A gyerek- és ifjúsági irodalom szempontjából hogyan alakult 2023, voltak-e meglepő fordulatok, láthatók-e új trendek idehaza?
Húsz év elteltével meglepő fordulatnak számít, hogy elkészült Varró Dániel Túl a Maszat-hegyen című kultkönyvének folytatása? A Túl a Maszat-hegyen után magára két évtizedet várató második rész hatása talán most még nem érzékelhető tendenciaként. Utólag viszont alighanem a magyar nyelvű gyerekirodalom felszabadításaként, görcsös önkeresésének kioltásaként fogjuk értékelni. Én el tudok képzelni egy ilyen szép jövőt. A szerzőnek ez a szövege, A leprikónok átka című „kaland, játék, kockázat”-típusú (más néven „választós”) meséjével együtt képviseli leginkább azt a nyelvi értelemben is szellemes és őrült játékosságot, amilyen fordulatot annak idején Lázár Ervin meséi hoztak a magyar gyerekközönségnek.
Ez olyan minőségű all age-irodalom, amit nemzetközi szinten az Alice Csodaországban című bestsellerrel vagy Dr. Seuss nevével fémjeleznek, és amelyet minden magyar írónak is illene mielőbb megismernie. Esztétikai értelemben világszínvonal és kuriózum, ha másért nem, már csak a magyar és a nemzetközi költészeti hagyományokkal sziporkázóan sokirányú és termékeny kapcsolatteremtése okán. A verses meseregények megszaporodását Varró gyerekirodalmi sikereihez kötöm, és az egyik legüdítőbb és a szórakoztatásunkra, művelődésünkre nézve (többes számon a magyar kulturális közösséget értem) az egyik legjótékonyabb fejleménynek tartom. A magyar nyelvközösség számára egyébként a szépirodalomban Térey János élesztette föl a Paulusszal ezt a romantikában honos műfajt, a verses regényt. Varró ezért neki ajánlja egy karakterét a Túl a Maszat-hegyenben a Paulus formájára, az Anyegin-strófára utalva: „[…] S ki e strófát nemrég kiásta, / A karakán költőzseni / (Saját Palim pálfordulása / Legyen kis tisztelgés neki), […]”. Az elmúlt napokban egy nemzetközi gyerekirodalmi előadássorozat keretében Lipcsében is ecsetelhettem a műfaj gyerekirodalomba vándorlásának történetét és hazai specifikumait, bemutatva további jeles képviselőit: Harcos Bálintot, Keresztesi Józsefet, Gáti Istvánt és M. Kácsor Zoltánt.
Izgalmas értékőrző újításnak látom a népmesék kortárs újraírásait az élőbeszéd természetességének dinamikájára (Zalka Csenge Virág), tematikus gyűjtését-szerkesztését (Bajzáth Mária), illetve a népmese-struktúrájú új, szépirodalmi igényű mesék gyűjteményeinek megszaporodását (Boldizsár Ildikó, Zalán Tibor, Szecsődi Tamás Leó).
A magas irodalomesztétikai nívó és a gyerekírók egyre bátrabb műfaji kezdeményezései mellett egy másik öröm is ért a szakmában. Az IGYIC-MeseCentrum eredeti célkitűzései közé tartozik, hogy ne csak válogassuk; terjesszük is a jó gyerekirodalmat, és hívjuk fel a figyelmet az olvasás, az esti mese jótékony hatásaira. Ez a vágyunk új lendületet kapott. Zenés Olvasósarok című programunkat egy minisztériumi mintaprogram keretében most 19 helyszínre közvetíthetjük. Nemcsak a fent említett kiváló irodalmat visszük januártól júniusig könyvcsomag formájában egészen a határig, de összművészeti programok keretében színészekkel és költőkkel, így például Varró Dániellel és dalszerző társával, Molnár Györggyel személyesen is találkozhat a helyi közönség. Kortárs irodalmi termésünk legjavát élményszerű, összművészeti előadások és ismeretterjesztő workshop, személyes könyvtanácsadás keretében utaztatjuk országszerte.
Én a Vas megyei Magyarszecsődön vettem részt először összművészeti gyerekirodalmi alkotásban a község népe előtt. Csetényi Anikó és Presser Gábor zenés mesejátékát, A piros esernyőt adtuk elő a szomszédos falu és város gyerekeiből toborzott kis gyerektársulattal, majd vándorszínészként gyalogtúrázva hét településen. Kisfaludy Károly egyfelvonásos vígjátékát, a Szeget szeggelt is bemutattuk a parókia udvarán. Tudom, mit jelent egy kisközösségnek, milyen hatékonyan erősíti a kapcsolatokat és az egyén identitását egy családoknak szóló összművészeti esemény. BMX-szel hordtam a röplapot az úton átszaladó csirkék közt az előadásról, ez volt a társulati előkommunikáció. Majd körbekínáltam a házisütis tálcákat utókommunikációként. Közte a próbák, a színpadácsolás. Életre szóló, felemelő társas élmény volt. Én így értem azt, hogy a „a kultúra lába érjen le a földre”. Varróék vagy a kiváló gyerekköltő, gitáros Bertóti Johanna vagy Móga Piroska színművésznő zseniális, dramatizált műsorát nemcsak az élvezheti, aki megtanulta, hogy milyen verslábakból áll az Anyegin-strófa, hanem az a szűkebb szókészletű óvodás is, aki dobog a lábával a megzenésített versek ritmusára. Nagy találkozások lehetősége áll előttünk, izgatott vagyok, csodásan sikerült az első napunk a gyerekek visszajelzései alapján.
Hiszek abban, mivel kutatom a témát, és tapasztalom is, hogy a szülő, a pedagógus, a gyerekolvasó találkozása egy élő nyelvű, ugyanakkor irodalmi igényű kortárs szöveggel önmagában nagy hatású lehet a művészet iránti fogékonyság, illetve az olvasóvá válás szempontjából. Ezt a találkozást az összművészeti formával: zenével, játékkal és regionális szervezéssel igyekeztünk még inkább megkönnyíteni már 2019 óta, hiszen mindezek a személyiségfejlődésre, a szociális és mentális képességek épülésére, az iskolai eredményekre is hatnak. Kárpát-medence- és Európa-szerte vittük a jó könyveket, írókat, megzenésített verseket és módszertanokat Vadlazac és Jön az író nevű programjainkkal. Most még gyakrabban lesz lehetőségünk arra, hogy élményszerűvé tegyük az irodalmat, és fizikailag közel vigyük a családokhoz, a kicsikhez földrajzi elhelyezkedéstől és a település méretétől függetlenül, mivel a hazai kultúrpolitika is ebbe az irányba mutat. Felcsúton kétszáz gyerek, Tarjánban 40 család várt bennünket és mondhatom, remekül szórakoztak.
Melyik három gyerekkönyv volt számodra tavaly a legérdekesebb, a legfontosabb, és miért?
Részben már elárultam. A Petőfi a sztár – Rajongói kézikönyv ugyan nem szépirodalom, de az ismeretterjesztő kiadványok között példaértékű. Hansági Ágnes kiváló irodalomtörténész tudományos közreműködésével és Miklya Luzsányi Mónika felszabadítóan játékos koncepciójában készült, ez már önmagában kivételes ötvözet. A könyv vizuális nyelve pedig egyszerre érdekes, szellemes és közérthető.
Nagyon vártam Száraz Miklós György Bitang nyarak című munkáját, mert ez az írótól eslőként ifjúsági irodalomként is érdekes, minthogy kamasz főhőssel van dolgunk. Az Erdők-mezők népmeséi szintén csodálatosan szép és tartalmában gazdag kiadvány lett Bajzáth Mária szerkesztésében, a Lampion Kiadó kiállításában a tavalyi Kerekélet fája után. Szabó Bori Kalandok a Ló csoportban mesekönyve bátor humoráért, stílusáért érdemel kalaplengetést, Baranyi András rajzaival remekül összehangolt munka. Negyedikként hadd kapjon figyelmet az egyedi illusztráció. A grafika szempontjából Turi Lilla Ha a zsiráfok… című munkáját forgatom a legszívesebben, bár ebben a könyvben a kép az elsődleges és inkább a szöveg alkalmazkodik. Az ember a szín- és vonalkezelésben, a könyv formátumában egyszerűen tapintja a világszínvonalat.
Milyen egyéb új megjelenéseket tartasz fontosnak, kiknek a köteteit látnád szívesen 2024-ben?
Harcos Bálinttól szeretném tovább olvasni és több ezer gyerekhez elvinni Pindur, a boszorkánycica költői kalandjait. Ugyanígy örülnék, ha Keresztesi József is írna további kalandokat Csücsöknek, a hős kiflivégnek. Várom, hogy végre megjelenjen Miklya Zsolt-verseskönyv gyerekeknek. Csodás lenne, ha Lipták Ildikótól olvashatnék a felsősökkel egy újabb ifjúsági regényt a Csak neked akartunk jót után. Ez egyszerre filozofikus-pszichologikus lányregény és all age-irodalom. Zágoni Balázs Fekete fény 3-ának ügyében az idén Janikovszky Éva-díjjal kitüntetett szerzőre már személyesen is nyomást gyakoroltam, holott ez ritkán kedvez az alkotói energiáknak. Mentségemre szolgáljon, hogy a fiaim bujtottak fel... Velük együtt izgalommal várom a rendkívül kalandos, gondolatilag mély, nyelvileg igényes ifjúsági sorozat harmadik darabját vagy bármi mást, amit Zágoni kitalál.
Melyik volt szerinted a legjobb könyves esemény vagy műsor (videó, podcast stb.) 2023-ban?
Az Irodalmi Magazin Tandori-konferenciája a PIM-ben az első pillanattól az utolsóig érdekfeszítő és informatív volt. Megtiszteltetésként ért, hogy ebben a kiváló szakmai körben Tandori gyerekköltészetéről én tarthattam előadást. Bazsányi Sándor szervezi a DIA beszélgetéssorozatát, szintén a PIM-ben, hallatlanul érdekes és aktuális témákban, illusztris vendégekkel.
Horváth Gergely Különvélemény című podcastsorozatát hallgattam az ünnepek alatt új könyvekről és provokatív kulturális témákról, melyeket nemcsak újságíróként, de a keresztény teológia alapján is vizsgál.
És muszáj kiemelnem a MeseCentrum telt házas programját a Budapesti Nemzetközi Könyvvásáron. Révész Emese művészettörténész és Orosz Annabella a nemzetközi és a magyar kortárs gyerekkönyv-illusztrációt hasonlította össze sok-sok vetített kép kíséretében.
Véleményed szerint melyik volt a legjobb, könyvekhez kapcsolódó egyéb műalkotás (film, színházi előadás stb.) 2023-ban?
Az új Revizor a Nemzetiben. Régen jártam olyan színházi előadáson, amelyen egyszerre sírok és nevetek. Magamon, természetesen, ki máson, ezt az előadás szövege is kiemeli. Aki a határhúzásban eddig nem jeleskedett, ahogyan pedig ezt sok-sok pszichológus melegen ajánlja, kezdje ezzel a színházi élménnyel!
MeseCentrum