Vissza
  • 2021.09.14
  • Nagy Márta Júlia

A családi vígjátékok esete az analitikus pszichológiával

Piret Raud Segítség! Anyu összement! című könyvéről Nagy Márta Júlia írt kritikát. 

Gondolom, páran emlékeznek a Drágám, a kölykök összementek! című 1989-es filmalkotásra

Nem mondom, hogy generációs traumát okozott, mert nem okozott. Rémlik, hogy másnap, amikor megbeszéltük az iskolában, hogy „de frankó film volt”, (ez még kilencvenes évekbeli szleng? – akkoriban jutott el a magyar tévécsatornákra a film), dadogtam valamit arról, hogy ez az egész valójában arról szól, hogyan oldjuk meg önállóan a problémáinkat, de senki sem hallgatott rám, csak azt mondták, hogy ez egy „frankó (király, istenkirály?”) film volt.

Azt azért mégsem mondhattam, hogy a szülőkről való leválás metaforája, és a gyerekek rejtélyes eltűnése szimbolizálja a szülők bűntudatát, akik a saját problémáik miatt nem tudnak eleget foglalkozni a gyerekeikkel, mert ezekhez az analitikus pszichológiai kérdésekhez akkor még kicsi voltam, és fogalmam sem volt arról, mi az a pszichológia. De hagyjuk is az áradozó osztálytársaimat, a koravén egykori önmagamat, aki felnőttfejjel sem bírja ki személyeskedő felvezetés nélkül.

Még csak azt sem vetem fel, hogy ha pszichológiai és pedagógiai szempontból vizsgáljuk, akkor ez a kedves családi vígjáték alulértékelt, mert nem az, és még azt a vádat is felhozhatnánk, hogy túl szájbarágós a hasonlat az eltűnt gyerekekkel és az elfoglalt szülőkkel – attól a probléma még létező, és beszélni kell róla.

PIRET RAUD NAGY MÁRTA JÚLIA-01
Piret Raud

De hogyan lehet ezt megoldani valóban érzékenyen, a másik – jelen esetben a szülő – nézőpontját is figyelembe véve, közhelyeket elkerülve?

Erre ad egy lehetséges alternatívát a hazájában, Észtországban egyébként – illusztrátorként is – közismert Piret Raud könyve.

Főhőse… – kezdeném, de meghekkelték a rendszert, nem tudom azt mondani, hogy igazi főhőse lenne a könyvnek. Eleve két én-elbeszélőt kapunk, az ő szólamaik váltják egymást, szóval van narrátor 1., Sander, a kisfiú, és narrátor 2., aki később lép be a történetbe, Muri, a kóbor kutya. Kutya a fentebb vázolt filmben is szerepel, és neki is fontos szerepe van a cselekményben, de még mindig nem akarom erőltetni a parafrázisra kifutó értelmezést.

Ahogy a címből is kiderül, Sander anyukája egyre kisebb lesz, amíg akkorára nem zsugorodik, hogy a fia a zsebében kezdi hordani (ne, ne, ne, semmi köze az Oidipusz-komplexushoz, Freudot most hagyjuk egy kicsit lazítani), és emiatt értelemszerűen – ha segítséggel is – neki kell gondoskodnia saját magáról és vigyáznia az anyjára is. Aki egyébként is instabilnak tűnik: hibázik a munkahelyén, otthon, mindenhol, fél a kutyáktól, és állítólag a zsugorodását is az okozza, hogy „van benne valami, amit ki kell operálni”.

Nagyon halvány utalás ez a betegségre és a pszichoszomatikus tünetekre, és talán ez a legnyomasztóbb, de csak azért nyomasztó, mert kibeszéletlen, elnagyolt része a kötetnek, ám nem is erre koncentrál a történet. (Szerencsére ez is megoldódik, hogy spoilerezzek egyet gyorsan.)

PIRET RAUD NAGY MÁRTA JÚLIA-01

Inkább arról van szó, hogy a szülő-gyerek kapcsolatokban, a nevelés során előforduló nehézségeket, belső konfliktusokat metaforizálja a szöveg

Gyerekszemszögből ábrázolja, amikor még szó szerint veszik a metaforákat, és a kicsik nem tudják értelmezni az iróniát. Az a fiú, akivel senki sem törődik, a könyvben tényleg láthatatlan, a szórakozott, gyerekét elhanyagoló anyuka feje helyén felhő van (magyarul talán a „fellegekben jár” mondás lenne ennek a megfelelője, de ha ezt így fordítják le, akkor nagyjából át kellett volna írni azokat a szövegrészeket, úgyhogy ezt nem rovom fel, így is érthető a szó szerint vett metafora és a szituáció ábrázolása),

az önbizalomhiánnyal küszködő, szorongó anyuka szó szerint eltörpül – úgy érzi, nem elég ahhoz, hogy megoldja a problémákat, és nem tudja leküzdeni a szorongását.

Az összement anya kisfia, Sander, a főhős így arra kényszerül, hogy kezdetben anyja irányításával, majd egyedül küzdjön meg a nehézségekkel, és a gyerek önállósodása révén szép lassan a szülő is megtanul bízni magában, így végül minden jóra fordul.

Mindez ijesztően hangzik, de ugyebár a Drágám, a kölykök…-től sem ijedtünk meg annak idején, ettől sem kell, még ha nem éppen idilli szülő-gyerek kapcsolatokról mesél nekünk a szerző, nem is cukormázasan. Ironikus módon éppen a címszereplő foglalkozása cukrász, ráadásul még egy esküvői torta marcipánbigámiájának botrányába is belekeveredik, ami az egyik legszórakoztatóbb és egyben legpikánsabb pontja a történetnek, ám mégsem öncélú poén és nem is kikacsintás a felnőttek világába.

Meeli, az összezsugorodott anyuka ugyanis egyedül neveli Sandert

A fiú apjáról egy szó sem esik, ellenben ott van Allan bácsi, aki – úgy értelmezhető – egy potenciális udvarló(jelölt), mégsem lesz „ásó-kapás happy end”, még ha jóban is maradnak – ez véleményem szerint üdvözlendő, mert ha úgy oldja meg a szerző, hogy Sander és az anyukája életét csak az oldja meg, ha a kedves hölgy méltóztatik férjhez menni, miután egyedül nem tud boldogulni „egy gyönge nő”, akkor tombolok dühömben (és természetesen „lehúzom” a könyvet).

A megoldás az odafigyelés és az összefogás, a magányos és szomorú gyerekek (és felnőttek) felbátorodnak és barátokra találnak, mondhatni, felível az életük.

Egyszerű, ám megszívlelendő üzenet. Innovatívnak azért nem mondanám, viszont a cselekményvezetést, a motívumok alkalmazását annak gondolom – hogy XXI. századi szlengben beszéljek, elképesztő, hogy a szerző a cukiságfaktor kimaxolásával és karikírozásával széttrollkodja a történet motívumkészletét. (Maciklub, ami minden, csak nem aranyos, cuki kutya, ami mégsem akar gazdit, csodatorták, amik a történet több pontján burleszkbe illően romba dőlnek).

PIRET RAUD NAGY MÁRTA JÚLIA-02

Egyetlen következetlenséget találtam

Az összement anyuka ruhát varr magának, csak arról nem esik szó, milyen tűvel és cérnával, amikor a tű számára inkább dárda, a cérna meg kötél lehet, ha a cselekmény logikáját követjük, és bár ehhez már idős vagyok, azért még jól emlékszem, hogy babakonyha parányi főzőkészlettel a mai napig létezik a játékboltok kínálatában, de baba-varrókészletet tudtommal soha nem gyártottak.

Felróhatnám, hogy kicsit kidolgozatlanok, sematikusak a karakterek, de ezt nem akarom, mert rendhagyónak tűnő, mégsem ritka élethelyzeteket ábrázol/tipizál a szerző, ráadásul nehéz, nyomasztó vagy félig-meddig tabusított témákról beszél (iskolai kirekesztés, gyerekére nem figyelő szülő), és nem az árnyalt jellemábrázolásra kell figyelnünk ilyenkor, hanem a problémamegoldásra, illetve dicséret illeti azért, hogy nem moralizál, nem ítélkezik, nem hibáztat senkit, együttérzéssel, megértéssel fordul az összes szereplő felé. Akik így minden hibájukkal és csetlés-botlásukkal együtt is (és azok miatt is!) nagyon szerethetők.

PIRET RAUD NAGY MÁRTA JÚLIA-05

Hogy mennyire tekinthető a könyv az első bekezdésben citált film parafrázisának, hiszen a cselekmény gyakorlatilag a film inverze, a magyar és a francia cím is megidézi a film címét (az eredeti észt cím nem, utánanéztem), és ez – ha igaz – mennyire tekinthető marketingfogásnak, valamint az, hogy ez a kérdéskör hogyan illeszkedne egy intermediális-intertextuális, hermeneutikai, recepcióesztétikai és kultúratudományi kutatás keretébe, arról is biztosan lehetne vitázni, talán termékenyebben és konstruktívabban, mint én anno az iskolai szünetben tettem, de ezt most elnapolnám…

Nagy Márta Júlia

Piret Raud: Segítség! Anyu összement!

Cser Kiadó, 2021

128 oldal

2995 Ft

 

további Kritikák

Fuszulyka, pirog és khorkhog

Szokács Eszter írása Kalas Györgyi Világkóstoló című kötetéről. 

Tovább
„A régi mesék egyszerűbbek voltak.”

Szecsődi Tamás Leó: Táguló világom – Mesés iránytű a világhoz gyerekeknek. Kovács Gergely kritikája. 

Tovább
A fény mindenütt ott van

Pataki Mónika Lilla kritikája.

Tovább