Június 30-án mutatják be a balatonalmádi Bondoró Fesztiválon a Tündérkönnyek című vízi színházi előadást, amely úgy dolgozza fel a Balaton keletkezésének történetét, hogy beépíti a produkcióba a víz mozgását. Az Alela Színház előadása a tó vizén játszódik, s a nézők a Balaton partjáról tekinthetik meg. A Tündérkönnyek rendezőjével, Székely Andreával beszélgettünk.
Az előadás látványosnak ígérkezik. Sokat dolgoztak azon, hogy a megjelenés és a dramaturgia egymást szolgálja?
Vízi színházi előadást készítünk, ahol nagy szerepe van a természeti erőknek, s ez a látványt, a dramaturgiai felépítést és a technikai lehetőségeket is erősen befolyásolja. Elég nagy kihívás. Mivel a színpadunk a vízben van, és a nézők a partról nézik a produkciót, a távolság meghatározza a méreteket, a mozgást és a dramaturgiai lehetőségeket. Dalokra épül a dramaturgiai vonal, a látványt pedig az áttetsző, hálószerű kellékek, ruhák határozzák meg.
Vannak-e olyan dramaturgiai elemek, melyek a vizet is szereplővé teszik?
A víz szerves része az előadásnak. A vízen épített kis színpadon játsszuk a darabot, s a vízen is érkeznek szereplők. Sőt a legfontosabb dramaturgiai ponton más vízi látványosság is szerepel. Minden egyes tárgyunk, eszközünk vízálló, hiszen folyamatosan a vízen vagyunk, a vízzel állandó a kapcsolatunk.
Milyen zsánerű dalok szólalnak meg a Tündérkönnyekben?
Danny Bain zeneszerző Szabó Attila verses dalszövegeinek ritmikus játékosságát helyezi a középpontba. A stílusát világzeneként tudnám jellemezni, mely a természet hangjaiból indul ki, és népzenei, valamint blueselemeket is felhasznál a hangulatok és a szereplők karakterének megjelenítésére.
Ha egy történetben sok a könny – a legenda szerint a Balaton is könnyekből született –, akkor kiegyensúlyozásul több vidámságra van szükség?
Mikor a Balaton legendáit választottuk témául, még nem is gondoltam, hogy minden egyes mese, legenda ennyire szomorú. A kővé vált hősök, a rianás miatt elmerült emberek és a könnyből kialakult tó történetei mind tragikusak. Végül a Tündérek könnyeit választottam, de ez sem vidám történet. Ám szeretnénk feloldani a darab végét, mert a tóval való örömteli kapcsolatot nem szeretnénk sötétre színezni.
Kisebb alkalmi társulatunk önálló művészekből áll: színészekből, bábművészekből, táncosokból, látványtervezőkből, zenészekből. Többen különböző műfajokban és társulatokban is dolgoznak. Ez a sokszínűség erősíti az előadást, számítunk is egymás segítségére.
A kisebb gyerekek vajon nem ijednek meg a sárkánytól?
Most a budakeszi Szivárvány Óvodában kaptunk próbalehetőséget, és a kis ovisok megnéztek egy-két jelenetet. Nem a félelem, hanem az érdeklődés volt jellemző rájuk. Nem konkrét bábokkal játszunk, hanem elemekkel, amikből bármi kialakulhat. Ebben a bábosok animációs gondolkodása elengedhetetlen.
A produkció Veszprémnek mint a Balaton és Európa Kulturális Fővárosának a támogatásával valósul meg. Lesz még előadás az almádi, a boglári és györöki helyszínek mellett?
Ebben a szezonban öt alkalommal mutatjuk be a három helyszínen a produkciót, erre szól a pályázatunk. Ám reméljük, a továbbiakban is kapunk meghívást, hogy máshol is bemutassuk a darabot. Csak egy tó kell hozzá!
Vannak a bábozásban is olyan technológiák, amelyek új szintre emelik a bábszínház fogalmát? Ha igen, ezek hogyan viszonyulnak az autentikus bábkultúrához?
A bábművészet komplex műfaj, amely minden újdonságra nyitott. Új anyagokat, technológiákat kutat vizuális, zenei és tudományos területeken is. Felhasználja a robottechnikákat, a különböző vetítési és akusztikus lehetőségeket. A központba viszont az ember által létrehozott animációt helyezi, mikor a bábművész életre kelt egy figurát. Lehet ez konkrét bábu vagy tárgy, bármilyen anyag. Ez a kapcsolat állandó a kortárs művészetek, az új technológiák és a hagyomány között. Ez a bábjáték lényege.
A Tündérkönnyek nem kifejezetten bábelőadás, inkább a mozgás és animációs játék jellemző rá.
Poós Zoltán