Vissza
  • 2021.09.01
  • MeseCentrum

Hogyan lesz valaki gyerekkönyvszerkesztő?

Körkérdésünkre Szabó Sándor, a Csimota Gyerekkönyvkiadó szerkesztője válaszolt.

Hogyan lett belőled gyerekkönyvszerkesztő?

Ez jó kérdés – talán úgy, hogy mindig is szerettem olvasni, aztán idővel rájöttem, hogy az irodalom nemcsak olvasást, hanem írást is jelenthet. Így hamar megtanultam, hogy a szerkesztő azért van, hogy segítsen, még ha elsőre úgy is tűnhet, hogy csak a hibákkal hajlandó foglalkozni. Az egyetemen is magyar szakra jártam, de akkoriban még úgy gondoltam, régi magyar irodalommal fogok foglalkozni. 2005-ben aztán kaptam egy felkérést Csányi Dórától, a Csimota főszerkesztőjétől, hogy vállaljam el az Egyszervolt… meseantológia (1. kiadás) szerkesztését, ami teljesen ismeretlen terep volt számomra, mai fejjel nem is értem, hogy mertem belevágni. Visszagondolva azt még nem mondanám „igazi” szerkesztésnek, talán Domonyi Rita Tündérbodár című szövege után gondoltam arra először, hogy izgalmas dolog lehet egy szöveget gondozni, segíteni a szerzőnek, hogy az eleve jó írása még jobbá váljon. Az évek során sokat tanultam a szerzőinktől, a legtöbbet Csányi Dórától, akivel mindig közösen szerkesztjük a könyveinket, vagyis egymásnak hangosan felolvasva kommentáljuk az olvasott, hallott mondatokat, aztán folyamatosan küldjük az észrevételeinket a szerzőknek, verzióról verzióra.

Szabó Sándor Csimota-01

Mi volt a legkedvesebb olvasmányod gyerekként, és milyennek találod most, szakemberként újraolvasva ugyanazt?

Nekem az első, igazán fontos olvasmányélményem a Winnetou volt. A mai napig emlékszem, mennyire örültem neki, amikor megkaptam. Nekem az a nagy alakú, 1980-as években megjelent mórás kiadás van meg, amelyben Császma József fekete-fehér rajzai illusztrálják a szöveget. Gyerekként többször is elolvastam, legutóbb idén januárban, mivel a Mészáros Márton barátommal elindított Élt egyszer egy Olvasó podcastunkban éppen ez a Karl May-mű volt, amit megbeszéltünk. Mai szemmel didaktikus, önismétlő, ennek ellenére még mindig élvezettel tudtam újraolvasni, könyvtárgyként még ma is megállja a helyét, már ha nem esik úgy szét, mint az én példányom.

Szabó Sándor Csimota-01

Milyen könyveket szerkesztesz jelenleg, s ezek közül melyiket ajánlanád, és miért? 

Ahogy már korábban is említettem, Csányi Dórával közösen szerkesztjük a könyveket, így ezek az újdonságok is közös munkák. Az elhúzódott Ünnepi Könyvhét miatt június helyett szeptember első hétvégéjén lesz a könyvvásár, kicsit feltorlódtak a könyvek, szinte egyszerre kellett nyomdába küldenünk őket, szerencsére időben elkészült mindegyik. Így például nagy szeretettel ajánlom Turi Lilla Amire emlékszem című rajzos képeskönyvét, amely az emberi élet fontos mozzanatait dolgozza fel: születés, gyerekkor, iskola, nyaralások, családi ünnepek, esküvők, temetések. Nagyon különleges könyv, egy rajzos fotóalbum, amelyhez mindenki hozzáfűzheti a saját emlékeit.

Szabó Sándor Csimota-01

Elkészült a Gibbon és Makákó-sorozat (nézzétek meg a könyvről készült Meseterasz-adásunkat ITT) harmadik része is, A nagy félreértés, itt a szokásos állatkerti őrületben találhatjuk magunkat. Lehet, hogy elfogult vagyok, de szerintem a sorozat legerősebb része jelent meg Várszegi Adél tollából, amit Grela Alexandra nagyon szép képei kísérnek. A nevetés ezúttal is garantált!

Szabó Sándor Csimota-01

Nagyon örülünk, hogy nálunk jelenik meg Milbacher Róbert első, gyerekeknek írt regénye, a Tátiti Tibike, a világ utolsó táviratkihordója gondol egy merészet. Ez egy izgalmas nyomozás története, melynek során hőseink a Sutyorka községből eltűnt madarak után nyomoznak. Ez a szöveg is nagyon vicces, az illusztrációkat Baranyai (b) András készítette.

Szabó Sándor Csimota-01

Végül pedig Tóth Gyula Gábor Mese a Mindenről, a Semmiről és más furcsa mesék című munkáját kell megemlítenem, amelyek rövidek, viccesek, olyanok, amikre nem számítunk, lényegében villanyoltás utáni ráadástörténetek, amelyek varázslatos pillanatokat teremtenek egy sűrű nap végén. A képeket Nagy Norbert készítette.

Szabó Sándor Csimota-01

És az új Papírszínház-meséket még nem is említettem: például Szegedi Katalintól a Hófehérke, Szalma Edittől A csillagszemű juhász, Vibók Ilditől a Ha nagy leszek című kiadvány. Érdemes folyamatosan követni a honlapunkat, mert még további újdonságokra lehet számítani, de ezekről egyelőre nem szívesen beszélek, hiszen csak az a könyv biztos, amelyik meg is érkezik a nyomdából.

Szerinted számíthatunk arra a következő időszakban, hogy újabb és újabb tabutémákkal foglalkozó gyerekkönyvek jelennek meg? A világ nagy átalakulásban van, és láthatólag számos kérdésre keresi a választ a gyerekirodalom is: mit gondolsz, a jó könyvek közelebb vihetnek bennünket ezekhez?

A válaszom röviden: igen és igen.

Nem szeretném megkerülni a kérdéseket, de szerintem fontos tisztázni, hogy olyan kategória nem létezik, hogy tabutémákkal foglalkozó gyerekkönyv. Gyerekkönyvek vannak, amelyeket kortárs szerzők írnak és rajzolnak, és ezek bármiről is szóljanak, mindig a gyerekeket foglalkoztató kérdéseket járják körbe, a világ megismerésében adnak nekik támpontokat, erkölcsi tanításokat rejtenek, félelmeikre és szorongásaikra nyújtanak megnyugtató feloldást, izgalmas és új világokat ábrázolnak, nevetésre vagy elgondolkodásra késztetnek.

Az a könyv, amelyik pusztán egy tabutémát mutat be, az nem szépirodalom, hanem ismeretterjesztő kiadvány. Természetesen erre is szükség van, de az egy más műfaj. Tehát bármiről is szóljanak ezek a könyvek, a lényeg, hogy mindig az irodalom hangján kell, hogy tegyék.

A világ folyamatosan változik, nehéz megjósolni a jövőt, de abban biztos vagyok, hogy amíg lesznek gyerekek, addig lesznek mesék is, amelyeket mindig elő lehet majd venni, mert a mese az emberiség egyik legszuperebb találmánya.

Egy szerkesztő mindig olvas, keresi az újdonságokat, vagy szán egy kis időt a pihenésre is?

Bevallom, amióta szerkesztő lettem, időnként „kényszeríteni” kell magamat, hogy saját örömömre is olvassak, ne csak a munka miatt, de gondolom, más szerkesztők is így vannak ezzel. Időnként úgy érzi az ember, hogy elege van a világ összes könyvéből, de nem szeretnék panaszkodni, nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy a Csimota Kiadó munkatársaként évek óta testközelből követhetem a közönség és a szakma által is elismert könyvek születését. Ezzel kapcsolatban fontosnak tartom kiemelni: ahhoz, hogy egy könyv elkészüljön, igazi csapatmunkára van szükség. Ezúton is szeretném megköszönni az olvasószerkesztőnknek, Hradeczky Moninak, a nyomdai előkészítőnknek, Pelsőci Ágnesnek, a nyomdai összekötőnknek, Wunderlich Péternek, a marketingesünknek, Tóth Emesének, illetve az értékesítésért felelős munkatársunknak, Valtinyi Lídiának, hogy tudásuk legjavát adva segítik a munkánkat.

(ITT olvashatjátok el Kovács Eszter és Lovász Andrea körkérdésünkre adott válaszait)

további Interjúk

„Természetes közegem a határzóna”

Kollár Árpádot most kivételesen nem a PesTextről kérdezte Ayhan Gökhan.

Tovább
Hogyan lesz valaki gyerekkönyvszerkesztő?

Körkérdésünkre Dávid Ádám szabadúszó szerkesztő válaszolt.

Tovább
Hogyan lesz valaki gyerekkönyvszerkesztő?

KÖRKÉRDÉSÜNKBEN KERTÉSZ EDINA, A MANÓ KÖNYVEK SZERKESZTŐJE MESÉL MUNKÁJÁRÓL.

Tovább