Fotó: Lovász Andrea
Vissza
  • 2020.11.24
  • MeseCentrum

Lehet-e kritizálni a kritikát?

Körkérdésünkre Lovász Andrea válaszolt.

Az eredeti kérdések ezek voltak:

Kritizálható-e egy kritika nyilvánosan? Számon kérhetők-e a kritikuson szakmai tévedések, csúsztatások? Válaszolhat-e egy szerző a művét ért kritikára? Miért igen vagy miért nem? Lehet-e másféle a „felnőtt” és a gyerek-ifjúsági irodalmi művekről megjelenő kritikák szempontrendszere? Miért ekkora tabu, ha egy szerző szakmai szempontok alapján válaszolni akar az őt ért kritikára?

Igyekszem összefoglalni egyetlen válaszban, mit gondolok erről.

Az irodalomnak (ilyen állat márpedig van) egy sokkal tágabb extenzióját tekintsük alapnak. Ebben az értelemben az irodalom nemcsak a létrejött (irodalmi/primér) művek összessége, hanem éppen úgy része minden egyéb, ami e művekhez kapcsolódik, azaz az irodalom konstrukció, az irodalom rendszer. Része az irodalomkritika, a bloggerek, a fesztiválok, a könyvvásárok, a könyvbemutatók, a kiadói marketingstratégia, a szerzői interjúk, egyszóval minden szakmai diskurzus, mely nemhogy a mű körül zajlik, de magának a műnek a része. És akkor értelemszerű, hogy mindennek éppúgy része a kritika, mint a kritikára adott válasz, ami igazából nem is válaszként értelmeződik, hanem egyazon beszélgetés egy lehetséges megszólalójaként ‒ amire természetesen érkezhet újabb hozzászólás, észrevétel. A gyerekirodalom hasonlóan értelmezhető, azzal a különbséggel, hogy sokkal gazdagabb, sokrétűbb ez a konstrukció, hiszen az eddigieken túl nemcsak a képzőművészetnek, hanem a gyereklélektannak, pedagógiának is része van benne.

Lovász Andrea körkérdés
Rémi Muller/ Unsplash

Persze lehet mindezt úgy is (félre)érteni, hogy a beszélgetéshez mindenki azt tegye hozzá, ami a szerepe: a szerző írjon, a kiadó szerkesszen, reklámozzon, a kritikus kritizáljon, az olvasó rajongjon vagy fanyalogjon, de lehetőleg senki ne szóljon bele a másik munkájába – a tabura vonatkozó kérdésre ez talán lehet egy válasz.

Lett mostanában egy kedvenc irodalomdefinícióm, hálás köszönet érte Szabó Borbálának: „az irodalom igenis macska”. Azaz nem tananyag, és nem szigorú formai keretek közé szorított, magányos (primér és szekunder) szövegek sorozata.

U.i. Természetesen nem gondolom, hogy bárkinek is ne lenne joga komolyan venni ezt az egészet. Merthogy egy kicsit tényleg bele lehet halni minden negatív előjelű kritikába, vagy akár egy lesajnáló megjegyzésbe is…

további Interjúk

Körkérdés a tavalyi év legfontosabb történéseiről

GYEREKIRODALMI SZAKEMBEREKET KÉRDEZTÜNK A TAVALYI ÉV LEGFONTOSABB TÖRTÉNÉSEIRŐL. KÖRKÉRDÉSÜNKRE MAKKAI KINGA VÁLASZOLT.

Tovább
Körkérdés a tavalyi év legfontosabb történéseiről

Gyerekirodalmi szakembereket kérdeztünk a tavalyi év legfontosabb történéseiről. Körkérdésünkre Kérchy Anna válaszolt.

Tovább
Körkérdés a tavalyi év legfontosabb gyerekirodalmi történéseiről

Gyerekirodalmi szakembereket kérdeztünk a tavalyi év legfontosabb gyerekirodalmi történéseiről. Körkérdésünkre Gesztelyi Hermina válaszolt.

Tovább