiszen, ahogy ő fogalmaz: „mindkettőre ugyanaz a ceruza használható”. Amikor ráébredt, mennyire fontos ez a számára, új utakon indult el, és animáció szakon folytatta a tanulmányait. Norvégiában 2017 decemberében a hónap illusztrátorának választották.

Ennek tükrében nem meglepő, hogy műveit a szerző saját maga illusztrálja, és nem is akárhogyan. Munkáiban a különféle képzőművészeti ágakat ötvözi.

Ilyen előző – s egyben első – gyerekkönyve a 2014-ben napvilágot látott Tiloversmari is, ahol a papírmasé figurák készítése közben kimaradt papírdarabok válnak Rønne meséjének hősévé. (A Tiloversmarit magyarul körülbelül „maradék-Marinak” fordíthatnánk, angolul a Leftover-Ella címet kapta, de svéd, belga és perzsa fordításban is megjelent, így reméljük, hamarosan magyarul is olvasható lesz.) Ennél a kötetnél papírral, a Szürkénél (Grå, Magikon, 2017) pedig különböző ecsetekkel és festékkel dolgozott. Rønne honlapján egyéb munkáiba is betekintést nyerhetünk: a Katt på karneval (Macska a farsangon) címet viselő, iPad-ra szánt interaktív képeskönyv a gyerekközönséget, míg az angol nyelvű, e-bookon olvasható The Diary of a Lost Apple (Egy elveszett alma naplója) versei a felnőtteket szólítják meg.

Norvég mese magyarul

A Szürke fordítását Piróth Attilának köszönhetjük, aki angol és francia nyelvű szövegeket ültet át magyarra, így olyan gyerekkönyveket jegyez többek között, mint Davide Cali A medve és a kardja, Joar Tiberg Szia, Félelem!, Lauren Child Clarice Bean, ne nézz oda! vagy Géraldine Elschner Kis Nun, a kék víziló című művei.

Piróth a magyar változatban – az eredeti norvég szöveg egyszerű nyelvezetének megőrzése mellett – választékos kifejezéseket használ („bárcsak olyan volnék”, vagy „tudomást sem vettek rólam”), a szöveg mégsem kelt művi hatást. Jól érzékelteti a tiszta, ártatlan gyermeki hangot.

A másodlagos elsődlegessége

Míg a Tiloversmariban az egyenesen szemétnek vélt papírhulladék és más hétköznapi tárgyak (például az olló és a ragasztó) elevenedtek meg a lapokon, addig a Szürkében a mindennapokból szintén jól ismert, ám általában csak másodlagosként megjelenő színeket keltette életre a szerző.

Csimota Szürke Pataki Mónika Lilla-02

A kötet zárt világában nem is szerepel a színeken kívül más – csupán a kövek, melyeket főhősünk, Szürke gyűjt. A cselekmény végtelenül egyszerű: Szürke magányosan gyűjti szebbnél szebb kavicsait, és nagyon szeretne csatlakozni, mi több, hasonlítani a vidáman játszadozó színekhez, ám Piros, Sárga és Kék kinevetik, sőt, Sárga még a legkevesebb kövét is elveszi tőle. Szürke szomorú, ám jön néhány más szín, Barna, Zöld, Lila és Narancs, akik a segítségére sietnek. A keresés során Szürke barátokra lel, s végül Sárga is szánja-bánja a tettét.

Összebarátkozhatunk?

A szöveg is egyszerű, rövid mondatokkal írja le az eseményeket, nincsenek leíró és magyarázó részek, sem kötelezően levonandó tanulság. Mondanivaló viszont annál több:

Rønne mesél nekünk a kirekesztésről, a gúnyolódásról, az önbizalom hiányáról, de az önzetlenségről, a lelkiismeretről és a megbocsátásról is.

A kötetet négyéves kortól ajánlják: a korosztályi jellemzők nem csupán a külsőségekben és a szöveg formai sajátosságaiban jelennek meg, hanem magában a tartalomban is. A könyv lapjainak döntő hányadát képek teszik ki, a színek szétmaszatolódnak a fehér alapon, s itt-ott különféle formákat öltenek háttér gyanánt, melyből a szereplők csak testükkel, arcukkal emelkednek ki. A dupla oldalak bal felső részén pár mondat mesél az olvasónak, mely Szürke nézőpontját mutatja be, őszinte gyermeki látásmóddal.

A szövegben a sok ismétlés, felsorolás költőivé, mondókaszerűvé teszi a mesét, és nem csupán a könnyebb megértést szolgálja, de Szürke magányát, szomorúságát és az elveszett kincs utáni kutatás fontosságát is nyomatékossá teszik.

A zsebbe rejtett kavicsok miatti hideg, végül pedig Barna meleg keze negatív–pozitív pólusú keretet ad a mesének

Maga a cselekmény is a kisóvodás kort idézi: nem csupán a kövekkel való játék, de a felmerülő gondok, és azok megoldásaiis jellemzők ebben az életszakaszban. Örök barátságok születhetnek és bomolhatnak fel egyetlen pillanat leforgása alatt, hogy aztán egy egyszerű bocsánatkéréssel újra visszaálljon a boldog békeidő. A négyéves gyermek világképe még egocentrikus, társas szocializációja kialakulóban van, de egyre nő az igénye a kortársakkal való kapcsolatra. A jelenben él, közelmúltbeli sérelmei nem befolyásolják a közeljövőben létrejövő barátság lehetőségét. Nem haragtartó, mintha a tüskék nem hatolnának át a védőburkán, s így nem is mérgezik, bosszúra ösztökélve.

Az irigység színe

Szürke más, mint a többi szín, csendes, visszahúzódó alkat, ezzel együtt ő is különleges.

Szeretne tartozni valahová, elfogadásra vágyik, ezért hasonlítani kíván a többiekhez. A közösség persze nem homogén, minden egyede más jellem, mindenkinek megvannak az adott személyiségjegyei.

Ezeket Rønne részben a már ismert sztereotípiákkal, színekhez köthető érzelmekkel azonosítja, de egyáltalán nincs erre kiélezve: amit láttatni akar, az valójában az egyediség. Így például Piros bátor, Kék szép, Sárga vicces, néhány szín, Zöld, Narancs és Lila segítőkész, míg a meleg árnyalatú Barna a kedvességéről tesz tanúbizonyságot. Szürkét pedig éppen a szürkesége miatt közösítik ki, játékát unalmasnak bélyegezve. (Érdekes, hogy a sárgát az irigységhez társítjuk, s ezt önkéntelenül kapcsolatba hozhatjuk Sárgával; de azt se feledjük, hogy a zöld a féltékenység színe, Rønne meséjében viszont Zöld segítő szándékú. Rønne nem osztályoz, az ellenséges és a segítő csapatba is változatos színeket helyez, ezzel is érzékeltetve, hogy nem csoportokra, hanem az egyén problémájára fókuszál.

Mesélő képek

A szöveg önmagában is megállja a helyét, hiszen az olyan végtelenül naiv kijelentések mögött, mint a „Bárcsak olyan volnék, mint Piros!”, érezhetjük mindazt, amit fent említettem: a félszegséget, a kapcsolatokra való igényt és a személyiségek közti különbségeket. Emellett pusztán az illusztráció is jól mutatna silent bookként: a hangsúlyos színek, a különböző festési technikák kísérő sorok nélkül is világosan elmesélik a nézőnek a történetet. Ugyanakkor a képek többlettartalommal is bírnak: az eltulajdonított kő keresése során a háttérben megbúvó sárga „pacsmagok” a negatív fényben feltűnő Sárgáról is sok mindent elárulnak. Például azt, hogy tettét nem feltétlenül ártó szándék vezérelte, talán csak viccnek, játéknak szánta a kő elvételét.

Felmerül a kérdés, hogy egymás ugratása során mi az a határ, ameddig elmehetünk. Szürke introvertált személyiségének ez a móka inkább bántó volt, míg, mondjuk, Pirosról könnyen feltételezhetjük, hogy élvezné a játékot, és vidám fogócskába kezdene Sárgával.

Technika és tematika

A kötet egésze részt vesz az illusztráció, illetve a szöveg játékában: az illusztrációs technika egyben a tematika része is, hiszen a mesében a könyv lapjaira festett színek a főszereplők.

A képek a gyerekkéz munkáját imitálják, ami hitelesíti az egyes szám első személyű elbeszélést. A címoldalon ecsetvonások suhannak keresztül, mintha a szerző próbálgatásai lennének, s ezzel olyan természetessé teszik magát a könyvtárgyat, mintha azt mondaná: nincs ebben semmi különleges, a mese a mindennapjainkról szól, ahogy a művészet is az életünk része. A belső borítót pedig mintha nem ecsettel, hanem a festékek anyagával, a festészeti technikákkal éppen csak ismerkedő gyermek alkotta volna. Elöl viszonylag nagy térközökkel helyezkednek el a foltok, melyek közt a szürke dominál, s csak elvétve jelenik meg egy-egy másik árnyalat, míg hátul minden szín együtt pompázik, sokkal tömörebben, közelebb kerülve egymáshoz.

Maga a cím kettősséget tükröz: a szürke szó jelentése ellentétben áll azzal, amit valójában látunk, azaz a színes S Z Ü R K E karakterekkel. Sokatmondó a háttereken megjelenő színkavalkád is: előre sejteti a végkifejletet, miszerint minden szín egyaránt fontos, egyformán helye van a világban.

Csimota Szürke Pataki Mónika Lilla-03

Csíkos, pöttyös és furcsa szürke

Nem utolsósorban megfigyelhetjük, milyen tökéletes összhangban áll az események láncolatát elindító kő motívuma a kötet által sugallt mondanivalóval.

Az első ránézésre unalmasnak, egyhangúnak és szürkének látszó kövek valójában cseppet sem azok: közelebbről szemlélve őket megismerhetjük, milyen mintázatot rótt rájuk a teremtő erő, találunk csíkos, pöttyös és egészen furcsa kavicsokat is, két egyformát azonban biztosan nem.

A sorok mögött nem csupán a legendás északi természetszeretet húzódik meg, hanem az a sokszor hangsúlyozott, mégsem eléggé szem előtt tartott tény, hogy minden teremtett lény a világon különleges, egyszeri és megismételhetetlen, és hogy ennek elfogadása teremti meg életünkben a harmóniát.

A kő emellett egyszerű jelképe annak is, ami a gyermek számára fontos, márpedig a kíváncsi gyermek számára minden az: így képes felfedezni az apró csodákat, meglátni a kincset a kőben, amit a felnőtt legtöbbször (sajnos már) nem ért. Hogy mennyit jelentett Szürkének a gyűjteménye, arról tanúskodik a zsebe, amelyben a fázós kezét is melegíthetné, ő mégis a szerzeményeit teszi oda. Kedves, gyermekien őszinte párhuzam, ahogyan később Barna kezét is a zsebe melegségéhez hasonlítja, amivel nemcsak a színhez kapcsolt személyiségjegyet, hanem Szürke hozzá fűződő érzéseit is kifejezi.

Rønne kifinomult érzékenységgel nyúl azokhoz a témákhoz, melyek a hétköznapjaink legkevésbé feltűnő, szinte láthatatlan dolgait járják körül. Perspektívája erre a láthatatlanra világít rá, s teszi ezt úgy, hogy sorai közt feldereng az emberiség és a természet iránt tanúsított tisztelete, szeretete is.

 

Pataki Mónika Lilla

 

Nina Nordal Rønne: Szürke

Fordító: Piróth Attila

Csimota Könyvkiadó, 2021

32 oldal

2990 Ft

 

további Kritikák

„Milyen furcsa forgatókönyveket produkál az élet!”

Kovács Gergely kritikája Berg Judit két kamaszkrimijéről.

Tovább
Egy rakéta megszelídítése

André Ferenc kritikája Tóbiás Krisztián A mikulás rakétája című könyvéről.

Tovább
Akkor ez tényleg forradalom?

Mizsur Dániel Kiss Judit Ágnes kötetét ajánlja.

Tovább