Üdítően igényes gyerekkönyvesbolt nyílt az online térben idén februárban
Borbiró Andrea és Vörös Júlia a gazdái a kezdeményezésnek, akik azóta több könyves megmozduláson mutatták meg a gyerekeknek személyesen is Róka urat és az ő világát, almáriumát, kompániáját, szívét-lelkét. Az indulás örömeiről beszélgettünk.
Hol lehet titeket megtalálni?
Borbiró Andi: Elsősorban és a legteljesebb készlettel az online felületünkön. Nyáron pop-up-boltokban találkoztunk az olvasókkal, most ősszel pedig egy kicsi üzlettel, nagyon válogatott könyvekkel bekuckóztunk Budára. Ezeken a helyeken válik személyessé Róka úr, és az, amit ő képvisel a könyvpiacon.
Melyek Róka úr hívószavai?
Vörös Juli: A hitelesség, az őszinteség, a szépség iránti igény… Ezek közös értékeink voltak, amelyek az együtt gondolkodás eredményeként alakították Róka úr világát – az alapötlet egyébként Andié volt.
A könyvek hoztak benneteket össze?
B. A.: Egészen más fronton találkozott az életünk, de rögtön látszott, hogy hasonlóan gondolkodunk és jól tudunk együttműködni; ezért amikor formálódni kezdett bennem a Róka úr gondolata, megkerestem Julit, akinek voltak konkrét gyerekkönyves tapasztalatai.
V. J.: Kulturális antropológiát tanultam, s nagyon hamar láttam, hogy nekem az alkalmazott kutatás való és a sok-sok itt és most. Állandóan van egy vagy több civil szervezet az életemben, ahol dolgozom, s emellett valahogy mindig akad egy bolt is, ami több mint kereskedelmi helyszín: találkozóhely, kiállítótér, műhely. Erre először nagyon fiatalon, a Néprajzi Múzeumban Boltjának vezetésével kaptam lehetőséget, ahol sok mindent egyedül építhettem fel, de a bolt lelke az azt körülvevő közösségi jellegtől volt olyan szép.
A Két egér gyerekkönyvboltban hét évet, teljes sejtciklust töltöttem, s kezdetben csak annyit gondoltam, hogy szívesen osztom meg a tapasztalataimat – de Andi szenvedélye nemcsak tiszteletet ébresztett, hanem meg is érlelte bennem a közös munkára való vágyat.
Ez könyvszenvedély?
B. A.: Igen.
Mindenkinek kell egy titkos álom – az enyém egy saját könyvesbolt volt, tele olyan könyvekkel, amelyekhez személy szerint kötődöm.
Amikor felmerült az életemben a váltás gondolata, akkor egyértelmű volt, hogy a könyvek felé fogok indulni. Könyvek között nőttem fel, a családomban is rengeteget olvastunk, és a felnőtt életem eddigi részét is az írástudás felsőfokának szenteltem: egyetemi közegből jövök, a tudományos életből léptem most ki. A mesék mindig különösen vonzottak, felnőttként is kerestem és olvastam őket. A saját gyerekemmel együtt kerültem közel a kortárs gyerekirodalomhoz – anyaként egészen másként néztem ezekre a könyveket.
Van kedvenc meséd?
B. A.: Kedvenc mesém nincs, azok a jó mesék szerintem, amelyek időben érkeznek, és épp ezért szíven találnak.
Meghatározó könyv az életemben Michael Endének A végtelen történet című gyerekregénye. Gyerekként ez a mű növesztett olvasóvá, ezáltal lettem bibliofil. Amikor másodikosként olvastam, úgy éreztem, rettentően sokrétű, ami azzal együtt nyűgözött le, hogy még biztosan nem értettem belőle mindent.
V. J.: Látod, ilyesmiről beszéltem; Andi miatt elevenedett meg számomra is újra A végtelen történet. Volt bennem bizonytalanság, hogy vissza fogok-e térni valaha a gyerekkönyves szakmához a fiam születése után, de ahogy Andi beszélt a Róka úrról, számomra nagyon meggyőző volt, hiteles, összeszedett és jó alapokon nyugvó.
Túlterheltnek látom a mai gyerekkönyvpiacot – Andiban tetszett a minőségre való vágy elsődlegessége.
Szerintem nem kell minden könyvvel kapcsolatban megszólalni, ahogy eladni sem kell minden könyvet – persze ezzel az ízlésalapú gondolkodással meg is kell tudni állni a piacon.
Nem rémített benneteket a bukás esélye?
B. A.: Arra gondolsz, hogy 2021-ben a könyv nem tűnik rentábilis üzletnek? Ezt tudtuk – és ezzel együtt bízunk benne.
Nem óriásbizniszt szeretnénk építeni. Mindkettőnk víziója volt azzal az örömmel kezdeni egy-egy napot, hogy szabadon foglalkozhatunk valamivel, amit értékesnek gondolunk.
Ezzel együtt persze az üzletnek pénzügyileg is fenntarthatónak kell lennie… Az oldal erősödésének a mértékén olykor én vagyok a legjobban meglepődve, de hogy meg tud-e állni ez a vállalkozás hosszú távon a saját lábán, azt még nem látjuk. Szeretnénk azt is, ha a Róka úr kapcsolódási pont lenne virtuálisan és fizikálisan is. Sok jó példa van előttünk, a Kisgombos, az ÁkomBákom, a Parti Medve – vagy amilyen a Két egér volt anno.
V. J.: Azért vagyok optimista, mert sok emberrel találkozom, akiken látom, hogy örülnek a valóban jó könyveknek, és érzékenyek arra is, hogy ezeket hol szerzik be. Sokaknak kell a mankó, hogy egyáltalán észrevegyék azt a könyvet, amire éppen szükségük van.
Világosan látom azt a funkciót, amit betölthet a Róka úr; vannak, akik örülnek, ha célzott segítséget kapnak a választásban. A kis lépték vonzó is lehet – egy hely, ahol azért vásárolsz szívesen, mert amit képvisel, egyezik a saját értékeiddel. Mindannyian reméljük, a kicsiség elősegíti, hogy a vállalkozás életképes maradjon.
B. A.: A jó könyvekre van igény. Tudjátok, melyik könyvre érkezett a legtöbb feliratkozás az oldalon? Timo Parvela Miú és Vau-sorozatának köteteire, ezt követi Michelle Knudsentől az Oroszlán a könyvtárban és a Múmin-sorozat. Különlegesen jó könyveket keresnek, szerintem ez jó jel.
Valós szükségre válaszolva született meg a Róka úr ötlete, de honnan van a neve?
B. A.: Nincs különösebb története, Róka úr a fiam képzeletbeli barátja volt kisebb korában, s mint ilyen, intenzív részese a mindennapjainknak. A névkeresésnél a fiam kérdezte, hogy miért nem lehet Róka úr. Passzolt, lehetett. A szellemiségével azt próbáljuk közvetíteni, hogy az olvasás közös élmény; s mert szerintünk jó dolog könyvekről véleményt cserélni, ezért Róka úr egyértelműen nem maradhatott egyedül, s egy szójátéknak köszönhetően megszületett a Kompánia.
A figuráknak Fatér Anna grafikus adott alakot.
Ezt szolgálja a gyerekkönyv-antikvárium is? Igazi kuriózumnak tűnik.
B. A.: Én sem találtam máshol, de nem merném kijelenteni, hogy nincs is. Mindenesetre optimizmusra ad okot, keresik. A keletkezéstörténete egyszerű: nem tudtam eldönteni a kezdetekkor, hogy a régi vagy az új könyveket szeretem-e jobban – így maradt mindkettő.
Mit visztek a pop-up-alkalmakra?
V. J.: Életkor szerint csoportosítjuk a könyveket, és alapvetően a kedvenceinket visszük – nagyjából négy dobozzal.
B. A.: Nagyon élvezzük ezeket a találkozásokat, beszélgetéseket – volt, amikor kizárólag olyan könyveket vittünk, amelyeket nagy könyvesboltok polcain ritkán lehet látni. Elmondjuk a bizonytalanoknak, hogy szerintünk ez miért fantasztikus, segítünk, amikor szülők könyvet keresnek az éppen olvasó kislányuknak…
Nekik például mit ajánlasz?
B. A.: A Cerkabella Kiadó Tina-sorozatát biztosan. Csak annyit szoktam kérni, hogy adjanak esélyt a csodának. Azok a visszajelzések, amelyeket ilyenkor kapunk a vásárlóktól, mutatják, hogy a személyességre és a minőségre komoly igény van.
V. J.: Mindig van műhelyasztalunk is, ahol például a Kompánia figuráival lehet pecsételni – ezt nagyon szeretik a gyerekek. De a nyáron Molnár Jacqueline is tartott nálunk workshopot – a kétkezi alkotómunka is nagyon való Róka úrnak.
Az illusztrációk a honlapotokon is szerepet kapnak. Honnan jött a gondolat?
B. A.: Meghatározó célunk volt, hogy önállóan helyet kapjanak nálunk a grafikák. Nagyra értékeljük, ha a szöveg és az illusztráció megtalálja azt a harmóniát, ami együtt gyönyörködtet, és ezáltal plusz minőség keletkezik, de szerettünk volna az alkotóknak még egy felületet biztosítani. A szépség persze nem minden, az antikvárium például tele van ronda, de jó könyvekkel…
Juli, számodra volt olyan, az ifjúkorodat meghatározó könyv, ami ma is hat rád a gondolkodásod hátterében?
V. J.: Mindig azok a könyvek vonzottak, melyek a felnőtt és ifjúsági irodalom határterületein helyezkednek el. Musiltól a Törless iskolaévei jut eszembe és a francia szimbolista költészet – ezek kamaszkoromból jönnek velem. A jó szövegek bennem sokáig érnek – s ha már Michael Endét említettük korábban, számomra a Momó is olyan könyv, amely tökéletes választás ifjúkorban, és érett felnőttként is. Ha a történet él, akkor bárki szemét felcsillanthatja. A manapság egyre gyakoribb funkcionalista, „alkalmazott” mesék azok, amelyeket igyekszem messzire elkerülni.
B. A.: Ebben én elnézőbb vagyok, bár Róka úr szíve csücske valóban az a típusú irodalom, amiről Juli beszél – de szerintem van létjogosultsága a mindennapokra reflektáló, tanító jellegű könyveknek is, hiszen nagyon sok gyereknek erre a típusú megnyugtató történetmesélésre van igénye. Szerintem ebben hallgathatunk a gyerekekre.
Milyen történet illik Róka úrhoz?
B. A.: A meghökkentő, az abszurd, a felnevetős, az elszabadult fantáziájú éppúgy, mint a különleges, a szép, a lassú, a mély. A havi témákban s az ezekhez kapcsolódó könyvekben rendre visszaköszön Róka úr ízlése, s ez a Julival való közös működésünk alapja is. Mindkettőnk számára az adott hónapra nézve gyakran fogalmazódik meg ugyanaz a téma önkéntelenül is.
Az indulásnál, februárban sem nagyon kellett keresni a hónap témáját, mert egyszerre mondtuk ki: skandináv. Maximálisan megbízom Juli értékítéletében, ha könyvről van szó, ahogy a témák jelentőségére is ráérez, például 2021-ben fontosnak látja Erich Kästner A repülő osztályát. És igaza van: az én ízig-vérig mai gyerek fiamnak történetesen ez az egyik kedvenc könyve mostanában.
Ez lenne a Róka úr egyik küldetése, ha használhatom ezt a közhelyes szót, hogy az óriási zajban ne tűnjenek el jó kis könyvek, s a bennük lakó kicsi és nagy, de főleg meghatározó gondolatok.
Parti Judit