Mi volt szerinted a csíkos/pöttyös könyvek varázsa?
Mindnek más. Talán hogy igazi zsákbamacska volt: a borító nem árult el szinte semmit arról, hogy történelmi regény lesz-e, életrajzi vagy kalandregény, esetleg egy érzékeny jelenkori történet, de azt előre lehetett tudni, hogy jó lesz. Azt hiszem, sosem olvastam rossz csíkos vagy pöttyös könyvet, mármint olyat, ami ne varázsolt volna el.
Finom ízléssel és szívvel írták és válogatták őket, még akkor is, ha némelyikből időnként kilógott a tanulság-lóláb. Ezt kisgyerekként nehezebben vettem észre, és könnyebben bocsátottam meg.
A választott könyv, Bálint Ágnes A repülő dívány című ifjúsági regénye 1977-ben jelent meg. Hogyan emlékszel a könyvre, mikor találkoztál vele, miként hatott rád, kötődik-e fontos eseményhez, helyhez az életedben?
2002-ben újra kiadták, zsúrajándékként kaptam a nyolcadik születésnapomra. Akkor még illett egy zsúron könyvet ajándékozni. Ez volt az egyik első saját könyvem, tárgyként is kötődöm hozzá: puha fedeles, fűzöld, könnyű, és a mai napig rajta van a Pozsonyi Pagony könyvesbolt matricája. És persze egyedül olvastam el, ami akkoriban még elég nagy büszkeséggel töltött el.
Annak idején könnyen beleélted magad a történetbe?
Nagyon.
De ki ne élné bele magát egy olyan történetbe, ami úgy kezdődik, hogy „Móric, Lidi mama szelíd szarkája a tornácon alszik egy vadszőlőindán”?
A könyv arról szól, hogy egy elkényeztetett városi kislányt egy hetvenes nagynénihez küldenek nyaralni, egy olyan faluba, ahol nincs vezetékes víz meg televízió. Aztán mégis valahogy ez lesz a legcsodálatosabb nyár, tele újdonsággal, kalanddal és varázslattal. Miközben leginkább az idős szomszédokról és egy tolvaj szarka folyamatos lopásainak súlyos következményeiről van benne szó. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szomszéd fiú nélkül Julinak ez a nyaralás kevésbé sikerült volna jól.
Magáénak érezheti egy mai kamasz a regényt?
Egy mai kiskamasz már valószínűleg kevesebb Lidi nénit és Iván bácsit ismer, mint én majdnem húsz évvel ezelőtt: a regény világa távolabb került a maitól. De épp ezért receptre írnám fel a mostaniaknak is: nézzétek, így kell jól érezni magunkat a lassú, napsütéses nyári délelőttökön ott, ahol éppen vagyunk.
Íróként tanultál ebből/ezekből a könyvekből?
Igen. Például azt, hogy bármi lehet téma, még a zöldbabfőzelék is, csak úgy kell megírni, hogy érezzük a szánkban a fokhagyma ízét.
Ayhan Gökhan