Hogyan lett belőled gyerekkönyvszerkesztő?
Magyar szakot végeztem, és mindig is a könyvek érdekeltek leginkább, de nagyjából harmincéves koromig el sem tudtam képzelni, hogy ezzel főállásban is lehet foglalkozni. Aztán úgy alakult, hogy szerzőből lettem szerkesztő. A Naphegy Kiadónál megjelent az első gyerekkönyvem, néhány évre rá munkatársat kerestek, én pedig beadtam az önéletrajzomat, és felvettek. Az első munkanapomon csak néztem a kupac könyvet, és el sem hittem, hogy ez történik.
Mi volt a legkedvesebb olvasmányod gyerekként, és milyennek találod most, szakemberként újraolvasva ugyanazt?
Kiskamaszként vagy tizenháromszor elolvastam a Jane Eyre-t, nem tudtam megunni. Most pedig olyan szerencsém van, hogy én szerkeszthetem. Gyerekként a regény komor és szenvedélyes romantikája nyűgözött le, most már látom a XIX. századi nincstelen árva lány bátorságát is, aki a maga útját járja.
Ha nem a saját munkáidból kellene ajánlanod egy igazi kedvencet, mi volna az, és miért?
A négyéves unokahúgommal nemrég átböngésztük a Bolondos hercegnők könyvét, amelyben fiktív és valóságos hercegnőkről esik szó – Rapunzelről, Leiaról vagy Borsószem hercegkisasszonyról – nagyon mulatságos és újszerű formában. Jól szórakoztunk rajta, és vizuálisan is nagy élmény a könyv.
Milyen könyveket szerkesztesz jelenleg, ezek közül melyiket ajánlanád, és miért?
A Manó Könyveknél mostanában nagyon sok izgalmas könyv jelenik meg, amelyekben a fikció egyesül a történelmi tényekkel. Ilyenek Lucy Strange könyvei, legutóbb A kastély szelleme, és Hilary McKay Hamarosan látjuk egymást című könyve az első világháború idejéből, valamint Lindsay Galvin Darwin sárkányai című regénye, ami Charles Darwin és az evolúcióelmélet megszületésének korszakába visz el. Nagyon jó iránynak tartom, hogy a gyerekek izgalmas történeteket olvasva lépnek kapcsolatba a múlttal. Néhány hónap múlva Ruff Orsolyának is megjelenik egy gyerekregénye, amelyben különböző családok történeteivel ismerkedik meg a főhős kislány.
Szerinted számíthatunk arra a következő időszakban, hogy újabb és újabb tabutémákkal foglalkozó gyerekkönyvek jelennek meg? A világ nagy átalakulásban van, és láthatólag számos kérdésre keresi a választ a gyerekirodalom is: mit gondolsz, a jó könyvek közelebb vihetnek bennünket ezekhez?
A tabu eredeti jelentése szerint olyasmi, amitől félni kell, ami veszélyes. Nem tudom, miért kéne félnünk beszélni arról, ami körülvesz minket. A gyerekek nem ismernek tabut, ezt csak a felnőttek találták ki. Én nagyon örülök, ha olyan könyvek jelennek meg, amelyek nyíltan beszélnek a valóságunkról, mert mindannyian benne élünk, a gyerekek is, és ehhez hozzátartozik például a halál, és hogy sokfélék vagyunk, sokféleképpen élünk. A jó könyvek a valóságról beszélnek. Engem gyerekként is felszabadított, ha olyat olvashattam, mint A repülő osztály vagy kamaszként a Zabhegyező.
Egy szerkesztő mindig olvas, keresi az újdonságokat, vagy szán egy kis időt a pihenésre is?
Én mindig olvasok, akár szerkesztek, akár nem, ha pedig nem olvasok, akkor írok. De muszáj néha kiszakadni a szövegek közül, ezért sokat jógázom, futok, biciklizem, és az evezésre is rákaptam nemrég.