A Deák 17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galéria 2014 óta mutatja be hazai képzőművészek és gyermekalkotók munkáit. A galéria célcsoportját a kisgyerekek és fiatalok alkotják, missziója a közvetítés: testközelivé tenni számukra a kortárs művészetet. A főváros szívében található, fővárosi önkormányzati fenntartású helyszín nemcsak kiállító, de közösségi térként is működik: a korosztályok közötti párbeszédre összpontosít izgalmas programokkal, tárlatvezetésekkel, múzeumpedagógiai foglalkozásokkal, továbbá képzéseket szervez, pályázatokat hirdet, és számos intézménnyel működik együtt.
A ti krédótok a társadalomszépítés, amelyhez a kulcs a felnövekvő generáció érzékenyítése. Töretlenül hisztek abban, hogy „fogékonyságra és nyitottságra építve az intézmény hozzájárul egy fenntartható, elfogadó világ és társadalom kialakulásához”. Sikerült közelíteni ehhez a célhoz az elmúlt hét-nyolc évben, az indulás óta?
Mindenképpen sikerült. A művészet és különösen a kortárs képzőművészet alkalmas arra, hogy a növelje a fiatalokban a nyitottságot, az érdeklődést, a kérdezni tudás képességét. A kiállításaink között rendre szerepelnek olyan témájúak, amelyek fontos társadalmi kérdéseket érintenek, a klímavédelemtől a mozgásukban korlátozott emberek életéig, de például a közeljövőben egy roma alapítvánnyal és egy idősotthonnal is közös projektet valósítunk meg.
Több, mára felnőtté vált diák jön vissza hozzánk: volt olyan kolléganőnk, aki középiskolai közösségi szolgálatosként kezdte a galériában, aztán gyakornok is lett, majd az egyik munkatársunkká vált.
A fiatalok művészeti nevelésére létrehozott tér célcsoportja a három–huszonhárom év közötti korosztály. A kezdetektől így terveztétek?
Igen, bár ez valóban sok generáció egyszerre. Voltak évek, mikor a legkisebbekké volt a főszerep, de idén például több, a húszas éveinek elején járó egyetemistával dolgozunk együtt. Mára minden korosztály számára kialakultak a neki leginkább megfelelő programok, ezért valóban azt mondhatjuk, hogy húsz évet átfogó korosztályokhoz tudunk szólni.
Követtek-e külföldi példákat? Vannak olyan hasonló szemléletű művészeti terek, közösségek, amelyeknek a tevékenysége inspirál titeket?
Alapvetően nem követünk külföldi mintát, de figyelemmel kísérjük olyan külföldi múzeumok tevékenységét, amelyek nagy hangsúlyt fektetnek a fiatalok megszólítására, mint a Tate Modern vagy a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum.
Hogyan fogadtak titeket az induláskor itthon?
A szakmában sokan várták a galéria megszületését, számos művészoktató és vizuális kultúrát oktató pedagógus üdvözölte egy olyan intézmény létrejöttét, ahol a középpontban a gyerekművészet áll. Különösen jó kapcsolatban vagyunk a Vizuális Mesterpedagógiai Műhellyel és a Magyar Rajztanárok Országos Egyesületével, konferenciákat, továbbképzéseket is szervezünk közösen.
Mivel a fővárosi fenntartásnak köszönhetően a programjainkat és foglalkozásainkat ingyenesen tudjuk biztosítani, az iskolák is nyitottak és érdeklődők voltak.
Azáltal, hogy a gyermekművészet mellett professzionális kortárs képzőművészettel is foglalkozunk, a múzeumi közegben is szép helyet vívott ki magának a galéria.
Milyen kapcsolatban vagytok a hazai és külföldi galériákkal?
Gyakran dolgozunk együtt a hazai galériákkal, múzeumokkal, kulturális intézményekkel. Több kiállítási anyagunk utazik az országban vagy külföldön. Az utca nem játszótér című gördeszkás kiállításunk.
Az én kicsi szörnyem című anyag pedig több külföldi magyar intézetben is szerepelt. Egyik visszatérő kiállításunk a Van művészi vénád?, amelyet minden évben a Ludwig Múzeummal közösen szervezünk. 2023-ban a Budapest Galériával tervezünk közös projektet.
Nagyon sokszínű, eklektikus kiállításokat hoztok létre. Hogyan jönnek a témák?
A tematikát éves terv keretében dolgozzuk ki, itt az első szempont az, hogy olyan projekteket hozzunk létre, amelyeknek van kapcsolódási pontjuk a gyerekekhez, a fiatalokhoz, és amelyek illeszkednek az általad is említett koncepcióhoz, misszióhoz. Elsősorban a kortárs művészet áll a fókuszunkban, az a célunk, hogy közelebb vigyük, megszerettessük és megértessük a fiatal korosztállyal. Folyamatos kapcsolatot tartunk fenn iskolákkal, egyetemekkel, művészoktatókkal, kiváló kurátorokkal és kortárs művészekkel.
Támogatjátok a kísérletezést, és vállaljátok, hogy nem minden kísérlet jár sikerrel. Akadt olyan kezdeményezés, amelyre nem volt fogékony a közönség?
A kísérletezés mind a kortárs művészetnek, mind pedig a gyerekművészetnek a sajátja. Enélkül a szemlélet nélkül nem is lehet e kettővel foglalkozni, ezért része ez a missziónknak. Természetesen vannak olyan kiállításaink vagy programjaink, amelyekre nagyon nagy számú közönség érkezik, és olyanok is, amelyek inkább egy szűk réteghez szólnak.
Mi volt az eddigi legsikeresebb projektetek?
Úgy látjuk, hogy nagyon népszerűek és kiugró számokat eredményeznek az egyes szubkultúrákat bemutató tárlatok. Ilyen volt például Az utca nem játszótér című, a gördeszkázás hazai történetét feldolgozó kiállítás, amely azóta nemzetközi utazótárlatként járja a világot. De nagyon sikeres volt a Budapest Street Archæology című kiállításunk is.
A Street artnak olyan közössége működik világszerte és hazai viszonylatban is, ami soha korábban nem látott socialmedia-aktivitást és élőlátogatás-számot eredményezett.
„A kultúra közhasznú” elve mentén olyan remek, ingyenes kulturális programjaitok vannak, mint például a Világjáró gyerekek-sorozat – amelyet a pandémia alatt online is működtettetek. Ez a sokrétű családi program havonta más és más kultúrát hoz közelebb a gyerekekhez és a szüleikhez.
A Világjáró gyerekek igazi családi program, erre kifejezetten családok érkeznek, iskolai szervezéstől függetlenül.
Ez a programunk szól leginkább a legkisebbekhez, általában óvodás-, kisiskolás korú gyerekekkel érkeznek a szülők, de sokszor a tinédzser nagylány is velük tart. A program során a közönség sok izgalmas információt tudhat meg egy országról, a kultúrájáról, interaktív előadásokat nézhetnek a gyerekek, kézműveskedünk, időnként énekelünk, táncolunk, idén még kungfuztunk is. Mindezt kötetlen hangulatban, finomabbnál finomabb külföldi ételek is kóstolva.
A múzeumpedagógiai foglalkozásainkat szervezzük iskolákon keresztül: rengeteg iskolával, pedagógussal állunk kapcsolatban, akik csoportjaikkal, osztályaikkal jelentkeznek a foglalkozásainkra. Általában naponta két csoport érkezik hozzánk, amelyekkel játékos tárlatvezetés és alkotótevékenység keretében ismertetjük meg a kiállításainkat.
Milyen a kapcsolatotok a vidéki tanintézményekkel?
Több utazókiállításunk is rendszeresen járja az országot, ilyen a Tér–Mozgás–Játék, az Én kicsi szörnyem, illetve a gördeszkás kiállítás is utazik itthon is, idén ősszel Debrecenben mutatjuk be. Az iskolai csoportok felé való vidéki elérést leginkább egy viszonylag új kezdeményezésünkkel, a BIG Bőrönd címre keresztelt utazótárlatunkkal tudjuk lemérni. Ez a kiállítás egy kompakt, valóban bőröndszerűen „felkapható” és kölcsönözhető kiállítás, amelyet direkt iskoláknak ajánlunk. Célunk, hogy a gyerekek maguk is kipróbálhassák, milyen megrendezni egy kiállítást – és hogy bővítsük a kiállítótérként elképzelhető helyek körét. Ez a kiállításunk eddig két helyszínen járt: Kaposvárott, illetve most éppen Budapesten.
Milyen terveitek vannak a jövőt illetően?
Természetesen folytatni szeretnénk mindazt, ami már eddig is ment. A következő években a land art, a köztéri művészet és a bábművészet áll majd a figyelmünk homlokterében. Távlati célunk, hogy minél több kiállításunk váljon utazótárlattá, és hogy minél szélesebb kapcsolati hálót alakítsunk ki partnerintézményekkel.
Veress Gyöngyi
Fotók forrása: ITT