Vissza
  • 2020.05.06
  • Pásztor Csörgei Andrea

Mesés utazás – pedagógusoknak és szakembereknek

Makkai Kinga Útlevél Meseországba című kötetéről – Pásztor Csörgei Andrea írása.

Makkai Kinga a marosvásárhelyi (gyerek)irodalmi élet egyik meghatározó alakja. Értő kritikusa, kutatója, főiskolai és középiskolai leendő pedagógus-tanítványain keresztül pedig továbbörökítője a magyar nyelven megjelent kortárs gyerekirodalmi szövegeknek és a hozzájuk kapcsolódó diszciplínáknak. Emellett a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár gyerekprogramokért felelős munkatársaként rengeteget tesz a magyarországi és erdélyi gyerekkultúra népszerűségéért. E hosszú évekre visszanyúló és szerteágazó tevékenységnek egyik eredménye az Ábel Kiadó gondozásában, épp a legutóbbi (2019-es) Könyvvásárra megjelent Útlevél Meseországba című tanulmánykötete.

A kötet három nagy részre tagolódik

 Az elsőben az erdélyi gyerekirodalom a rendszerváltástól napjainkig tartó időszakáról kaphatunk egy átfogó képet, a második az olvasóvá nevelés kérdését és lehetőségeit járja körül, a harmadikban pedig a szerző néhány kortárs gyerekkönyvről írt recenzióját olvashatjuk.

Az első, rövid áttekintés számomra hiánypótlónak bizonyult. Makkai Kinga lényegre törő, összefüggéseket megvilágító irodalomtörténeti összefoglalása ez, mely a tudományos értékei mellett olvasmányosságával és gördülékenységével élvezetes olvasnivalónak bizonyul. Ezen kívül számos olyan kötetre is felhívja az olvasó figyelmét, ami a hazai gyerekirodalmi kánonba (minden valószínűség szerint lokalizációs és kereskedelmi okok miatt) nem került be, ám arra esztétikai értékeit tekintve mindenképpen méltán tarthat számot.

„A kötet valamennyi fejezetére igaz, hogy az irodalomkutatók mellett igen nagy haszonnal forgathatják pedagógusok és pedagógusjelöltek, akik szívesen tágítanák ismereteiket a kortárs gyerekirodalom terén.”

A fejezet kifejezetten arra csábít, hogy segítségével mélyebbre áshassuk magunkat az erdélyi, ismerős-ismeretlen gyerekirodalom berkeibe, majd megismertessük azt tanítványainkkal is, így az erdélyi gyerekirodalom sajátos vonásainak sokszínűsége, esztétikai érzékük fejlődéséhez, látókörük szélesedéséhez járuljon hozzá. Megerősítésként olvassuk el, a hogyan nyilatkozott a szerző az erdélyi gyerekirodalom összmagyar gyerekirodalomban elfoglalt helyéről:

„A többgenerációs nagy presztízsű, erdélyi alkotógárda párbeszédében megnyilvánuló sokrétű korstílus jegyei egységesítik, szerves egészbe rendezik a gyerekirodalmi szövegeket, ugyanakkor kimutatható bennük egyfajta sajátosság is, az <<erdélyiség>>, amely az erdélyi táj, erdélyi helyszínek megjelenésében, az erdélyi folklórműfajok, illetve a tájnyelvi szavak a sajátos nyelvi regiszterek alkalmazásában érhető tetten. Ez utóbbi sajátosság nem jelent más régióktól való elkülönülést, sőt, az összmagyar gyermekirodalom jelentős értékekkel való gazdagításához járul hozzá.”

Különös figyelemmel kezdtem el olvasni az olvasásra nevelésről szóló részt

A munkám miatt több oldalról is érintve vagyok a kérdésben. Itt is elmondható – akárcsak a kezdő résznél –, hogy logikusan felépített, könnyen követhető olvasmányról van szó. Érdekes jelenség, hogy ha az olvasóvá nevelésről beszélünk, sokunknak leginkább a mai kor problémái jutnak eszünkbe: a túlzott képernyő-használat okozta imaginációs képesség elsorvadása, a más technikájú (digitális) olvasás, az iskolai tananyag nem megfelelő kötelező olvasmány-választása stb. Pedig az olvasóvá nevelés mindig is fontos feladat volt, mi sem bizonyítja jobban, ahogy Makkai Kinga tanulmányából kiderül, már Benedek Elek pedagógiai programjában is hangsúlyos helyet kapott.

 Izgalmas rádöbbennünk, hogy az olvasóvá nevelés lényege a hosszú évtizedek alatt mit sem változott, ahogy a szerző is leszögezi: „Benedek Elek pályafutása kezdetétől tudatosan fordult a gyermekek felé, hitte és vallotta, hogy nekünk, pedagógusoknak elsődleges feladatunk, hogy a gyermekolvasót minőségi élményekhez juttassuk, hogy egyszerre sajátítsák el a kritikai képességet, a lelki egészség érzetét, és az ehhez vezető lehetőségeket.”

A kulcskifejezés tehát akkor is, most is a „minőségi élmény”. Mindezt Makkai Kinga is kiemeli, és ez a gondolat fut végig a teljes tanulmányon (sőt, ha úgy tetszik, az egész köteten), ezt szolgálja az erdélyi gyerekirodalom megismertetése, számos remek gyakorlati ötlet az olvasóvá nevelés megvalósításához és a minőségi könyvek ajánlója, recenziója.  Ehhez segít hozzá bennünket az alapos áttekintése az egyes életkori szakaszok olvasóvá nevelési stratégiáinak: melyek azok a pedagógiai, pszichológiai, anyanyelvi és esztétikai szempontok, amelyeket figyelembe kell vennünk, ha valós eredményeket szeretnénk elérni e téren? Az „elméleti” tudás mellé, mint már említettem, alapos módszertan-gyűjteményt is kínál a tanulmány az író-olvasó találkozóktól kezdve a lapbook készítésen át egészen az irodalmi kirándulásig. Sőt, a tanítóknak egy I.– IV. osztályig szóló olvasmánylista is a rendelkezésére áll segítségképp. Bár ezen a ponton annyit meg kell jegyeznem, hogy magam e lista néhány könyvének életkori besorolását más életkori kategóriába pozicionálnám, de lehet, hogy ez azért van, mert az itthoni nevelési elvek és pedagógiai gyakorlatok eltérnek az erdélyiektől. 

Olvasási vetélkedő

Külön kiemelném azt a részletes beszámolót, amit egy remekbe szabott és példaértékű kezdeményezésről, az Olvass és játssz velünk! olvasási vetélkedőről olvashatunk. A vetélkedőben III–XII. osztályig bárki részt vehet (három korcsoportra bontva) és a teljes lebonyolítást Makkai Kinga koordinálja, a versenyfeladatok e-mailben jutnak el a játékosokhoz, a nyertes csapatok gálája pedig a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron zajlik (hol közös versennyel, hol meglepetés író-olvasó találkozóval). Többek között az a nagyszerű ebben a kezdeményezésben, hogy a megadott táblázat alapján a résztvevő gyerekek száma évről évre nő, és a legtöbb játékos az V–VIII. osztályos korcsoportból kerül ki, ahol egyéb mérések alapján a diákok nagy része épp, hogy fel szokott hagyni az olvasással, mint rendszeres tevékenységgel.

Papírszínház

A fejezet zárásaként rövid összefoglalót és módszertani útmutatót olvashatunk a Papírszínházról, ami számomra, aki napi szinten használom ezt az eszközt munkámban, és győződhetek meg annak hatékonyságáról, nagy öröm volt, remélve, hogy azok a pedagógusok, akik eddig nem ismerték, a tanulmány ösztönző szavainak hatására, mostantól alkalmazni fogják foglalkozásaikon.

A kötet harmadik szakaszában számtalan alapos, értő recenziót és kritikát olvashatunk

Néhány valóban remek kortárs gyerekirodalmi kötetet ismerhetünk meg, amelyek kétségkívül megkönnyítik a választást a bőséges kínálatból, valamint a művek feldolgozását.

Ugyanakkor itt éreztem némi szerkesztésbeli hiányt: talán könnyebben átlátható lett volna a fejezet, ha valamiféle tematika, vagy legalább betűrend szerint követik egymást a recenziók a kötetben, illetve a kötet egészére vonatoztatva még egy olvasószerkesztői ellenőrzés után valószínűleg kevesebb sajtóhiba, mondatközi elválasztás maradt volna a szövegben, az pedig már valóban csak apróság, hogy szerencsésebb lett volna az ábrákat, táblázatokat külön önálló oldalra nyomtatni,elkerülve azok oldaltörését vagy szövegtől való elcsúszását.

Mindezeket az apróbb szerkesztési hibákat leszámítva Makkai Kinga Útlevél Meseországba című tanulmánykötete egy olyan értékes, minőségi tanulmánykötet, amit minden gyerekirodalommal foglalkozó, az iránt érdeklődő szakembernek, pedagógusnak vagy hallgatónak alapvető szakirodalomként érdemes forgatnia.

Pásztor Csörgei Andrea

Makkai Kinga: Útlevél Meseországba

Ábel Kiadó

Kolozsvár, 2019

148 oldal