A legismertebb és legnépszerűbb írók közé tartozol, s bár nem titok, olvasóid közül sokan mégsem tudják, hogy nagy világjáró vagy: heteket, hónapokat töltesz a világ minden sarkában, Kínától Chiléig, Amerikától Hongkongig, és nem feltétlenül turistaként, hiszen dolgozni jársz ezekre a távoli vidékekre. Ez alapján persze azt is hihetnék, hogy útikönyvsorozathoz gyűjtesz anyagot, de nem erről van szó…
Konduktorként dolgozom ezeken a helyeken. Azt persze sokszor el kell magyaráznom – külföldön és itthon is –, hogy a konduktor nem zenekarvezető, és nem vasúti jegykezelő, hanem a konduktív pedagógia módszerével dolgozó szakember, aki ezzel a komplex módszerrel fejleszti a központi idegrendszeri sérült gyerekeket és felnőtteket.
Ez az a bizonyos, világszerte sikeres és népszerű Pető-módszer.
Igen, pontosan.
És hogy kerülsz például Martinique szigetére, ahová épp mostanság készülsz visszatérni?
Ott például egy kolléganőmet szoktam helyettesíteni a szabadsága idején. Máskor egy-egy iskolai központ által szervezett táborban, intenzív fejlesztő kurzusban dolgozom, így jönnek ezek a feladatok.
Azért is kérdezősködöm most efelől, és azért szeretném egy kicsit bemutatni ezt az oldaladat, mert az idei könyvfesztiválra jelent meg a Móra Könyvkiadónál Mesetorna című könyved, amely kifejezetten a konduktorként szerzett tapasztalataidra épül. Mozgásfejlesztő mesekönyv, mondókáskönyv, feladatgyűjtemény – melyik írja le a legjobban?
A „mesés tartásjavító gyakorlatok” alcímet adtuk a könyvnek. Hét gyakorlatsor található benne, három-három a két leggyakoribb, legelterjedtebb gyermekkori ortopédiai és/vagy mozgásszervi problémára, és egy meditatív, relaxációs gyakorlatsor. Mindegyik mesébe ágyazva – ezért is lett a cím Mesetorna.
Összekapcsolódik ez a világjáró éneddel is, hiszen ezeknek a meséknek a világ távoli sarkaiban élő kedves állatkölykök a főszereplői – grizzly medve, pingvin, kenguru… Nyilván nem véletlenül.
Igen, ez tudatos választás volt. Alapvetően a hetes szám több szempontból adta magát. Eleve mesés szám, és van hét világrész, meg egy héten hét nap, ezért gondoltam, hogy ezt kihasználom.
A mesék szereplőinek pedig azért választottam állatkölyköket, mert azon túl, hogy a gyerekek kedvencei, nem nehéz közöttük olyan fajokat találni, amelyekkel könnyen elfogadhatók a mozgásokat kísérő, bemutató mesetörténetek.
Hogyan tornázik a grizzly medve a hosszú téli álom után, hogyan görgeti a kókuszdiót a majomkislány, hogy ugrabugrál a kenguru és így tovább. Így aztán kedves-mókás keretet ad a tornának ez a fajta világ körüli utazás.
A róluk szóló mesékben azért tetten érhetők a személyes tapasztalataid is a távoli vidékekről.
Végül is igen, mert ezek az állatok élnek azokon tájakon, ahol jártam, és a nevük az adott hely őslakosainak nyelvén kidomborítja valamely jellemző tulajdonságukat. De ez inkább nekem adott egy érzelmi többletet, nem jelenik meg hangsúlyosan. Legfeljebb érezheti az olvasó, ha jól sikerültek a mesék.
Viszont azon túl, hogy a gyakorlatokat mesébe ágyaztad, írtál a mozgásokat kísérő, a feladatok elvégzését segítő mondókákat is, amelyeket megtanulva a gyerekek akár egyedül is eljátszhatják ezeket, csak utánozni kell a rajzokon látható mozdulatokat.
Igen, ez a konduktív szemléletből fakad. A ritmikus intendáció a konduktív pedagógia alapelve. Ezek a versecskék, mondókák ritmust adnak a mozgásnak, meghatározzák az ismétlésszámot. Ahhoz, hogy egy mozdulat hatékonyan építse az izmokat, megfelelő mennyiségben kell végrehajtani. Ez pedig sokkal mókásabb, ha van egy kis négysoros, felező nyolcas formájú versike, mintha azt mondanánk: „és ezt ismételd huszonnégyszer: 1, 2, 3, 4…” Szóval a gyakorlat az ismétlésszámban is segít, és a mozgás ritmusát is megadja a mondóka.
„Ha ilyen sok kókuszdiót kell gyűjtenie, ideje nekilátni a munkának! Azuka a mellkasa alá húzza a kezét, és feltornázza magát fekvőtámaszba. De mielőtt még elindulna kókuszpálmát keresni, játszik még egyet. Ide-oda gurigatja a kókuszdiót: a jobb kezéből a bal kezébe és vissza.
Így gurul a kókuszdió
Körbe-körbe-körbe,
Felgurul a hegytetőre,
Legurul a völgybe,
Elgurul a nagyvilágba,
Felgurul az égbe,
Megsüti a napsugárka:
Kókuszsüteménynek.”
Az ismétlések gyakoriságáról a kötet előszavában olvasható, hogy itt nem a formális matematikai logika érvényesül, azaz nem adhatók össze a percek…
Azazhogy nagyon is összeadhatók, csak nem mindegy, hogyan. A formális matematikai logika viszont nem érvényesül a mozgásfejlesztés során. Nagyon jó, ha egy ovis gyereket egyszer egy héten elviszünk egy egyórás tornára, de nem ér fel azzal, ha a hét hat napján napi tíz percig végez neki megfelelő speciális gyakorlatokat. Tehát ebben az esetben a hatszor tíz sokkal több, mint az egyszer hatvan vagy a kétszer harminc.
Hány éves gyerekeknek való ez a kötet? Bölcsiseknek, ovisoknak?
Bölcsiseknek nem ajánlanám, mert abban az életkorban még nem jelentkeznek azok a problémák, amelyekre ezek a feladatsorok készültek. Tehát például a bokasüllyedés, azaz a lúdtalp az 2-3 évesen még fiziológiás – teljesen természetes lehet. Még nem erősödtek meg a talpközépcsontok közötti izmocskák annyira, hogy megtartsák a lábboltozatot. Jó esetben ez magától kialakul négyéves kor körül. Szóval ezek a mesetorna-gyakorlatsorok óvodásoknak, kisiskolásoknak szólnak.
A könyvfesztiválra azonban nemcsak ez az óvodás gyerekeknek szóló könyved jelent meg, hanem a kifejezetten felnőtteket célzó Nap aranya, hold ezüstje című köteted is a Trend Kiadónál, ami azonban mégis szoros kapcsolatban áll a gyerekirodalommal, hiszen a létrejötte egy gyerekirodalmi eseményhez köthető, ahol szintén felbukkan a mesés hetes szám...
Épp egy évtizede, 2013/14 őszén-tavaszán szervezte meg Simon Réka Zsuzsanna a Hét határon Nemzetközi Meseprojektet az Író Cimborák alkotóközösségén belül. Ha jól emlékszem, közel húsz ország több mint hetven neves alkotójától érkeztek a képek, amelyekhez azután meséket írtunk. Akkor engem Viive Noor észt illusztrátor alkotásával hozott össze a sors, akivel személyesen is találkozhattam, mert eljött az esemény megnyitójára. Beszélgettünk, és kiderült, hogy az a kép egy sorozat része, amelynek a világa nagyon magával ragadott.
Olyannyira, hogy teljesen a saját szórakoztatásomra, magam gyönyörködtetésére elkezdtem írni ezeket a meséket, amelyek tényleg mesék, a műfaj mindenféle követelménye megjelenik bennük – azon kívül, hogy jó legyen a vége, mert ez azért nem minden esetben teljesül.
Így született meg A Nap aranya, Hold ezüstje.
Beleolvasva a kötetbe, ezeknek a meséknek a hangulata, szövete távol-keleti történetekre, az Ezeregyéjszaka meséire emlékeztet, de talán azért is, mert Viive Noor képei misztikus, sejtelmes hangulatot árasztanak.
Igazán nem is tudom. Én úgy gondolom, hogy az igazán régi, klasszikus nyugati mesékre, a XVII–XIX. századi mesegyűjteményekre ugyanúgy emlékeztet. De mindenképp van benne egyfajta titokzatosság, távolság, ahogy a képekben is. Éppen ez fogott meg a képekben, a sejtelmesség, a nagyon sokat mondó drámaiság. Lehetetlen volt nem írni hozzájuk történeteket.
S mennyire nem lehetetlen újabb részt írni az Abszolút töri-sorozathoz? Tudomásom szerint most épp azon dolgozol.
Igen de csak azért, mert valahogy elkeveredtem a közelmúltban Sárospatakra, és annyira szerettem ott lenni, hogy elképzeltem, milyen nagyszerű lehetett Sárospatak az 1600-as évek derekán, Lorántffy Zsuzsanna udvartartása idejében. Onnan igazgatta a Rákóczi-birtokokat. Azt gondoltam, mindenképp szeretném, ha ezt a kedves időutazó hőseim is megtapasztalhatnák: milyen jó lenne elvinni őket oda.
Szóval akkor azért ebben is van egy kicsi amolyan „nem lehet nem megírni” mozgatórugó.
Hát, igen, vannak olyan történetek, amelyek szeretnének megszületni, és én meg hagyom nekik.
Így aztán a jövőbeli olvasóid megint a múltban találják magukat…
Igen, így valahogy. Az első kerületi Vitéz János gimiseivel együtt.
Nyulász Péter
Az interjúban megjelenő kötetek:
Mészöly Ágnes: Mesetorna – Mesés tartásjavító gyakorlatok
Korcsoport: 3+
Illusztrátor: Kőszeghy Csilla
Móra Könyvkiadó, 2023
112 oldal
4499 Ft
Mészöly Ágnes: Nap aranya, Hold ezüstje
felnőtt mesék Vive Noor képeihez
Korcsoport:18+
Illusztrátor: Viive Noor
Trend Kiadó, 2023
102 oldal
3999 Ft