Kritizálható-e egy kritika nyilvánosan?
Igen, de szerintem nem szóban, hanem inkább írásban. Így jól ki lehet fejteni, hogy mi a szerző problémája a kritikával, és az olvasó is jobban meg tudja ítélni egy precízen leírt szöveg alapján, hogy jogos-e a kritika kritikája. A magyar kultúrában van hagyománya az irodalmi polémiáknak, hiszen teljesen természetes, hogy nemcsak a kritika gondol a műről valamit, hanem a műről megfogalmazott kritikáról is gondol valaki valamit. A jó kritika szerintem olyan, mint egy dominósor első eldőlő dominója: tarol.
Számon kérhetők-e a kritikuson szakmai tévedések, csúsztatások?
Természetesen igen. Sőt: a tévedéseket számon is kell kérni.
Válaszolhat-e egy szerző a művét ért kritikára? Miért igen vagy miért nem?
Válaszolhat, de főleg a tévedésekre érdemes reagálni. A kritikus attitűdöt csak akkor érdemes kritizálni, ha a kritikust valamilyen nyilvánvaló és bizonyítható elfogultság, inkorrektség vagy aljas szándék befolyásolja. És hát, elegánsabb is, ha kritikusok vitatkoznak az ember művéről, mint ha ő maga vitatkozik a kritikusokkal.
Lehet-e másféle a „felnőtt” és a gyerek-ifjúsági irodalmi művekről megjelenő kritikák szempontrendszere?
A „felnőtt” művekről megjelenő különböző kritikák szempontrendszere is eltér egymástól, hiszen maguk a kritikusok is más szempontok szerint vizsgálnak egy-egy könyvet – sőt, gyakran ugyanaz a kritikus is más szempontok szerint vizsgálja meg az egyik, majd a másik művet. A szempontrendszert meghatározza, hogy ki és miért ír kritikát, és miről írja azt. A kérdés „felnőtt” műveket, illetőleg gyerek- és ifjúsági könyveket említ, holott a határok pont a legszínvonalasabb alkotások esetében nem ilyen élesek. Vajon Lakatos István Dobozvárosa ifjúsági regény? És ha a Bűn és bűnhődést fiatalok olvassák, nem lesz a regénynek szükségszerűen egy ifjúsági olvasata? Az elmondottak alapján a fenti kérdésre adott válasz nem vezethet messzire, de azért leírom: nemhogy lehet, hanem szükségszerűen más a szempontrendszer.
Miért ekkora tabu, ha egy szerző szakmai szempontok alapján válaszolni akar az őt ért kritikára?
Nem hiszem, hogy tabu. De mint mondtam, nem elegáns, és szerintem nem sok értelme van: a szerző közel áll a művéhez, és még ennél is közelebb áll saját magához. És ahogy az Platón művében, a Szókratész védőbeszédében is áll, a költők nem feltétlenül értik a saját műveiket. „Úgyszólván mindenki, aki jelen volt, náluk okosabban tudott hozzászólni ahhoz, amit ők maguk szereztek.” (Devecseri Gábor fordítása) Berzsenyi Dániel nyolc évig fogalmazta válaszát Kölcsey kritikájára. Amikor ezt tanultam az iskolában, az jutott eszembe, hogy elpocsékolta ezt a nyolc évet, inkább verseket kellett volna írnia. A kritikát néha veszélyes komolyan venni – még akkor is, ha Kölcsey Ferenc írta.