A nyári szünet a pihenésé, és mi lehet pihentetőbb a nyugodt, elmélyült olvasásnál? De a vakáció a jövő tanévi „kötelezők” elolvasásának ideje is, egy-egy jó könyvvel előkészülhetünk az őszre. Kritikusainkat arra kértük, idézzék fel nyári olvasmányélményeiket, és ajánljanak olvasnivalót a pihenőknek és a készülődőknek egyaránt.
Van-e meghatározó nyári olvasmányélménye, és ha igen, melyik kötet(ek)hez kapcsolódik?
Ugyebár annak a korosztálynak a tagja vagyok, akik még emlékeznek azokra az időkre, mikor John Lennon életben volt. Ami egyúttal a dinófigurák, az internet meg a streamelhető turistacsalogató videók előtti kort is jelenti. A kissrácok és a dinoszauruszok különleges kapcsolata viszont kortalan, akárcsak az egzotikus tájak és kalandok iránti érdeklődésük. Abban, ahogyan két fél éves Benjámin fiam teljesen oda tud lenni a dinós rajzfilmekért, lapozgatókért és persze a sárkánygyíkos legókért, viszontlátom kisgyermekkori önmagam. Nekem viszont akkoriban, a nyolcvanas évek legelején még a Zdeněk Burian által illusztrált cseh ősemberes-ősállatos könyvek magyar fordításai nyitottak kaput a történelem előtti időkbe. Az őskori ember meg az Élet az ember előtt volt akkor a (nem 3D-printeren) nyomtatott időgép.
Amikor meg nem paleontológus akartam lenni, hanem felfedező, abban a Delfin Könyvek némelyikét terheli a felelősség.
Például a Salamon király kincse Sir Henry Rider Haggardtól maradandó élmény volt. És minden bizonnyal nyári olvasmányélmény. Ezt azért tudom négy évtized távlatából is bizonyosan állítani, mert tisztán emlékszem, hogy nyaralásból – talán Siófokról – hazafelé értem a könyv végére úgy, hogy azon nyomban vissza is lapoztam az elejére, és elkezdtem újraolvasni. A Trabant, amelynek a hátsó ülésén tettem mindezt, barna volt, akárcsak a kötet borítója, rajta a regény félszemű főgonoszának tolldíszes portréjával.
A legszebb az egészben az, hogy tavaly nyáron ismét elolvastam a regényt, és nem volt csalódás – újraéltem nagyjából ugyanazt az izgalmat, mint annak idején hétéves kisfiúként,
ráadásul közben arra is volt alkalmam rácsodálkozni, milyen sokszor bukná el korunk píszí elvárásait ez a könyv – dacára annak, hogy szerzője egyértelműen tisztelettel adózik Afrika népeinek, csak hát tiszteletét az 1885-ös elvárásoknak megfelelően fejezi ki. Ja, és hogy a külcsínről is essék szó: Jenkovszky Iván illusztrációi ma is éppúgy elindítják a belső mozit bennem, mint nyolcvanhárom tájékán a kukuana harcosok és az álnok Gagúl képei vagy Burian dinoszauruszai.
Az iskolák általában kijelölik, hogy a következő tanév előtt mit volna fontos elolvasniuk a diákoknak. Melyik klasszikus és melyik kortárs gyerek- vagy ifjúsági könyvvel egészítené ki a „kötelező” könyvek listáját?
Szerintem az igazi kérdés nem a „mit”, hanem a „hogyan” kellene, hogy legyen. A diákoknak olyan könyveket volna fontos és érdemes olvasniuk, amiket örömmel olvasnak. És ez kinek-kinek más. Ha one-fits-for-all olvasmányt akarunk rálőcsölni a gyerkőcökre, akkor szinte borítékolhatjuk, hogy az néhányuknál működni fog, másokkal viszont megutáltatja az olvasást. Ha azonban keresni próbálunk néhány olyan címet, amely biztosan lefedi az osztály érdeklődését, akkor jobbak az esélyeink.
Unortodox javaslatom tehát a következő: dolgozzunk ki a gyerekekkel együtt egy nyáriolvasmány-listát, azt nyesegessük le négy-öt címre, és osszuk ki csoportoknak. Válasszák ki maguk a gyerekek, melyik, a shortlisten szereplő olvasmány közönségéhez szeretnének tartozni.
Sőt – és azt hiszem, itt vált az unortodox javaslat színtiszta extremizmusba – akár még azt is megengedhetjük nekik, hogy az így alakult munkacsoportok maguk döntsék el: kinek-kinek mely szempontokra kell majd figyelnie a választott munka olvasásakor, ha úgy tetszik, melyik gyerkőc mire „szakosodik”. Tehát: nem diktálni, hanem moderálni, segíteni. Nem korlátozni, hanem lehetővé tenni, hogy értelmes tartalommal és tevékenységekkel töltsék meg a diákok a kiszabott kereteket. Aztán pár év múlva lesz majd jó sok talpraesett, önálló gondolkodásra, véleményalkotásra és felelősségvállalásra képes fiatal felnőttünk. Pompás befektetés!
Olvasni szinte bárhol és bármikor lehet – vajon milyen az ideális nyári olvasóidő és -hely?
Erről a kérdésről egyik kedvenc viccem jut az eszembe. Megkérdi a bóher a rabbit: szabad-e a Tóra tanulmányozása közben dohányozni. A rabbi gondolkodik pár pillanatig, aztán így felel: Ha azt kérded, rágyújthatsz-e a Tóra olvasása közben, az a válaszom: ugyan, hogy juthat ilyesmi az eszedbe? De ha azt kérdezed, dohányzás közben olvashatod-e a Tórát... Nos, a Tóra olvasása minden körülmények közepette erény. Tehát: olvasni ideális mindig és mindenkor, földön, vízen és levegőben (de autó-, hajó- és repülővezetés közben mellőzzük).
Mennyi könyv vár önnél nyári elolvasásra, van-e köztük gyerek- vagy ifjúsági könyv, és ha igen, melyik az, vagy melyek azok?
Hosszú a listám, van rajta jó pár olyan kortárs irodalmi mű, amelyet azért akarok újraolvasni, mert megérdemelnek egy alapos recenziót vagy méltató kritikát. Ezek között szerepel számos – remek fordítóink, Mészáros Tünde és Vályi Horváth Erika jóvoltából – magyarul is olvasható kortárs szlovák mű, például Pavol Rankov A somorjai szent mészáros és más történetek című kötete vagy Peter Balkótól az Akkor, Losoncon.
Ami a gyermekirodalmat illeti, túltengő Közép-európaiság-tudatom ott is meghatározza a választásaimat: nagyon várom a Robin Král – Aneta Františka Holasová író–illusztrátor szerzőpáros Toncsa és a cirkusz című könyvét,
amely díjak garmadáját zsebelte be annak idején itt, Csehországban, és hamarosan magyarul is megjelenik majd Pet’ovská Flóra fordításában.
A Csirimojó Kiadó könyveiből egyébként is szépen bevásároltam a napokban: tízéves lányomnak David Dolenský Erdőjáró Rúfusza lesz a meglepetés-olvasnivaló a nyári szünetre, két és fél éves kisfiamnak pedig Basia Flores Kukucs!-sorozata lesz a segítségére a számok, valamint az állathangok alaposabb megismerésében. Mindemellett terveim között szerepel az is, hogy havonta bevásároljak lefóliázott gyerek- és ifjúsági könyvekből. Pusztán amiatt, mert teljesen egyetértek azzal a nézettel, miszerint csakis a szülő felelőssége és hatásköre, hogy eldöntse: milyen könyveket adjon a gyerekei kezébe. Úgy gondolom, ennek a döntésnek legfontosabb előfeltétele a belelapozás lehetősége, mely lépést ugyebár lefóliázott könyvek esetében nehézkes eszközölni. Tehát (lefóliázott) ifjúsági- és gyerekkönyveket fogok vásárolni, a szülői felelősségtudat és önérzet, valamint a punkság különös elegye által motiválva.
Körkérdésünk további válaszadói: Bajzáth Mária, Ágoston-Szász Katalin, Kolozsi Orsolya, Veszprémi Szilveszter, Miklya Zsolt.