A nyári szünet a pihenésé, és mi lehet pihentetőbb a nyugodt, elmélyült olvasásnál? De a vakáció a jövő tanévi „kötelezők” elolvasásának ideje is, egy-egy jó könyvvel előkészülhetünk az őszre. Az elmúlt hetekben arra kértük szerzőinket, hogy idézzék fel nyári olvasmányélményeiket, és ajánljanak olvasnivalót a pihenőknek és a készülődőknek egyaránt. Sorozatunk ezzel az írással – ahogy hamarosan a vakáció is – zárul.
Van-e meghatározó nyári olvasmányélménye, és ha igen, melyik kötet(ek)hez kapcsolódik?
Bűnös élvezetekről kell szóljak. Kicsi koromtól fogva hónapokat töltöttem nyáron apai nagymamám kertes házában, egy Vác melletti kis faluban, Csörögben. A csörögi ház kevesek által ismert nevezetessége volt, hogy nagybátyám, apám öccse ott tárolta a Galaktika folyóiratokból és Kozmosz Fantasztikus Könyvekből álló gyűjteményét. A ’80-as, ’90-es években járunk, és egy átlagos nappalit beterítő sci-fi- és fantasykönyvtárról beszélünk. A drága nagymamámnál töltött nyarakon ismertem meg kisfiúként, illetve kiskamaszként Isaac Asimov, Frank Herbert, Philip K. Dick és – horribile dictu – Stephen King munkásságát. No meg találkoztam nemi érésem egyik markáns állomásaként a Galaktika-borítókon Boris Vallejo sematikus, ám cicis nőcis festményeivel, melyeken minden szétszteroidozott csaj olyan ügyesen forgatta a ránézve úgy negyvenkilós, kétkezes pallost, hogy egyszer sem vágta le vele a saját cicijét. Soha rosszabb olvasmányélményeket!
Az iskolák általában kijelölik, hogy a következő tanév előtt mit volna fontos elolvasniuk a diákoknak. Melyik klasszikus és melyik kortárs gyerek- vagy ifjúsági könyvvel egészítené ki a „kötelező” könyvek listáját?
Hú, mély sebeket tép föl a kérdés… Mármint hosszú évek óta mondom mindenkinek, akit csak érek, a kötelező olvasmányokkal kapcsolatos meglátásaimat, de rá se bagóznak. Szóval az egyik alapprobléma: bizonyos döntéshozók nincsenek tisztában Jókai Mór munkásságának erősen kiterjedt voltával. Valamiért azt hiszik a szerencsétlenek, hogy egyik legnagyobb szerzőnk nem írt semmi mást a Kőszívűn meg az Arany emberen kívül. Rossz hírem van: írt még legalább öt méter könyvet. De boldogan és önzetlenül segítek, nehogy véletlenül valakinek el kelljen olvasnia mindet: van egy
A csigák regénye című vékonyka kötet, amelyet akár az első magyar fantasynek és/vagy antiutópiának is tekinthetünk (igen, mint Swift Gulliverjét), és olyan szövegek vannak benne, hogy minden kamasz imádni fogja.
Vagy ott A jövő század regénye, amely ugyan két borzasztó vastag kötet, de ha csak az „űrcsatás” részeket megmutatjuk belőle egy fiatalnak, egyből a szívébe zárja Jókait.
Hasonlóképp Tolkien művétől, A Gyűrűk Urától minden átlagos fiatal megretten. Tessék a kezükbe nyomni tőle A sonkádi Egyed gazdát! Vicces, könnyű, rövid: tökéletes belépő az irodalomba.
És akkor még nem beszéltünk Otfried Preußler Krabat a Fekete Malomban című zsenijéről, ami az összes „herripottert” kenterbe veri...
De jobb, ha nem folytatom, mert a listám végtelen… Mint Endétől a Végtelen történet!
Olvasni szinte bárhol és bármikor lehet – vajon milyen az ideális nyári olvasóidő és -hely?
Csak privát mániáimból indulhatok ki: hűvös szoba. Nálam személy szerint nem vált be sem a bárhol, sem a bármikor. Az olvasás szent dolog: nem lehet összefagyizni meg összetestnedvezni egymillió másik embertársunkkal a könyv sugallta gondolatokat a strandon. Persze elemelhet a körülményektől egy jó könyv bármikor, de akkor meg minek vagyunk ott?
Mondom: a könyv hűs szobába, árnyas fák alá való.
Ha vizet és szúnyogriasztót viszünk magunkkal, az utóbbi helyszín is teljes élményt ad.
Mennyi könyv vár önnél nyári elolvasásra, van-e köztük gyerek- vagy ifjúsági könyv, és ha igen, melyik az, vagy melyek azok?
Meseíró, kritikus, meg kritikarovat-vezető is vagyok, így a könyvek nálam egymás gerincét böködik az íróasztalon, hogy mielőbb sorra kerüljenek. Tolakodnak, furakszanak, nyugodt álmot alig hagynak.
Két kötetet azért mindenképp kiemelnék: Amy Timberlake-től a Borz új lakótársát, Jon Klassen illusztrációival. Fordítója, Majoros Nóra ajánlotta a figyelmembe. Első belelapozásra tetszett.
A rajzok egyszerre emlékeztetnek egy régi finn mesekönyvre (jaj, hogy nem jut eszembe a címe, de szintén borz volt a főhős) meg a Micimackó kultikus grafikáira. Alig várom, hogy belekezdjek. Illetve nagyon várok már egy ütős, magyar képregényt – s ha minden igaz, ez az álmom is hamarosan teljesül.
